Orvosi Hetilap, 1872. június (16. évfolyam, 22-26. szám)
1872-06-02 / 22. szám
.limius 2. Pest, 1872. 109* mZRm Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségn. Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi utéz a Drasche-féle házban. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4flt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronként 15 njkr ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórvázlat közlönye. □OlBenJbLa.1.od.Us.e’vrf’oly'a'iui. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Török An tr. A közszöveti kérdés mai álláspontja. (Folyt) — Geber E. tr. A xanthoma (vitiligoidea) palpebrarum boncztani viszonya. (Folyt.) — Wittmann L. tr. A Wahl-féle idomító kötés veleszületett dongalábnál. — Könyvismertetés. Annals of Cholera from the Earliest Periods to the Year 1871. By John Macpherson. — Lapszemle. Az úgynevezett gyuladásos lúdlábról. (Vége.) Tárcza. Észrevételek a baraque-kórházakról. IV. — Bókai J. tr. Orvosi jelentés a „pesti szegény-gyermekkórház” 1871-diki működéséről. — Liebmann M. A bécsi szülkórodákból.— Vegyesek. — Pályázatok. A „közszöveti kérdés“ mai álláspontja.1) Török Aurel tr., ny. r. tar-tól Kolozsvárott (Folytatás). A mondottakból eléggé kiderül, hogy a béka Achillesinában sesam-képletként foglalt szövet valóságos porczszövetből áll, s hátramarad még azon kérdés megoldása, mily szöveti viszonyban áll e poroz magához az inhoz, s mily finomabb szerkezeti rendezettséget tanúsítanak a benne előforduló elemek, amennyiben e viszonyok az eddigi bitvárlatokban tüzetesebben tanulmányozva még nem voltak. Ha az egész inán át hosszmetszetet teszünk, már szabad szemmel megkülönböztethetjük az atlaszfényű és érménzesebb összeállású porczos részt az inas résztől, mely az előbbit burokképen veszi körül. A két szövet közti különbség még élesebb határvonalakban jelentkezik chromsav vagy picrinsavban conservált inak metszetein, s ez utóbbi készítményeken egy harmadik szövetrésznek határait is kifejezve találjuk, mely az innak bunkószerű megvastagodási helyén mintegy keskeny gyűrűként van a poroz és inszövet közé iktatva, — ezen részt valóságosan elcsontosodott szövetnek tartom úgy, hogy az Achillesinnál tulajdonkép három szöveti szerkezettel lesz dolgunk. Az elcsontosodott rész kifelé vékonyrétű inszövettel boríttatik, befelé pedig a porccal közvetlen összeköttetésbe jön, s miután az in külfelületén a legnagyobb vastagságát éri el (az innak két oldalán, hol az edények és idegkötegek haladnak), az egész ékalakú léczkeretet képez, mely mintegy rögzítési pontot szolgál az ízülettől felfelé eső tulajdonképi Achillesin és a lábtőizmait beburkoló bőnye között. Haránt metszeten szerkezetre nézve két különböző réteget, a. m. egy külső lemezes réteget, s ettől befelé terjedő berendezett rendszert vehetünk észre. Mindkét rétegben egyneműen megcsontosodott közti állományt és üreket különböztethetünk meg; a külső rétegben ezen ürek orsódad, vagy petéded réseket képeznek, melyektől a csontos közti állományba finom, repedésszerű nyúlványok indulnak ki. Ezen ürek párhuzamos irányú fekvése, a külső rétegnek körkörös lemezszerkezetet kölcsönöz. A belső réteg ürei sokkal nagyobbak, öblösek, s az egymással sokszorosan keresztező gerendezetek közti tereiként tűnnek fel. Oly metszeten, melynél a mészsókat kivonjuk, a következő szerkezeti viszonyokkal találkozunk. Mind a külső mind a belső réteg alapállománya finom, s csak itt ott mutat erősebben kifejezett rostozatot, de míg a rostok a külső rétegben valamennyien párhuzamosan, s így az in tengelyéhez képest kölcsönösen haladnak, addig a belső réteg gerendezetei egymáson keresztül kacsul járó rostkötegeket képeznek. Ez utóbbiak mintegy fészkeket vesznek körül, melyekben különböző nagyságú és a szaporodás folytán különböző kifejlődésű protoplasmasejtek fekszenek. A külső réteg felé eső sejtfészkek mindinkább keskenyebbekké, s az egyes sejtek is karcsúbbakká, orsóalakúakká válnak, egyszersmind egymáshoz való helyzetük rendesebbé lesz, mert ezentúl az egész külső rétegben találkozó sejtek párhuzamos fekvetet mutatnak, tapúgy mint egyéb lemezes csontok sejtei. E réteg miben sem különböznék valamely végtag csont szerkezetétől, ha vele és Havers-féle ürekkel bírna; mindazáltal nem egyszerű elmeszesedésnek (mint Lehmann állította), hanem valóságos elcsontosodásnak kell, hogy tekintsük az itt észlelhető szöveti jelenséget, melynek kifejlett mintaképét az elcsontosodott emberi térdkalácsban találjuk (a térdkalács kifejlődésére vonatkozó búvárlataim eredményét egy közelebbi alkalommal fogom közölni). Ezen egész csontos réteg — kivéve, hogy Lehmann említi, miszerint az Achillesia alsó részében néha elmeszedést észlelt — tudtommal addig valamennyi búvár figyelmét kikerülte. A porczos rész, mint már fentebb említve volt, az inas rész által burokképen vétetik körül, úgy azonban, hogy ezen belül az egyes inkötegek a porczos részen át minden irányban keresztül hatolnak, miért is önálló, kivéve, a pipa dorsigera Achillesinának porczánál. Csupán csak kis térre szorítkozik a porczszerkezetnek (illetőleg a dhondrogen közti állománynak) kissé önállóbb kifejlődése, s e rész az, mely a csontléczkerethez közvetlenül csatlakozik; e helyről írta le Lehmann is tokkal ellátott porczsejteit, míg a sejt, valamint a közti állomány közötti részletes viszony előtte ismeretlen maradt. Akár húsz-, akár haránt met-22 .) L. az OHL. 17. számát