Orvosi Hetilap, 1873. november (17. évfolyam, 44-48. szám)
1873-11-02 / 44. szám
testet bő veríték fedi. A szív igen hevesen működik, lökése az egész szívtájon nem csak érezhető, de látható is. A nyak viszerei tágultak, s rendetlenül hullámzanak. A kopogtatás teljes, kissé dobos hangot ad különösen a mellkas hátsó részén; hallgatódzásnál a nagy terjedelemben hallható szívzörej mellett az egész tüdő felett az első esetben leírt finom szercsegés észlelhető. A fuladozó, halálos félelemben levő beteg akadozva beszélte, hogy nap közben kisétálván, meghalt, s náthát kapott égetéssel a mellcsont alatt. A leírt jelen állapot csak fél óra óta fejlődött, s kétség nem lehet, hogy heveny tüdővizenyővel van dolgom. A nagyfokú vérszegénység határozottan tiltotta az érvágást, s a szív szervi bántalma a hánytatót is kizárta. Rendeltem nagy mustárpépeket, hideg borogatást a szívtájra, s belsőleg digitálist ópiummal, azon nézetből indulván ki, hogy túlizgatott, s kétségkívül elégtelen szívműködést csilapítani, s rendesebbé tenni kell. Az aggasztó állapot, mely minden perczben végveszéllyel fenyegetett, körülbelül 3 órai tartam után hagyott lassan kint alább. Ezen egész idő alatt a tüdőzörejeket figyelemmel kísérvén, a szercséges lassan kint durvább szörnyzörejekké fokozódott, melyek végre távolságra is hallhatók lettek, s csak az egész állapot javultával apadtak. Az említett egyenletes rózsaszínű híg köpet, mely a gyűjtőedényben állva, fehér tajtékkal volt fedve, ezen idő alatt majdnem két izezére rúgott. Másnap a beteg kissé lázas volt, s mintegy 7—8 napig tartó hörghuruton ment át. Ezután több hétig a legnagyobb nyugalomban tartottam az elgyengült beteget, míg végre ki kezdett járni. Körülbelül hat hétre a vázolt roham után, állítólag ismét meghűlés következtében, hasonló tünetcsoport lépett fel egyszerre éjjel, ugyanazon jellemző finom elterjedt szercsegéssel, ugyanoly minőségű bő köpettel, szóval tökéletesen megfelelőleg az első tüdővizenyős rohamnak, csakhogy még súlyosabb jellemmel. Minden várakozásomon túl hasonló gyógykezelésre a beteg ismét 7—8 órai tartam után veszélyen kívül volt. Néhány nappal ezután a Bethesda kórházba ment, s 2—3 heti ottlét után Bécsbe haza utazott, s azóta mit sem hallottam felőle. Negyedik eset. F. é. mart. hóban korán reggel L. J. 78 éves rokonomhoz hivattam. Az öreg úr majdnem mindig egészséges volt, s agg kora daczára minden nap több órát töltött az utczán és a kávéházban, hol szemüveg nélkül olvasta halomra az újságokat nélkülözhetlen Virginiája mellett. Utolsó hónapokban gyöngének érezte magát, soványabb és haloványabb lett, s különösen a lépcsőhágás kezdett nehezére esni, de azért szokott életmódját folytatta. Sohasem volt kezelésem alatt, s átalában orvosi tanácsot évtizedek óta nem vett igénybe. A beteg még este rendes étvágygyal vacsoráit, de éjjel nehéz légzés lepte meg. Odajővén, a beteg arról panaszkodik, hogy feje nehéz, s hogy mellén mintegy teher fekszik; beszédét gyakori köhécselés szakítja félbe. Hőmérsék nem emelkedett, sőt kezei és lábai hűvösek, arcza kissé pirosló. Érvelés szapora, az ütér középnagyságú, nem észrevehetőleg merev; a szívhangok rendesek, kissé tompák. A tüdő mindenütt rendes kopogtatási hangot ad, a légzészörej elől, s hátul különféle kis és nagy hólyagcsás nedves zörejek által fedezik; köpet nincs. A láztalan állapot miatt kezdődő tüdőlobot