Orvosi Hetilap, 1871. október (15. évfolyam, 40-44. szám)

1871-10-22 / 43. szám

Pest, 1871 4L3. mm» October 22. ORVOSI HETILAP. Tartalom. Simbinger Fr. A láztelepek élet- és kórtani működéséről. (Folyt.) — Bodor K. tr. A váltólázjárványról Bihar megyében és Nagyváradon. — Könyvismertetés. Über die Erkenntnis« des engen Beckens an der Lebenden von Prof. C. C. Th. Litzmann. — Lapszemle. Crotonchloralvizegy (Crotonchloralhydrat). Tárcza. Stiller B. tr. Titkári jelentés a budapesti kir. orvosegylet 187°/,-diki évi működéséről. — A budapesti kir. orvosegylet October hó 14-kén tartott közgyűlése. — Vegyesek. — Kivonat Pest város ideiglenes tiszti főorvosának 1871. augustus havi közegészségügyi je­lentéséből. — Könyvészet. — Előfizetési felhívás az OHL. oct.—dec. évnegyedes folyamára. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőség­. Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi-utcza Drasche-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. I­lv.évötöd ■ r. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Előfizetési ár: helyben egész évre­­ írt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 6 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetés­ekért soronként 15 újkr. A láztelepek élet- és kórtani működéséről. Közlemény a pesti királyi egyetem elméleti orvostani dolgozdájából. Simbrigek Frigyes tábori alorvostól Ha a béka hasára vagy közvetlenül hasi szerveire, főleg a gyomorra gyorsan ismételt ütéseket mérsékelt erő­vel gyakorlunk, mindenkor biztosan bírjuk lassítani és megszüntetni a szívlökést; a légzés még hamarább szűnik meg mint a szívlökés, sőt az állat teljes eszméletlenségbe és lankadtságba esik. Ha mind a két bolygideg átmetszetik, nem sikerül e kísérlet, s akkor sem, ha a fej villamos izzó kacscsal levétetik, de még sikerül, ha a látlebenyek távo­­líttatnak el. Meglehet hogy ez utóbbi esetben a látlebenyek szürke állományából azon hátsó alsó rész, mely a szívre hat, az agytörzs hátrábbi részével összefüggésben maradt, mi annál inkább lehetséges, minthogy békánál nem létezik a lam­­perf. media, kétségkívül azért nem, mert a fejhez tapadó felületes nyakizomzat egészen a megsemmisülésig elsatnyult, s a fejhez tapadt — tulajdonképen közvetlenül a szintén igen csekély hátizomzat, mely csaknem egyedül a testhez arány­lag oly roppant nagy fej hordására látszik rendeltetve. Ha az összes gerinczoszlopi izomzatnak csekélységét­­ és a mellkas légzési izomzatának teljes hiányzását tekin­tetbe vesszük, akkor nem kételkedhetünk, hogy a békánál tulajdonképeni nyúltagy, azon állatokhoz hasonlítva, melye­ken mi kísérleteinket tettük, alig létezik, hogy ellenben ná­luk csaknem az egész agytörzs a nagy mértékben kifejlődött végtagok és a fej izomzatának központjait tartalmazza. A légzési mozgás, mely ez állatnál nyelés által eszközöltetik, megszűnik, ha a látkarélyoknak alsó, a keresztedzés és híd közt levő szürke állománya elroncsoltatik, mint ezt előbbi dolgo­zatomban is említettem; az állat azonkívül ellankad, ellent­­állás nélkül fektethetjük hátára és úgy marad, magától nem mozdul, s ingerlésre alig felel eleinte, míg később kissé javul. Az agytörzset épen ott átmetszem­, hol a látkarélyok a hídba átmennek, még egyszer sem voltam képes, de ma­gának a Varos-féle hídnak, illetőleg az agytörzs alsóbb ré­szének átmetszését eszközöltem, s azután soha se sikerült kopogtatás által a szívlökést észrevehetően változtatni; egy­szer pedig alig 1 V"-lal történt a metszés hátrább a Varos­féle híd mellső szélénél, s itt is kimaradt a kopogtatás eredménye, mely az átmetszés előtt úgy mint rendesen bekövet­kezett. E tény, összevéve az előbbi összehasonlító boncztam adattal, nem hagy kétséget fenn, miszerint az agytörzs be­­idegzési központjai a gerinczes állatok minden neménél ugyanazon törvény szerint, a test szelvényeinek megfelelőleg vannak elrendezve, s hogy ugyanazon központok különböző nemek és fajoknál csak a kifejlődési fokozat által különböz­nek, mely az életviszonyokhozi alkalmazkodás által tételez­­tetik fel. Az egyes részek működése lényegében ugyanaz marad. Az agytörzs azon része, mely hüllőknél látkarólynak nevez­tetik, s az emlősök lát- és négy telepének felel meg, részint a látszerv beidegzésére, részben pedig az összes tápfelvétel eszközlésére szolgál. Az agytörzs hátrábbi része legnagyobb­részt a Yarol-féle hídnak felel meg békánál, s csak annyi­ban tér el a nyúl és kutya hasonszerű központjától, hogy sokkal hosszabb időn át marad fenn ingerlékenysége, ha a látkarélyoktól el van választva, mely körülmény összhang­zásban áll a test rendes hőmérsékének azon sokkal alantibb fokával, mely a hüllőknél előfordul. Mindezekből végre ki­derül, hogy az összehasonlító boncztan adatai igen fontos támpontokat nyújthatnak, ha valamely központi részlet élet­tani működését ki akarjuk fürkészni. Legyen tehát szabad némelyet Gegenbauer után itt felemlíteni, mit a láztelepekre vonatkozó vizsgálatunkban még értékesíthetőnek tartunk . Az idegrendszer kifejlődésének legalantibb fokán egy­szerű, a száj és alfél közt elhelyezett dúczként lép fel (bryo­­zoa, tunicata), továbbá mint a garat felett vagy a száj előtt fekvő többé-kevésbé összeolvadt dúczpár, melyből két egy­szerű idegtörzs fut hátrafelé (alsóbb férgek). Magasabb fej­lődési fokozatot képvisel ezen, a tápcső mellső végén székelő idegközpont akkor, midőn azt mint teljes ideggyűrű fog­a körül, mely több mint két dúczduzzanattal bír (tüskebőrűek és főleg a magasabb férgek, s puhányok valamint ízlábúak). A gyűrűnyök, magasabb puhányok­ és ízlábúaknál két dúczpárral bír ezen gyűrű, a garatfeletti vagy szájelőtti és a garatalatti dúczok alakjában. A garatfeletti dúczok annál nagyobb mér­tékben találtatnak kifejlődve, minél magasabb fokot ér el az érzékszervek kiképzése, s belőlük vezetendő le a gerinczes 43

Next