Orvosi Hetilap, 1872. június (16. évfolyam, 22-26. szám)

1872-06-30 / 26. szám

— 444­­— 444 — csak részletes elfolyósodásban végződik, a­mennyiben a húgyban zsírszemcsékből álló hengereket lehet találni náluk. Kutyánál ez élettani zsíros szétesés egyenlő arányt tart a szemcsés széteséssel. Hogy ezen szétesés mily nagy terrénumot szolgáltathat a vi­zelet szilárd alkatrészeinek képződéséhez könyű belátni,­ ha meg­gondoljuk, hogy felnőtt vesében valamennyi húgycsatornában e szétesést találjuk és hogy a kéregállomány a vesének általában túlnyomó részét teszi. Ezen szövettani viszonyok azt mutatják, hogy a vese kéregál­lománya ívesen kanyargó húgycsatornáinak hámborítéka a­ húgyelvá­­lasztásban analóg szerepet játszik más mirigyek elválasztásánál a mirigycsövek végeit kibélelő hámsejtekkel, csakhogy itt rendes élettani viszonyok között a szétesés magasabb élenyülési fokozatot ér el. Azonban ezen szétesési kép az itt működő élettani folyamatoknak csak az egyik kiváló vonását képezi. Az edények egy mirigynél sincsenek oly sajátszerűen ala­kulvá, mint a vese Malpighi gomolyaiban. Még legközelebb áll ehhez a máj hajszáledényeinek sajátszerű eloszlása. A gomolyok­nak e szerkezete okozza épen azt, hogy a húgycsatorna e részletei­nek egy más működése is praevaleas, t. i. a víznek a vérből való nagyfokú leszűrése, a­mi kisebb mértékben meg van ugyan minden más mirigynél is, de az élettani czélhoz képest csak arra szolgál,hogy a mirigyek hámsejteiből képződött szétesési termények kiürítését elősegítse. A vesénél egyik élettani czél a víznek lecsapolása, azért e leszűrő szerkezetek mintaképét a glomerulusban találjuk. Az edénykacsoknak lecsüngő állapota a bevezető és kivezető edények rendes tágultsági viszonyai stb. alkalmasak arra, hogy a leszűrő­­dés itt nagy mérvben jöhessen létre, másfelül az idegbefolyás alatt álló edényösszehúzódások és kitágulások eszközük azt, hogy az a körülményekhez képest módosulhat. De kétségtelenül a gomolyok­nak nem csupán csak e lecsapolás a czéljuk. A vérben felhalmo­zódott, a szervezetnek többé hasznavehetetlen anyagok kiküszöbö­lése is történik itten, még­pedig dialysis útján. A dialysator-hár­­tyát részben maga az edénykacsák fala, főleg azonban azon alapi hártya képezi, mely a gomoly kacsait beborítja. Ez akadályozza meg azt, hogy a vérből a colloid anyagok rendes nyomási viszo­nyok mellett el ne távolodjanak, s mint a dialysator hártyáján ren­des nyomási viszonyok között csak a jegeszülékeny anyagok vá­lasztassanak le. Az tesz épen különbséget a vese gomolyait és egyéb mirigyedényzetet alkotó hajszáledények, s más, a kötszö­­vetben szabadon fekvő capillaris hálózatok között, hogy az előb­­benieknél még a haj­szál­edények küloldalát homogén alaphár­tya takarja, míg az utóbbiak csupaszon feküsznek a környező szövetekben. Ez okozza azt, hogy a vizeletben és más mirigyvála­­dékokban rendes nyomási viszonyok között nem jelennek meg a vér colloid anyagai, a fehérnye, fibrinogén és fibrinoplasticus állo­mány, míg a szabadon fekvő hajszáledényhálózatok, szerkezetük­nél fogva gorombább szűrő gyanánt működve, átbocsátják a vér­nek plasmaticus részeit egészen, hol azok különben a szervezetre nem vesznek el. Ez a húgycsatornák végső részeiben lefolyó élet­tani folyamatoknak másik fő jellemvonása. Ezek szerint a vese ívesen kanyargó húgycsatornáinak, az edénygomolyokat környező Bowmann-féle toknak, s magának a glo­­merulusnak kettős működési szerepkörük van. Az egyik az, hogy a vizet lecsapolják a vérből, s az abban felhalmozódott jegeszülé­keny anyagokat dialysálják,— ezeket végezik az edénygomoly és az azt bevonó alapi hártya; a másik szerepet a Bowman-féle tok és az ívesen kanyargó húgycsatornákat