Orvosi Hetilap, 1867. december (11. évfolyam, 48-52. szám)
1867-12-01 / 48. szám
867 oldali egy szög alatt elhajolva a gerinczoszlop előtt tér jobbra az üres érhez. És valóban a kórboncztani tapasztalat is ezen visszereket mutatja az elsődleges rögképződés legkedveltebb helyének, mellette a verőszeret, melynek ismét sajátos helyzete — két hajszáledényterület közt — magyarázza e viszonyt. Ellenben a méh és belső ondó visszerek röge elég gyakran, sőt bizonyos mértékig szabályszerűen fordul elő a gyermekágyas méhben, részint mint a visszerek aránytalan tágultságának következménye (Dilatations-thrombose), részint mint gyermekágyi viszszérlok származéka ("metrophlebitis puerperalis). Hogy a bonczolat alá került esetben nem ily féle volt a rögképződés, azt mutatta a visszerek rendes ártere és ép szövete, s minden lobgócz hiánya a medenczében. Kétségtelenül aszályrög volt az, s csak az a feltűnő, miért képződött az csak a bal méh és belső ondó visszérben, s miért nem a czombvisszerekben is, melyek még kedvezőbb talaját képezik ? A legszorgosabb kutatás valamely a medenczevisszeret (vena hypogastrica) egybenyomó hatásy után, sikertelen volt, még csak kemény bélsár sem volt a belekben jelen, mely esetleg a rendes keringési akadályokat növelhette volna. Sem az előrement bélürítések nem mutattak nagyobb fokú bélsárhalmozódásra. Részemről nem találom e kérdésnek más megfejtését, mint azt, hogy a beteg föltárt és így a czombizmok működése oly keringési előmozdításban részesité a közibük ágyazott visszeret, milyen két másik állandóan fekvő helyzetben észlelt esetemben nem létezett, s mely viszont a medenczevisszerekre befolyással nem lehetvén, a méh és ondó visszérben kiképződhetett a rög, s természete szerint gyarapodott a medencze, utóbb a közös csípvisszérbe nyúlva, honnan talán a székelési erőlködés keringést gyorsító befolyása alatt elszakittatván, az alsó üres eren át a jobb pitvarba, gyomorba s innen a tüdőüzérbe jutott. Gyakorlati közlemények a testegyenészet (orthopaedia) köréből.*) Batizfalvy S. tr. egy. m. tanár és gyógyintézeti igazgatótól. Oldalgörnye, csípőizületi láb, dongaláb. Intézetem tudomás szerint kiválólag elferdülési estekkel foglalkozik (anélkül azonban, hogy működési köréből más, akár sebészi, akár belbetegeket kizárna). Országos s egyátalán minden közsegély nélkül állván az fel szinte kilencz esztendeig, ez idő alatt — sok járó beteget ide nem számítva — közel harmadfél ezer (2306) betegnek nyújtott orvosi segélyt és czélszerű ápolást. Ezek közül 1600 a testegyenészi osztályon ápoltatott, nevezetesen 415 gerinczoldalgörnyés (scoliosis), kik közül 309 részint tökéletesen meggyógyult, részint lényegesen javult; 220 gerinczpúpos (hyphosis), kik közül 151 javulva hagyta el az intézetet; 119 csípőizületi láb (coxitis), mely nehéz bajban szenvedők bár, mint tudva van, későn keresik fel csak a szakértő orvos tanácsát, mégis 79 állíttatott helyre annyiban, hogy noha némileg rövidebb alvégtaggal, de mégis minden feltűnőbb biczegés nélkül járni-kelni tudtak. 98 térdizületi láb, 86 gyógyulással sat. Az intézetben elferdüléseknél alkalmazott gyógymódra nézve csak annyit jegyzek meg, hogy az általam már annak megnyitásakor tanulmányaim és külföldön szerzett tapasztalataim alapján felállított elvektől eltérni eddigelé semmi okot sem találtunk. Felhasználtuk akkor s felhasználjuk most még inkább a gyógytudomány minden jelesnek ismert eszközét és hatányát a gyógyszél elérésére. Azért, mint már több ízben említem, nem nyugodtunk meg a testegyenészi eseteknél a gépek kizárólagos használatában , de sőt az egyedi eseteknél, midőn sebészi műtét (péld. inmetszés sat.) előzte meg a gyógykezelést, erre következőleg a gépet és utólag a gyógytestgyakorlatot is alkalmaztuk. Figyelmünk kiterjedt az üdeség folytonos élvezetére, a szabályozott és a tápláló étrendre, a zuhanyra, a hűvös mosásokra, a villamozásra sat. Görvélyes gyermekeknél pedig a vérvegyület javítására belszereket is adagoltunk. Következik most, hogy a lefolyt évben