kizártam, s tüdővizenyő és kiterjedt hurut közt haboztam. Rendeltem senegát ammoniummal. Már rövid idő múlva azonban a kórkép tisztán állott, a nehéz légzés gyarapodott, az arcz, s a kezek kéklő színt öltöttek, s hidegültek, bő hűvös veríték lepte el a testet. Délután a szénsavas mérgezés jelei állottak be; a beteg aluszékony, lassan kint egészen soporosus lett, s kérdéseimre ügygyes bajjal feleszmélvén, állítá, hogy sokkal jobban érzi magát, a zörejek távolra is hallhatók lettek, s este 9 órakor meghalt. Ötödik eset. F. évi September elején W. S. mintegy 60 éves nőhöz hivattam. A beteget több év óta szerelem. Erős alkatú, jól táplált, kissé sárgás színezetű, szerfelett izgékony, s mélaságra hajlandó nő. Leginkább alhasi pozsgában, gyakori hörghurutokban, s utolsó két év alatt szédülésben szenvedett. Ezen szédülési rohamok többnyire gyomorcsorva kíséretében jelentek meg, s a beteget nagyon aggaszták, mivel anyja gutában halt el. Utóbbi időben nagy kedélyi mozgalmakon ment át. A beteg 12 nap óta étvágytalan, reggel hányt, s azóta roszul érzi magát; különösen fejfájásról panaszkodik, szorongó érzetről a mellcsont alsó felén, s nyugtalanságában folyton kiabál. A beteg izzad, s arcza és kezei kékesek, hűvösek, szemei belöveltek, kidüledők, a nyelv sárgásan be van lepve, nedves hörgi zörejek már távolról hallhatók, s az ütér nagy, felette kemény és igen szaporán ver. A szív hangja rendes, hallgatódzásnál az egész mellkas felett különféle nedves szörtyzörejek hallhatók. Kevés köhögés, semmi vagy hurutos köpettés, szerfeletti bágyadtság. Az összes tünetekből vértódulásra (fluxio) következtettem részint a fej, részint és leginkább a tüdő felé ; utóbbiban egyszersmind átizzadásra kell gondolnom, annyival inkább, mivel észlelésem alatt lassan kint aluszékonyság és bódulás állott be, a többi tünetek pedig egyre gyarapodtak. Néhányszor nyálkasepés bő hányás is állott be. Izgató csőréket, mustárpépeket, specacuanhát rendeltem nem hánytató adagban. Azonban 2 óra múlva az állapot súlyosodván, s valódi messze hallható trachealis zörejek fejlődvén, a cyanosis és elhidegülés fokozódván, érvágást rendeltem, s mintegy 12 obon vért hagytam kifolyni. A fekete vér azonnal megaludván, összeálló lepényt képezett. Erre a tünetek szemlátomást apadtak, s késő este nyugodtan hagyhattam el a beteget, ki egy hétig heveny gyomorhurut jeleit mutatta, s még jelenleg is gyöngélkedik. (Folytatása következik). Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. egyetemen. .4 kóroda 187. évi működése. Közli Réczey Imre tr. műtőnövendék. (Folytatás). . I. Lobos folyamatok s azok kimenetelei. 10. Felső végtagokon. 7 eset : 3 férfi, 4 nő. És pedig: 2 szuvasodási folyamat a felkarcsont fejecsén, s részben az ízvápán; egy esetben a fejecs csonkolása (resectio humeri) Wattmann-féle epaulette-szerű metszéssel; hosszas genyedés, gyógyulás; másik eset műtét nélkül távozott. (Mindkettő nő). Egy szuvasodási folyamat a balkéz középújjának első perczén, — a középújj kezelése ovalak metszéssel, gyógyulás. (Férfi). Egy szuvasodás a kéztő és kéz középcsontokban, — alkarcsonkítás körmetszéssel, gyógyulás. (Nő). Egy csonthártyaláb (periostitis) a bal hüvelyken,— a geny kibocsátása, tisztántartás, gyógyulás. (Férfi). Egy tályogképződés a jobb kéztőízület tenyéri oldalán a tenyérszalag alatt, — felnyitás, többszöri ellennyitások, gyógyulás. (Nő).