Orvosi Hetilap, 1876. március (20. évfolyam, 10-13. szám)

1876-03-05 / 10. szám

összezsugorítja, valószínűleg a víz elvonása és a képző­anyag megalvasztása által. A burok egyébiránt majd vékonyabb, majd vastagabb, s az előbbeni esetben az abban foglalt képző­anyag mozgá­sokat eredményezhet, míg az utóbbi esetben nyugalom van jelen. Az ilyen vastag, mozgást meg nem engedő burok volt az, mely Ehrenberget a vibrio-félék burkában kovasav fel­vételére indította, de ez azokban hiányzik. Nem lévén elegendő támpontunk, hogy ezen szerveze­teket az állatok között megtartsuk, a növények között kell számukra helyet kerestünk, s itt a gombák és a moszatok jöhetnek szóba, azonban nagy nehézségekkel jár, hogy ezen szervezeteket akár az egyik, akár a másik osztályba elhelyez­zük, mennyiben a moszatok és gombák között a válaszfal csak mesterséges ; a valóságban pedig a szélső pontokon oly szervezetek állanak, melyek némely tulajdonságaik szerint az egyik, míg mások szerint a másik osztályba tartoznának, s ilyenek azok is, melyek értekezésem tárgyát képezik. A moszat (alga) lényeges tulajdonságaként tekintik, hogy önálló táplálkozásra van utalva, mit chlorophyll-tar­talma által világosság behatása mellett eszközöl, így tehát tulajdonképeni élődi növény nem lehet. A gombák ellenben chlorophyllt nem tartalmaznak, s így a világosságtól füg­getlenül, szerves adagokból, vagy ezek bomlásterményei­ből táplálkoznak.1) Ezek szerint csakhamar készen lehet­nénk, hogy a tárgyalt szervezeteknek a gombák között ad­junk helyet. Ámde ha tekintetbe vesszük a gombák szaporo­dásmódját, azt találjuk, hogy ez mindig csak egy irányban történik, míg azon szervezetek bimbóképzés és oszlás útján minden irányban nőhetnek és szaporodhatnak, ezért Naegeli* 2) a gombák külön csoportjaként a schizomyces-eket állította fel, ide sorozva általában azon gömbölyded vagy pálizika­­alakú szervezeteket, melyek folytonos kettéoszlás útján sza­porodnak, s minden irányban egyformán nőnek. Azonban már De Bary A.3) azon nézetét nyilvánította, hogy a vibrio, ba­cterium, zoogloea, nosema és sarcina helyesebben a moszatok közé, az oscillariák mellé sorozható. Cohn ki is vette azokat a gombák közül, s a schizomyces­ eket a phycochromaceákkal (nostoceae, oscillariae stb.) a „schizosporeae“ (hasadó­ csí­­rúak) rendjében helyezte együvé.4) S valóban, ha szaporodás­módjukon kívül tekintettel vagyunk ezen szervezetek hajla­mára olvasószerűen elhelyezkedni; továbbá ha tekintjük azt, hogy milyen könyen halmozódnak fel és ragadnak össze majd lapos, majd gömbölyded telepekké, nem lehet kételked­nünk, hogy az oscillatoria­k, a nostoc-félék5) és a chroococcu­­sok6) mellett van helyük. Miután ekként a növények természetes rendszerében ezen szervezetek helyére nézve legalább ideiglenesen megállapod­tunk, szólanunk kell a nemekről és a fajokról, melyekhez tartozóknak azokat véljük. Mint vizsgálataim mutatták, s már úgy Billroth(), mint Klebs8) is említi, tagadhatatlan, hogy a gömbölyded alakok pálczika-, sőt szalagidomúakká lehetnek, s majd alább látni fogjuk, hogy ezek viszont a szervezetben gömbölyded alakokká válhatnak. Nem következnek ugyan be ezen átalakulások mindenkor, valamint még a bekövetkezés feltétileit sem határozhatjuk meg, de az átváltoztatás le­hetősége mellett, kéntelen vagyok azokat egy és ugyanazon növényfaj különböző alakjainak tekinteni, melyeket bacterium név alatt foglalok együvé. Cohn szinte bacterium nevet hasz­nál, csakhogy ő azt, a­mit én egy fajnak nézek, egy egész növénycsaládnak tekinti, melyet