Orvosi Hetilap, 1876. március (20. évfolyam, 10-13. szám)
1876-03-05 / 10. szám
összezsugorítja, valószínűleg a víz elvonása és a képzőanyag megalvasztása által. A burok egyébiránt majd vékonyabb, majd vastagabb, s az előbbeni esetben az abban foglalt képzőanyag mozgásokat eredményezhet, míg az utóbbi esetben nyugalom van jelen. Az ilyen vastag, mozgást meg nem engedő burok volt az, mely Ehrenberget a vibrio-félék burkában kovasav felvételére indította, de ez azokban hiányzik. Nem lévén elegendő támpontunk, hogy ezen szervezeteket az állatok között megtartsuk, a növények között kell számukra helyet kerestünk, s itt a gombák és a moszatok jöhetnek szóba, azonban nagy nehézségekkel jár, hogy ezen szervezeteket akár az egyik, akár a másik osztályba elhelyezzük, mennyiben a moszatok és gombák között a válaszfal csak mesterséges ; a valóságban pedig a szélső pontokon oly szervezetek állanak, melyek némely tulajdonságaik szerint az egyik, míg mások szerint a másik osztályba tartoznának, s ilyenek azok is, melyek értekezésem tárgyát képezik. A moszat (alga) lényeges tulajdonságaként tekintik, hogy önálló táplálkozásra van utalva, mit chlorophyll-tartalma által világosság behatása mellett eszközöl, így tehát tulajdonképeni élődi növény nem lehet. A gombák ellenben chlorophyllt nem tartalmaznak, s így a világosságtól függetlenül, szerves adagokból, vagy ezek bomlásterményeiből táplálkoznak.1) Ezek szerint csakhamar készen lehetnénk, hogy a tárgyalt szervezeteknek a gombák között adjunk helyet. Ámde ha tekintetbe vesszük a gombák szaporodásmódját, azt találjuk, hogy ez mindig csak egy irányban történik, míg azon szervezetek bimbóképzés és oszlás útján minden irányban nőhetnek és szaporodhatnak, ezért Naegeli* 2) a gombák külön csoportjaként a schizomyces-eket állította fel, ide sorozva általában azon gömbölyded vagy pálizikaalakú szervezeteket, melyek folytonos kettéoszlás útján szaporodnak, s minden irányban egyformán nőnek. Azonban már De Bary A.3) azon nézetét nyilvánította, hogy a vibrio, bacterium, zoogloea, nosema és sarcina helyesebben a moszatok közé, az oscillariák mellé sorozható. Cohn ki is vette azokat a gombák közül, s a schizomyces eket a phycochromaceákkal (nostoceae, oscillariae stb.) a „schizosporeae“ (hasadó csírúak) rendjében helyezte együvé.4) S valóban, ha szaporodásmódjukon kívül tekintettel vagyunk ezen szervezetek hajlamára olvasószerűen elhelyezkedni; továbbá ha tekintjük azt, hogy milyen könyen halmozódnak fel és ragadnak össze majd lapos, majd gömbölyded telepekké, nem lehet kételkednünk, hogy az oscillatoriak, a nostoc-félék5) és a chroococcusok6) mellett van helyük. Miután ekként a növények természetes rendszerében ezen szervezetek helyére nézve legalább ideiglenesen megállapodtunk, szólanunk kell a nemekről és a fajokról, melyekhez tartozóknak azokat véljük. Mint vizsgálataim mutatták, s már úgy Billroth(), mint Klebs8) is említi, tagadhatatlan, hogy a gömbölyded alakok pálczika-, sőt szalagidomúakká lehetnek, s majd alább látni fogjuk, hogy ezek viszont a szervezetben gömbölyded alakokká válhatnak. Nem következnek ugyan be ezen átalakulások mindenkor, valamint még a bekövetkezés feltétileit sem határozhatjuk meg, de az átváltoztatás lehetősége mellett, kéntelen vagyok azokat egy és ugyanazon növényfaj különböző alakjainak tekinteni, melyeket bacterium név alatt foglalok együvé. Cohn szinte bacterium nevet használ, csakhogy ő azt, amit én egy fajnak nézek, egy egész növénycsaládnak tekinti, melyet