Orvosi Hetilap, 1870. február (14. évfolyam, 6-8. szám)
1870-02-06 / 6. szám
87 88 E tabella mutatja, hogy a legénytartalom számai, nedves állományra számítva, 100 rész húsnál 0*4 rész legényig változnak. Az utolsó előtti rovat számainak számtani középszáma 3‘52. Azt hihetnők, hogy a különféle marhákból vett hús különböző legénytartalmat ad, s ez nem állna, ha a hús ugyanazon állatból vétetnék. De ennek ellentmondanak a 4. és 5. sz. alatti kísérletek, melyekhez a hús egy állatból, s az elégetendő anyag mindkét elemzéshez egy darabból vétetett, s mégis azt mutatja az eredmény,hogy azok 0-33 gramme légenyben különböznek egymástól. E különbség oka nem róható fel az elégetés hibájául, miután az elégetés mind az egyik (4. sz.) mind a másik (5. sz.) esetben kellő elővigyázat mellett történt. De miután a különbségek a többi kísérleteknél is feltűnők, azért azok okát máshol, mint helytelenül közölt adatokban vagy elégetési hibákban kell keresnünk De mielőtt e különbségek okát nyomoznók, közöljük azon számokat, melyeket más állatok és az ember húsának elemzéséből nyertünk. Ebből látható,hogy a különféle állatok húsa nincs egyenlően összetéve, miután 100 gramm, nedves állományra 0.1- től egész 1 gramme-on túli ingadozásokra találunk.Ez ingadozások nemcsak különféle állatok húsában ily feltűnők, de még a kutyahúsra vonatkozó kísérleteknél is, melyekhez ugyanazon darabból vettünk anyagot, 100 rész állományra 0*06-0*46 különbséget találunk. E számok már elég jelentékenyek annak kimutatására, hogy az állomány meglehetősen változatos mennyiségeket nyújt az elégetésnél. A legnagyobb legénytartalmat az ember húsa mutatja, miután ezt egész 42%-ig hoztuk ki. Ha még itt is 3*4%-ot fogadnánk el középszámul, világos, hogy e mennyiség által 1000 gramm hús fölemésztésénél oly jelentékeny hibát követnénk el, mely nem engedne bepillantást a szervezetben lefolyó légenykeringés törvényeibe. Az elégetésre felhasznált emberhús, mely meglehetősen mas volt, kiterjedt roncsolások miatt az alsó végtagon tett csonkítás alkalmával a combból vétetett, s a kötszövettől nem volt egészen megtisztítható. Úgy látszik tehát, hogy a választott rész különösen gazdag volt kötszövetben, s ez utóbbi okozta annak nagyobb légenytartalmát. A légenytartalom középszámai, nedves állományra számítva, a fentebbi tabella szerint következők : marhahús . . . 3*52 lóhús..........................3*17 tengeri nyúl húsa . 3*35 kutyahús . . . 3*22 emberhús . . . 3*85 Habár ezen, csak kevés elemzés folytán nyert középszámok önmagukban alárendelt értékkel bírnak, mégis époly kevéssé jogosítanak fel, mint az egyes elemzések eredményei arra, hogy megtörtént húsnövekedésnél a lerakódott hús legénytartalmát a felemésztett húséval egyenlőnek tarthassuk. Még inkább akadályoznak az anyagcserét illető kísérleteinkben azon nagy különbségek, melyeket egy és ugyanazon állatból különféle húspróbák légenytartalmában találunk. Keressük fel tehát e különbségek okát. Elsőben is a hús hamu-alkatrészeit kellene tekintetbe vennünk. Ezek megszaporodása talán kevesbíti a hús légenytartalmát, s talán a megfordított eset áll, ha a hamualkatrészek megkevesbednek. A hamu-alkatrészek mennyileges meghatározásából (Voiti) kiviláglik,hogy azok friss húsban 1*05%—1*13°/o-ot tesznek. Világos,hogy az ily ingadozások a hús légénytartalmára nem nagy befolyással lehetnek. A hamu-alkatrészek után a hús zsírtartalma veendő tekintetbe. A zsír megszaporodása a húsban sok körülménytől függ, mi a hús légénytartalmában gyakran lehet ingadozás oka, különösen, ha meggondoljuk, hogy nemcsak dús zsírlerakódás az egyes izomrostkötegek közt, de az egyes izomrostok elzsírosodása is gyakrabban előfordul. Bischoff és Voit2) a hús zsírtartalmát 1%-ra becsülik. Moleschott3) 1000 részre emlősöknél 37*15, madaraknál 19*46, halaknál 45*97-re becsüli. Az anyagcserét illető eddigi vizsgálatoknál leginkább az emlősök húsa jön tekintetbe. Ennek zírtartalma Moleschott vizsgálata szerint nagyobb, mint Bischoff és Voit állítják. Az adatok közti különbséget én oda magyarázom, hogy Moleschott tetszés szerinti húsdarabokat választott a zsír meghatározásához, míg Bischoff és Voit (i. h.), úgy látszik, gondosan megtisztogatták a húsdarabokat nagyobb kötszövetkötegektől. A zsírmeghatározások közül, melyeket én végeztem, s a következő tabellában összeállítottam, a három utóbbi húsdarab meg volt tisztogatva — mennyire szabad szemmel lehetséges — a durvább kötszövetkötegektől, míg a három első nem. Kötszövetdús. 4* 280% zsír ” 3* 321 „ „ ^ ( 5* 060 „ „ 13 ^ Kötszövetszegény. g 0* 07% zsír 10 „ „ I 1-3 . * ’) Zeitschrift für Biologie. 2) Ernährung des Fleischfressers, S. 50. 1860. *) Physiologie der Nahrungsmittel, Giessen 1859. a Elégetendő száraz állomány gramme-okban. Megfelel nedves állománynak gramme-okban. Elégetve ad A legény százaléktartalma gramme-okbólCGflm Szán legényt gramme-okban. nedves állományban. száraz állományban. 1. 0-736 2662 0082 31 11-14 2. 0-619 2-338 0 076 325 12-27 1. 0-536 1-905 0-061 3 20 10-4 bőrv -4-3 2. 0-401 1432 0050 35 12-4 1. 0 851 3589 0113 314 13-27 kutya 2. 0-484 2 055 0063 3 06 13-2 3. 0 453 1906 0066 3 46 14 61---V1. 0-539 1 427 0052 3 50 15-4 flor 2 0 481 1589 0067 4-21 13 93