az alakok szerint göm­bölyű (sphaerobacteria), pálczika­ (microbacteria), szalag­­(desmobacteria) és csavaralakú bacteriumokra (spirobacte­­ria) oszt fel.1) A csavaralakú bacteriumokról, melyeknek fej­lődéséről saját tapasztalataim nincsenek, nem szólva, a három elsőre nézve — a mondottak után — a külön választást indokoltnak nem tartom; s midőn gömbölyű, pálczika-, vagy szalagalakú baktériumokról szólok, ezek alatt nem Cohn csoportjait, hanem egyszerűen egy és ugyanazon növényfaj különböző egyéneinek alakját érteni, melyek a körülmények különbözősége szerint, melyek közé jutottak, különböző idomúakká lettek. Ezenkívül Klebs2) felosztását microsporinákra és monadinákra nem tartom elfogadható­nak, mint általában ezen két csoport megkülönböztető jelei nem eléggé jellemzők és határozottak; az pedig, mit Klebs a microsporinák myceliumjairól beszél, valószínűvé teszi, hogy azok közé gombák is keveredhettek. A növényeknek színek szerinti csoportosítása, mint ezt még Cohnnál is találjuk, a természettudományok mai állás­pontjának többé meg nem felel, mint ezt Billroth() helye­sen szintén megjegyzi. S ha a rózsaszínű szarkalábat a kéktől külön nem választhatjuk, ezt pedig a szintén kék sisakvirág­gal nem egyesíthetjük, úgy nem helyeselhető Cohn törekvése, hogy a chromogen bacteriumok 4) különböző fajait még most is fenntartja. Úgyszintén igaza van Klebsnek­), hogy az eszközölt hatást sem használhatjuk fel osztályozásra, s én szintén azt tartom, hogy ha a nálunk előjövő, a szervezetre közönbös kendert nem szakíthatjuk el a hasis-tartalmú, s így igen erős indiai kendertől, nincs okunk a bacteriumokat sem a betegségek szerint, melyeknél előjönnek, egymás mellé helyezni. A pathogen bacteriumok, bacillus anthracis stb. tudományos rendszerben helyet nem találhatnak. Jelenleg — mint látszik — nincsenek meg a támpon­tok a bacteriumokat nemekre és fajokra felosztani, mi egyéb­iránt vizsgálatainkban nem gátolhat, mert ha figyelemmel vagyunk az egyes alakokra, ezek fejlődési módjára, nemkü­lönben táplálkozási viszonyaikra, eléggé jól eligazodhatunk, s mind több és több adatot gyűjthetünk ezen, nemcsak el­vont tudományos szempontból, hanem különösen reánk, or­vosokra nézve gyakorlati tekintetben is felettébb nagyfon­tosságú kérdés megoldására. A mondottak után pedig még szólanom kell a nevekről, melyeket idevonatkozó értekezéseimben használni fogok. A gömbölyű bacteriumokat (micrococcus Hallier, micro­coccus Cohn, microsporon Klebs, microsphaera Cohn, monas Hueter, coccos Billroth) nagyságuk szerint Hoffmann micro-, mese- és makrobacteriumoknak (mak­rococcos, mesococcos és megalo- vagy megacoccos Billroth) nevezi, s ezen elnevezé­seket használhatjuk is, alattuk azonban csak azt értjük, váj­jon az illető egyének kicsinyek maradtak­, vagy nagyra nőttek-e. Azon alakokra nézve továbbá, midőn a ba­cteriumok egymásután sorjában helyezkednek el. Pasteur 9 J. Sachs. Lehrbuch d. Botanik. Lipcse. 1873. 219. 1. — 3) Verh. d. Naturforscherversammlung zu Bonn. — 3) Hofmeister W. Handbuch d. physiol. Botanik. II. köt. 1. rész. Morphologie u. Physiologie der Pilze stb. Lipcse. 1866. 3. 1. — 4) Hedwigia, 1872. I. sz., Bericht d. botani­schen Section d. sehlesischen Gesellschaft f. 1871 — 6) Sachs J. Lehr­buch d. Botanik. Lipcse. 1873. 220. és 221. 1. — 6) Ugyanott 222. 1. — 7) I. h. 24. 1. — 8) Ar. f. exper. Pathologie u. Pharmacologie. Lipcse, 1875. IV. köt. 3. fűz, 211. 1. ‘) I. h. 146. 1. — s) I. h. 211. 1. — 3) I. b. 34. 1. — 4) I. h. 151. 1. — 5) I. h. 209. 1.)

Next