az alakok szerint gömbölyű (sphaerobacteria), pálczika (microbacteria), szalag(desmobacteria) és csavaralakú bacteriumokra (spirobacteria) oszt fel.1) A csavaralakú bacteriumokról, melyeknek fejlődéséről saját tapasztalataim nincsenek, nem szólva, a három elsőre nézve — a mondottak után — a külön választást indokoltnak nem tartom; s midőn gömbölyű, pálczika-, vagy szalagalakú baktériumokról szólok, ezek alatt nem Cohn csoportjait, hanem egyszerűen egy és ugyanazon növényfaj különböző egyéneinek alakját érteni, melyek a körülmények különbözősége szerint, melyek közé jutottak, különböző idomúakká lettek. Ezenkívül Klebs2) felosztását microsporinákra és monadinákra nem tartom elfogadhatónak, mint általában ezen két csoport megkülönböztető jelei nem eléggé jellemzők és határozottak; az pedig, mit Klebs a microsporinák myceliumjairól beszél, valószínűvé teszi, hogy azok közé gombák is keveredhettek. A növényeknek színek szerinti csoportosítása, mint ezt még Cohnnál is találjuk, a természettudományok mai álláspontjának többé meg nem felel, mint ezt Billroth() helyesen szintén megjegyzi. S ha a rózsaszínű szarkalábat a kéktől külön nem választhatjuk, ezt pedig a szintén kék sisakvirággal nem egyesíthetjük, úgy nem helyeselhető Cohn törekvése, hogy a chromogen bacteriumok 4) különböző fajait még most is fenntartja. Úgyszintén igaza van Klebsnek), hogy az eszközölt hatást sem használhatjuk fel osztályozásra, s én szintén azt tartom, hogy ha a nálunk előjövő, a szervezetre közönbös kendert nem szakíthatjuk el a hasis-tartalmú, s így igen erős indiai kendertől, nincs okunk a bacteriumokat sem a betegségek szerint, melyeknél előjönnek, egymás mellé helyezni. A pathogen bacteriumok, bacillus anthracis stb. tudományos rendszerben helyet nem találhatnak. Jelenleg — mint látszik — nincsenek meg a támpontok a bacteriumokat nemekre és fajokra felosztani, mi egyébiránt vizsgálatainkban nem gátolhat, mert ha figyelemmel vagyunk az egyes alakokra, ezek fejlődési módjára, nemkülönben táplálkozási viszonyaikra, eléggé jól eligazodhatunk, s mind több és több adatot gyűjthetünk ezen, nemcsak elvont tudományos szempontból, hanem különösen reánk, orvosokra nézve gyakorlati tekintetben is felettébb nagyfontosságú kérdés megoldására. A mondottak után pedig még szólanom kell a nevekről, melyeket idevonatkozó értekezéseimben használni fogok. A gömbölyű bacteriumokat (micrococcus Hallier, micrococcus Cohn, microsporon Klebs, microsphaera Cohn, monas Hueter, coccos Billroth) nagyságuk szerint Hoffmann micro-, mese- és makrobacteriumoknak (makrococcos, mesococcos és megalo- vagy megacoccos Billroth) nevezi, s ezen elnevezéseket használhatjuk is, alattuk azonban csak azt értjük, vájjon az illető egyének kicsinyek maradtak, vagy nagyra nőttek-e. Azon alakokra nézve továbbá, midőn a bacteriumok egymásután sorjában helyezkednek el. Pasteur 9 J. Sachs. Lehrbuch d. Botanik. Lipcse. 1873. 219. 1. — 3) Verh. d. Naturforscherversammlung zu Bonn. — 3) Hofmeister W. Handbuch d. physiol. Botanik. II. köt. 1. rész. Morphologie u. Physiologie der Pilze stb. Lipcse. 1866. 3. 1. — 4) Hedwigia, 1872. I. sz., Bericht d. botanischen Section d. sehlesischen Gesellschaft f. 1871 — 6) Sachs J. Lehrbuch d. Botanik. Lipcse. 1873. 220. és 221. 1. — 6) Ugyanott 222. 1. — 7) I. h. 24. 1. — 8) Ar. f. exper. Pathologie u. Pharmacologie. Lipcse, 1875. IV. köt. 3. fűz, 211. 1. ‘) I. h. 146. 1. — s) I. h. 211. 1. — 3) I. b. 34. 1. — 4) I. h. 151. 1. — 5) I. h. 209. 1.)