gyógykezelt egyes kóresetekről szóljunk részletesebben. Mindenekelőtt mi az oldalgörnyés betegeket illeti: a bajok eleménél, fenn nyilvánított elvünknél fogva, a megfelelő gépek alkalmazásán kívül fősúlyt fektettünk a szabályozott gyógytestgyakorlatra. Cselekedtük pedig azt azért, mert a legújabb kórtani vizsgálatok nyomán (Virchow) bebizonyult, mikép a közönséges oldalgörnye az izmok elsőleges bántalmából származik ; nevezetesen a gerinczfeszítő-izmok részint rostos, részint hájas elfajulásából. És így jó létre az, hogy a kórosan elfajult hátfeszítők zsongerejüket elvesztvén, a gerinczoszlopot s a rá nehezedő fej és vállak súlyát egyenes irányban tartani képtelenek. A szalagos képletekben s az egyes csigolyatestekben létrejövő kóros elváltozásokat napjainkban — a legtöbb esetben — másodlagos tüneményeknek tartjuk. Ezek így lévén, főgondjaink közzé számítottak elsősorban az alkati viszonyokon segíteni és a többé-kevésbé elgyengült s bénult izmok zsongerejét helyreállítani. S e czélból mihez is folyamodhattunk volna inkább, mint a gyógytestgyakorlat azon szabatos alkalmazásához, melyet az idén Emich Gusztáv kiadásában megjelent „Gyakorlati testegyenészet“ czímű munkámban bővebben írtam le. Látható ebből, hogy itt az egyes mozgások mindig az egyedi esethez szabatnak s csupán azon kórok és elgyengült izmokra szorittatnak, melyek leginkább épen a zsongitást igénylik. A gyógytestgyakorlaton kívül, mely naponkint rendszeresen alkalmaztatott, ilynemű betegeink több óráig a Bühring-féle egyenesítő ágyon feküdtek vízirányosan. A lefolyt intézeti évben gyors növésnek indult sok fiatal oldalgörnyés lánykát hoztak az intézetbe, kik a bajnak első vagy második fokában szenvedtek. Ezeknél 3—4 havi rendszeres kezelés bámulatos eredményre vezetett. A magasabb fokú bajoknál azonban már több hónapra volt szükség, hogy a bajon javítsunk, vagy teljesen segítsünk. Az előadottakból kiderül, mikép az oldalgörnyéseknél főleg az alkati viszonyok javítására irányoztuk fő figyelmünket. Alkalmaztuk az egyéni esetnek megfelelő svéd gyógytestgyakorlati mozgásokat. Ha a szükség úgy kívánta, könnyű támkészüléket is vettünk igénybe, melyet a beteg olyankor viselt, midőn a vízirányos fekvésből étkezés vagy séta végett kelt föl És annyit őszintén mondhatunk, hogy ezen gyógyeljárásunk a könnyebb eseteknél fényes sikerre, a súlyosabbaknál pedig némi javulásra vezetett. Mert annyi bizonyos, hogy ha a magas fokú oldalgörnyén többé segíteni nem lehet, örvendünk, ha gyógykezelésünk által még ily esetekben is némi javulást eszközölhetünk. A gerinczoszlopnak egyéb, gyérebben előjövő bajairól ez alkalommal szólani nem akarunk, hanem ezennel áttérünk a csipszsob bántalmaira, melynek köréből a lefolyt év alatt több tanulságos esetet volt alkalmunk megfigyelni. Legyen szabad a többi közül különösen egy 5 éves krassómegyei kis leány esetét felhozni, ki 1866-diki november 22-dikén hozatott az intézetbe még egészen ki nem aludt csipszlábbal. A baj ismeretlen okból származott. A kis gyermek gyönge ideges testalkattal, de feltűnőleg gyors és élénk észjárással birta— mint ezt a görvélyes gyermekek nagy részénél tagasztaljuk —. Vizsgálat alkalmával azt vettük észre, hogy a jobb alvégtag, valamint a csip úgy a térdízületben is zsugorodva van. A térdizület zsugora azonban némi csekély nyújtásra is már igen sokat engedett, de a czombiz-zsugornál ezt kézerővel nem eszközölhettük. Midőn pedig erőteljesebb szenvedőleges és cselekvő mozgásokkal kívántuk megtudni a csipízület mozgékonyságának illető fokát, akkor ez erősebb műveletre a medence mindig együtt mozgott az alvégtaggal, jeléül, hogy a szerves izzadmány az ízületet szabad mozgásaiban erősen korlátozta. A czombkonczot ellenoldali társához nagy mértékben közelítve találtuk úgy, hogy álló helyzetben a két alvégtag csaknem kereszteződött egymással. S midőn a bántalmazott jobb alvégtagot a bal egészségessel fekvő helyzetben 48* *) Előadatott a magyar orvosok és tenyészetvizsgálók Rimaszombatban tartott nagygyűlése alkalmával. 868