Orvosi Hetilap, 1875. június (19. évfolyam, 23-26. szám)
1875-06-06 / 23. szám
ORVOSI HETILAP. Budapest, 1875.33. OK. Június 6. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. i ■■ 1^. i I i Bá IV» I (ti. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: A na 1 G. tr. Kovács J. tr. sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. egyetemen. A férfi-ivarszervek sajtos lábfolyamata. Fürjes Zs. tr. Wagner J. tr. koródája. Adatok a laborandi hatásmódjának és gyógyörzének ismertetéséhez. (Folyt) — Kelemen M. tr. Közlemény Korányi Frigyes tnr. koródájáról. Adatok a szív helyzetváltoztatásának viszonyaihoz. — Kézmárszky T. és Hasenfeld Manórok. Orvosi jelentés a budapesti általános policlinikáról. IV. osztály. Női bántalmak. — Könyvismertetés. Lehrbuch der klinischen Untersuchungsmethoden für die Brust- und Unterleibsorgane. Von Dr. P. Guttmann. — Lapszemle. Gyógyszerek ellentétessége. (Vége). Tár ez is : A budapesti kir. orvosegylet május 29-kén tartott rendes ülése. — A m. kir. belügyér rendelete a grammsúlyrendszer szerint való vényezés iránt. — Vegyesek. — Pályázat. Előfizetési ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. egyetemen. A férfi-ivar szervek sajtos lábfolyamata (gümősödése). Közli Antal Géza tr., sebészkórodai tanársegéd. A gümősödés tana, mely Celsus óta annyi változáson ment keresztül, az ifjabb időben végzett számos bonczi, kórbonczi búvárátéknak és clinicai észleleteknek daczára, melyeknél főfigyelem a légzőszervek, agy, máj, vesék, mint az életfolyamatokra fontosabb szervekre volt kiválóan irányítva, még a nevezett szervekre nézve is annyira nem tisztázott, a nézetek és vélemények még most is annyira eltérők, hogy valóban nem lehet csodálni, ha az ivarszervek gümős megbetegedése egészen a újabb időkig a legkülönbözőbb kóros elváltozások tömkelegét képezte. A heregümő a régibb meghatározás szerint, mint általában a legtöbb heredag, így a húsdag, sajtos lábtermény, elsajtosodott bujakóros göb sarcocele nevet viseli, így beszéltek sarcocele scrophulosa, sarcocele tuberculosa és sarcocele syphilitica-ról. Sokkal pontosabb ismerettel bírtak ezen kórfolyamatról a múlt század elején, melyet ekkor scrophuloticus eredetűnek tartottak ugyan, azonban a sarcomatosus és syphiliticus eredetű elfajulásokat már képesek voltak kizárni. Laennec óta a herék és általában az ivarszervek sajtos elváltozásai gümnő gyanánt szerepeltek (a güinő alatt újdonképződési folyamatot értvén) mindaddig, míg Virchow a tüdő sajtos folyamataira nézve ki nem mondotta, hogy azok nem mindig gümők által vannak feltételezve, de sőt a legtöbb esetben elsajtosodott lebterménynek tekinthetők; valódi gümőnek nevezvén csak azon apró gombostűfejnagyságú, szürkés szemcséket, melyek úgy a tüdőkben, mint más szervekben is előfordulnak, s maguk is elsajtosodhatnak, azonban magukba véve a lábfolyamatokkal semmi összefüggésben sem állanak. Ezen tan, ha nem is minden részleteiben, de általános főbb tételeiben minden szövetre és szervre, így az ivarszervekre vonatkozólag is elfogadtatott, így Virchow tana szerint az ivarszervek sajtos, általában gümős névvel jelzett elfajulásának legnagyobb része gümősödéssel semmi összefüggésben sem állva, lábfolyamatnak köszönné eredetét; az eseteknek csak igen csekély száma, hol az úgynevezett kölesgümő alakot találjuk, lenne gümő névvel jelölendő. Újabb időben Buhl és Rindfleisch a tüdősorvadásnál egy fajlagos lábfolyamatot vesznek fel, melyet Buhl lehámló (desquammativ), Rindfleisch gümős lobnak nevez, mely mellett a kölesgümő-alak csak másodlagos és alárendelt szerepet játszik. Rindfleisch ezen fajlagos gümős lábfolyamatot szerepelteti egyszersmind az ivarszervek gümős, vagy ha úgy tetszik, sajtos megbetegedéseinek legtöbb eseteinél is. Buhl kezdeményezése után a kölesgümőt több búvár felszívódási és fertőzési kórnak tekinti. S valóban az esetek legtöbbjénél a kölesgümőnek, vagy legközelebbi szomszédságában, vagy a távolabbi szervekben sajtos góczokat találunk. A gümő fertőzési természetének kipuhatolására V i 11 e m n és utána mások is állatokon beoltási kísérleteket tettek szürke és sárga gümővel, valamint más sajtos terményekkel. Ily eljárás mellett képesek voltak kölesgümőt termelni. Sőt Lebertgenynek, Cohnheim és Fraenkl rohadó hullaanyagnak, Ruge higany- és szivacsdaraboknak, Waldenburg anilinszemcséknek a szervezetbe juttatása által, képesek voltak a különböző szervekben kölesszemcséket hozni létre. Az ivarszervekben a gümőnek mindkét főalakja, tehát úgy a sajtos beszűrődés, mint a kölesgümő elő szokott fordulni. Az esetek túlnyomó számánál azonban a sajtos beszűrődéssel találkozunk, melyhez nem ritkán kölesgümő-alak is társul. A kölesgümő-alak önállóan igen ritkán szokott előfordulni, sőt azon esetekben is, hol azoknak önálló fellépése észleltetek, nincs felemlítve, hogy vájjon valamely más szervben nem volt-e sajtos gócz jelen. Ezen mulasztás onnan magyarázható, hogy a két kórfolyamat közti okbeli öszszefüggés eszméje csak a legújabb időben vettetett fel. Egyedül Friedlaenderf említ egy esetet, hol a herékben valódi kölesszemcséket talált, anélkül, hogy a többi szervek hasonló vagy sajtos elfajulást mutattak volna. ’) Friedlaender, Ueber locale Tuberculose. Sammlung klinischer Vorträge. 1873. 23