Orvosi Hetilap, 1873. október (17. évfolyam, 40-43. szám)
1873-10-19 / 42. szám
zalékára úgyszólván elöntő befolyásai van, s ez azon eseteknek szabad megválasztása, melyek felvételre kerülnek. Mert kedvezőbb, könyebb esetek felvétele, kedvezőbb viszonyok mellett végzett műtét, a súlyosb esetek áthelyezése más intézetbe igen könyen megjavíthatják e százalékot, valamint az ellenkező eljárások azt roszabbá tehetik. Minda mellett egyetemi sebészkórodánkon, hol a tömegesen jelentkező járóbetegek közül kerülnek ki mindig fekvőbetegeink és egyetlen súlyos beteg sem jön más intézetbe áthelyezve, kivéve egyes gyógyíthatlan bántalomban szenvedőket, kik csakis azért tétettek át, hogy a kóroda betegforgalma egy időre fenn ne akadjon, — ezen csekély 4,88 %-nyi halálozás elég bizonyítéka a kedvező gyógyulási viszonyoknak. Nem is zavarta ezeket, egy pár sebzési orbáncz esetét kivéve, semmi kórházszülte kedvezőtlen behatás. Nagyobb kiterjedésű sebzési orbáncz (erysipelas traumaticum) fellépte csak 3 esetben észleltetett: 1. egy egyénnél, kinél a bal kézen, s alkaron nagymérvű közszövetláb volt jelen; nemcsak az illető végtagot, hanem az arczot és törzseket is bevándorolta elég heves orbánczos folyamat; 2. hasonló, az egész törzsre elterjedő folyamat észleltetett a háton székelő zsírdag (lipoma) kiirtása után ; 3. a leghevesebb volt az orbáncz egy nőnél, kinél a jobb kulcsontfeletti tájról húsdag (sarcoma) irtatott ki, s kinél az orbáncz következtében több helyen, főleg a jobb emlőn — bőrelhalás jött létre. Gondos ápolás, főleg tisztántartás (mi abból állott, hogy ungu, emolliens-sel bekent ruhadarabbal boríttatván be az orbánczes tér, reá hideg vizes borogatások alkalmaztattak ; a seb tisztítására pedig a kórodán általában minden nyílt sebnél használt carbolsavas víz - acid, cárból, drach. sem. ad libram unam aq. simpl. — és carbolsavas olaj — ac. cárból, dr. unam ad unciam un. olei lini — használtatott) mindhárom esetnél gyógyuláshoz vezetett, mint azt alább látni fogjuk. Korra nézve az ápoltak közt volt: ápoltaknak 4,10% összesen 225. A halottak közt volt: 10—20 éves = 2 (13 és 18 éves) 20—30 „ = 3 (21, 22 és 27 éves) 30—40 „ = 2 (37 éves) 40—50 „ =1 (49 éves) 50—60 „ = 1 (58 éves) 60—70 r = 2 (61 éves) összesen 11. A halál oka volt: 3 esetben gönyvérűség (pyphamia), egy bonyolódott alkar- és combtörésnél (13 éves fiú), egy üszkösödési folyamatnál a koponyacsontokban (49 éves nő), egy lőtt sebnél a tarkón (21 éves férfi); 1 esetben evvérűség(septihámia) üszkösödési folyamat a czombízületben (18 éves nő); 3 esetben hashártyaláb (peritonellis), egy kőmetszett egyénnél (22 éves férfi), egy bárzsingrák körül támadt tályog áttöréséből a szabad hasürbe (37 éves férfi), egy petefészektömlő csapolása után (37 éves nő), 1 esetben idült hörgöcslob (bronchiolitis chronica) nyakon levő meliceris-tömlő kiirtása után (61 éves férfi); 2 esetben kimerülés: lábtőcsontok szuvasodása miatt csonkított egyénnél (58 éves férfi), egy esetben a koponyaűrben