bevonó hámboríték játszó, folytonosan megújuló és szakadatlanul ismétlődő szétesével. Hogy e kettős működés felvétele mellett miképen lehet értel­mezni, az eddigi felvételek szerint meg­ nem fejthető húgyelválasz­­tási jelenségeket, valamint azon szövettani adatok részletesebb elősorolását, melyek a húgyelválasztás lényege felül e felfogást jogosítják, egy későbbi terjedelmesebb közleménynek hagyom fenn. Pest, 1871. jun. 25. Adatok a bélrák tüneteinek ismeretéhez. Kobányi Friigyes tanártól. (Folytatás). Bel- és gyomorrok, idült körülírt hashártyások, a gyomor és bél sokszoros átfúródásai, bőr alatti légdag, halál. Kann Jakab, 40 éves, nyomdász, felvétetett a kórodán 1871. jun. 4-kén, gyermekkorától fogva nagyfokú oldalgörnye által eléktelenítetett testállással bir. Egy kulcscsonttörést kivéve, elég jó egészséggel birt 1869-diki év kezdetéig. Ekkor bal ágyék táján fájdalmak keletkeztek, melyek a keresztcsont és alsó végtagok mentében sugároztak ki, s ugyanekkor székrekedése, émelygése hányingere volt. Ezen roszulléte mintegy 3 hétig tartott, s has­hajtó szernek néhány napi használatára annyira javult, hogy, ki­véve időnkénti székrekedését és ilyenkor fellépő csekély fájdalma­kat az ágyék- és kereszttájon, a­melyekre azonban semmi súlyt nem fektetett, magát jól értette 1871-dik évig. Ezen év január havában a bal ágyéktáji fájdalom igen éles égető lett, s mell­felé a középvonalig terjedt. Ezen időtájban a beteg köldök­táján egy diónyi mozgékony dagot érzett, mely nyomásra némileg érzékeny volt. Hashajtók, pépek a bajt nem enyhítették. Ismételt nadályozás, hideg borogatások tartós használatára a fájdalom megszűnt úgy, hogy mártius közepén az ágyat elhagyhatta és a nyomdában munkához foghatott. Teljes jó érzete azonban nem tért vissza, csökkent étvágy mellett hasfeszülés, böfögés, makacs szék­szorulás, fokonkint az egész hasra kiterjedő fájdalmak jelentkez­tek, a daganat is nőtt. Ekkor a budai meleg forrást kezdő italul és fürdőkként használni. Folytonos erőhanyatlás és erős fájdalmak a kóroda felkeresésére indíták. A felvételnél a nagyfokú kimerült­séget mutató betegnél halvány arc­szín, nehéz légzés találtatott. A gerinczoszlop S alakú görbedést mutat úgy, hogy az első mellcsi­golyától a hatodikig csaknem vízszintesen balfelé, azon alul jobb felé hajlik el, míg­nem az ágyékcsigolyák ismét függőleges irány­ban állanak, a rendkívül nagyfokú oldalgörnye folytán a bal lap­csont hosszvonalával majdnem egészen vízszintes irányban van el­térítve, s ennek megfelelőleg plessimeterről plessimeterre eltérő, egészben tompált kopogtatási hangokat ad az egész mellkas. Kiváló tompa üres c­ombhang találtatott a bal mellkas alsó részén és a tompulatnak megfelelőleg a légzés igen gyengén hall­ható. Az egész has érzékeny, kivált bal felében erősen kidüled, s itt inkább szélesen elterülő, a hasbőr viszerei kivált jobb oldalt erősen áttűnők, mérsékelten tágultak és kanyarulatosak. A köl­döktől balra egy kemény ellentálló dag érezhető, melynek felső határa tompa élt képezve, a köldök magasságáig terjed, belső ha­tára majdnem a középvonalig, s itt nyilvánosan légtelt bélkacsok által fedezik úgy, hogy csak ezeknek félresimítása után tapintható ki tisztán. A külső határ a meghosszabbított bal középső hónal­­vonalig, az alsó a Poupart szalag alá terjed. A dag felülete dudor­­zatos, a legtöbb dudor kemény, helyenkint porczkemény, mások feszes léghólyagtapintatúak, az egész dag nyomásra igen érzékeny, csak kevéssé — leginkább felső részében mozdítható, belégzésnél némi csekély mértékben leszáll. Kopogtatásra ezen dagnak mintegy felső harmada egészen tompa hangot ad, a dag és bal bordaív kö­zötti tér tompult, kissé magas üresebb hangot.

Next