Orvosi Hetilap, 1878. június (22. évfolyam, 22-26. szám)
1878-06-02 / 22. szám
462 463 vízbe mártás után hideg vízben gyorsan lehűtve, alkalmazzuk, úgy oly tágító szert nyerünk, mely a nyakcsatorna különböző — kettős vizsgálat útján előbb meghatározható — alakját is felveszi. E mellett ez sokkal könyebben bevezethető, mint a csúcsával valamely nyakhártyaredőbe megakadt préselt szivacs, mely azután letörik és egy más kúpnak bevezetését teszi szükségessé ; kivált ha átfúrt csöves laminaria szalacsot veszünk alkalmazásba, melyet egy vezető kutaszra feldugunk, s melynek még a méhkutasz által előre megállapított hajtást is adhatunk. A laminaria-csövek előnyéül gyakran felhozatott az is, hogy a nyakcsatornában feküdve, mint alagcsövek működnek, a váladék elfolyására utat hagynak, s így a méhűr fájdalmas kitágulását csökkentik. S tényleg, ha a felduzzadt, a méhből épen kivett csövecsre nyomást gyakorlunk, az előnyomuló tömeges nyákot látva, csaknem bizonyosnak hinnők azt, mindamellett még sincs úgy. Erről a csövecs után kitóduló méhürben előbb felhalmozott nyák, valamint annak a csövecsben szívóssága eléggé meggyőzhetnek. Ha mai napság a laminaria a préselt szivacsot nem volt képes teljesen kiszorítani; ennek oka abban fekszik, hogy a laminariaszalacsok a kívánt vastagságban nem nyerhetők, azonkívül, hogy a közönségesen használtak túl rövidre vágatnak. Az utóbbi hátrány felhozása azonban — nézetem szerint — annyiban igazolatlan, mivel az alkalmazásnál mindig a bevezetés módja jön tekintetbe. Ha tudniillik nem elégszünk meg azzal, hogy a szálacsot az isthmuson túl toltuk, hanem addig törekszünk vezetni, míg az különös erőfeszítés nélkül épen történhetik, s így a méhürbe nyomatik az, akkor a szálacs a méh összehúzódásai által, ha már az isthmust kitágította és magának kellő teret készített, az alsó részletekre hajtatik és ott hajtja végre a tágítási műveletet. Azon esetekben, hol ily szálacs bevezetése nehéz lenne, — tehát igen szűk nyakcsatornába, — ott helyesebb lesz előbb a nyakcsatornát hosszú, hajlékonnyá tett laminaria-szálacscsal kutaszolni, s ha behatoltunk, a szálacsot egyszerűen bennhagyjuk, vagy esetleg megerősítése czéljából előálló darabját lecsípjük. A legnagyobb préselt szivacskúpok által létrehozott tágítást elérhetjük azáltal, hogy egyszerre, vagy egymásután több szalacsot (egész 6-ig) vezetünk be. E módszert a dublini nőgyógyászati iskola kitűnő tanítójának, Kidd-nek köszönhetjük, s e mód a préselt szivacs alkalmazása felett azon kiváló előnnyel bír, hogy mellette minden segédlet nélkülözhető ; míg a préselt szivacs bevezetésénél, — hogy kellő tágítást eredményezzen, — a műtőn kívül egy oly segédre van szükség, ki a medenczeszervek alkatát teljesen ismeri. Az eljárás módját illetőleg, engedjék meg, hogy ezt röviden vázoljam. A beteg baloldali fekvésbe hozatik, s a combok felhuzatnak; most a jobb mutatóújjat a hüvelybe vezetve, a mellső méhajkat megkeressük, s az ujjcsúcsat rögzítjük. Továbbá a bal kézben tartott zárt úgynevezett amerikai golyófogót, a jobb mutatóújjon csúsztatva, szintén bevezetjük és a rögzített méhajkba csiptetjük. Könyen meggyőződhetünk róla, hogy az így