székelő Lebert-féle „fibroplasticus“ dag következtében (27 éves férfi); 1 esetben húgyvérűség (urohámia):húgycsőszorban szenvedő egyénnél, kinél makktyúszer (phimosis) volt műtéve (64 éves férfi). Az ápolás alatt volt bántalmakat legegyszerűbben gondoltuk áttekinthetővé tenni azáltal, ha azokat oly csoportokba foglaljuk össze, melyek már a bántalmak természetéből folynak. Megkülönböztettünk tehát I. lobos folyamatokat, s ezek kimeneteleit; II. sértéseket és ezek következményeit; III. álképleteket; s IV. „vegyes bánatalmak“ czím alatt a negyedik csoportba egybefoglaltunk minden egyéb bántalmat, melyek e három első csoportba nem illettek. E felosztás már azért is előnyösnek látszott, mert ily alapon történt a kóroda eddigi kimutatásaiban is a bántalmak csoportosítása. Eltértünk azonban az eddigi kimutatásoktól abban, hogy e csoportokat egyenként ismét a test egyes tájai szerint osztottuk fel, így gondolván az egyes csoportokban a tájékozást még inkább megkönyíteni. A bujakóros esetek, mint általános bántalmak, külön V. csoportba vannak állítva. E szerint a 225 beteg közül a betegség székhelye, s a betegség neme szerint volt. A felvertekből volt 27.55°/0 láb, 8.00% sértés, 35.55°/„ álkoplat, 26.22°/0 vegyes bántalmak ; meghatározott pedig az I. rovatbeliekből 4.83°/0, a II. rovatbeliekből ll.ll°/0, a III. rovatbeliekből 5°/0, a IV. rovatbeliekből 3.38°/0, az összeg 4.88%. E táblázat szerint tehát a kórodai észlelt esetek legnagyobb része — 35.55% — álképletek voltak, mit igen könyen értelmezhetünk talán azon körülményből, hogy ily újképleti bántalmakban szenvedők, kiknél nem rögtöni segélynyújtás szükséges, kik sokszor hosszú éveken át kínlódnak, könyebben kereshetik fel kórodánkat, s könyebben várhatják be egy-egy hely megüresedését, mint más heveny bántalomban szenvedők. Ezek után a legnagyobb számban képviselték a lobos folyamatok — 27,55%, — melyeknek legnagyobb része szintén idült vagy épen a lobos folyamat kimenetele, eredménye volt. A sértések s más külbehatás okozta károk az észlelteknek csak csekély részét — 8%-kát — teszik ki. Kórodánkon ugyanis, nem lévén mindenkor ren- » 19.28-7,, . 27.11-7 0 * 14.66°/« „ 19.28-7,, » 10.66'V,, . 40% „ 1.33% 1—10 éves 9 = 10—20 97 43 = 20—30 77 61 = 30 -40 97 33 = 40-50n 43 = 50-60 97 24 = 60—70 97 9 = 70 évestúl 3 -Bántalom székhelye I. Lobos folyamat és kimenetel 1Ezekből meghalt II. Sértések Ezekből meghalt III. Álképletek Ezekből meghalt | -----------------------1 IV. Vegyes bántalmak Ezekből meghalt Összesen felvétetett Ezekből meghalt 1 1. Pejen és fölöni 1 i i 2 2 2. Arczban és szájürben6 — 2 — 371 12 571 3. Nyakon— — 1 7 i 1 — 92 4. Gerinczoszlopon1 1 — 5. Mellen és háton2 — — — 4 — — — 6 — 6. Hason és hasban5 — — — — 2 — 7 — 7. Húgyszervekben3 241 271 8. Férfi ivarszervben2 — — — 4 — 8 1 141 9. Női ivarszervben5 — — — 141 1201 10. Medenczében— — — — 4 4 — 7 — 11. Felső végtagon7 — 9 i 1 — 1 181 12. Alsó végtagon 302 6 — 8 — 6 — 502 Összesen 623 182 804 592 219 11 V. Bujakór6 225