rögzített méh az óvatos lefelé vonásnak igen könyen és meglehetős nagy mérvben enged (Hegar). Most a golyófogót a jobb tenyérbe zárjuk, s a laminaria-szálacsokat a vezérkutaszon, vagy makkfogóval bevezetjük, anélkül, hogy a jobb mutatóujjat a hüvelyből eltávolítottuk volna. Ha a méh helyzetviszonyairól előzetesen két kézzel, illetőleg kutaszszal vizsgálat által meggyőződést szereztünk, mi — mellékesen legyen mondva — a beteg ugyan e helyzetében előzetesen vihető ki, az utat a méh űréhez az eset szerint többnyire könyen megtalálhatjuk, s a második, harmadik stb. szalacsot bevezethetjük; csakhogy ehhez szükséges, hogy a tenyérben tartott golyófogót kissé meghúzzuk, s a már előbb bevezetett szalacsot a mutatóújjal hát, vagy mellfelé szorítva rögzítsük. Ha ezután a golyófogót eltávolítottuk, s a mutatóújjhoz a hüvelybe még a középújjat is bevezetve, a két ujjat szétfeszítjük , oly két emeltyukart képezünk magunknak, mely a tükröt nélkülözhetővé teszi, s melyek között a szükséges beolajozott tömeszetet bevezethetjük és helyükön megerősíthetjük. (Spiegelberg Lehrb. d. Geburtshilfe I. 1877.) Néhány óra múlva (én a laminaria-szálacsokat 24 óráig szoktam bennhagyni a nyakcsatornában) eltávolítjuk a tömeszeket, s ha most néhány perczig várunk, úgy a méh összehúzódása által egy, vagy több szálacs csakhamar annyira lenyomatik a hüvelybe, hogy onnan azután könyüséggel eltávolítható. Azon esetekben — és az B. Sehal Szemiki) érdeme, hogy arra figyelmeztetett, a hol a nyakcsatorna nyakhártyája előbb megsértve nem volt, mi ellenkező esetben a bevezetett műszereknek vérrel beszenyezettsége által felismerhető, a szálacsok hosszas bennfekvésük daczára, a tágítás által előidézett csekély fájdalomtól eltekintve, semmi visszahatás nem mutatkozik. Ez eljárást azért bátorkodtam önök előtt tüzetesebben leírni, mert épen a beteg helyeztetésére fektetnek fősúlyt, s sokan — mint épen Schultze — a térdkönyök-helyzetet, mások a kőmetszésnél elfoglalt helyzetet ajánlják. Mindkettő, melyeknél segédlet nem nélkülözhető, a fenntebbi eljárás által teljesen elkerülhető leszen ; sőt igen szemérmes nőknél ajánlatos lehet ez eljárást a testet fedő takaró alatt kivihetni. Ha a méhürben gyermekökölnél nem nagyobb daganatokkal van dolgunk, úgy a Barnes, vagy Tarnierféle légpárna-tágítókat is nélkülözhetjük, s közönségesen is 2 laminaria-szálscsal beérjük. Csak ott, hol kórismészeti czélokból a nyakcsatornának lehetőleg gyors kitágítása szükséges, hol a méhnek arő tekintet alá épen nem jön, van helyén a préselt szivacs, s semmi más által nem pótolható. Ez eset lehet az, midőn idült infarctus és kezdődő rák felett van kétségünk, mely két állapot igen hasonló leletet adhat. Ily esetekben ajánlja Spiegelberg a préselt szivacshoz nyúlni, mivel ennek a rákos képlet nem enged és gyors fellazulás létre nem jön; ellenben tömületeknél a méhnyak a préselt szivacs feszítésének gyors savós átivódással felel, s a tágulás létre jön. Ha most azt kérdjük, hogy a nyakcsatorna tágítását mily czélból kell kivinnünk, feleletünk rá az, hogy a szűkült részeket egymástól távoltartva, lehetővé teszszük egyrészről a gyógyszereknek akadálytalan alkal