Orvosi Hetilap, 1878. augusztus (22. évfolyam, 31-34. szám)

1878-08-04 / 31. szám

652 Hasonló észlelést közlött Winckell) a természetbúvárok harmburgi gyűlésének nőgyógyászati osztályával. A szülési időszakban erős vérzés miatt labdás fecskendővel fecskendeztek vashalvacsordatot a hüvelyrész felé, mire az a közben elájult nő tüstént meghalt. Az alsó üres visszérben levegőt találtak; hasonlókép a szívfalnak viszerei levegővel voltak telve. Nagy valószínűséggel John Swinburne esete is ide számítandó, melyet Olshausen idéz. Terhes, magzatának elhajtása czéljából egy nőhöz ment, kinél hirtelen meghalt. Gummi-hathétert találtak nála, melyet valószínűen arra használtak, hogy levegőt fújjanak be a méhbe. A bonczolásnál levegőt találtak a jobb szívben, a torkolati viszerben, a méh viszereiben és öbleiben ; a sértetlen burkok és a lepény részben leválva; a méh dekapján átfúródás, mely egyenesen egyik öböllel közlekedett. S. nézete szerint a húgycsap ezen nyílásba hatolt, s keresztül levegő vagy beomlott, vagy levegőt fújtak be. Meglehetős valószínűséggel továbbá néhány észlelet ide számítandó, melyekben hasonló körülmények közt rögtön halál vagy félelmes tünetek álltak be, melyeknél azonban a bonczolat hiányzik, így Olshausen egy egész sor észlelőt idéz, kik befecskendés után mellszorongatást, ájulást, gyorsított érvelést sat. lottak fellépni. Scanzoninak ismert esete, melyben szénsavnak beszivattyúzása után a nyakcsatornába a terhesnél rögtön dermeszerű görcs, nehezített légzés sat. lépett fel, másfél óra múlva pedig halál következett be, s melyben a bonczolás a sértetben pete leválását, s semmi egyebet nem derített fel, szintén alig értelmezhető másként mint szénsavlég bejutásából a keringésbe. Wynn Williams2) említi, hogy tudomására jutott két eset, melyekben meleg víz befecskendése alkalmával levegő nyomult a méh viszereibe, s halál következett be. Barnes3) szerint Simpson rögtön halált észlelt közönséges levegőnek befecskendése után. Érdekkel bír végre, hogy Litzmann betege megelőző ötödik terhessége alatt teljesen megegyező körülmények közt hasonló nehéz tüneteknek volt alávetve. A zuhanynak harmadik alkalmazása alatt alig 15 perc múlva félbe kellett szakítani a műkezelést, mert a nő hirtelen elájult, létezése nehéz lett, arcza elkékült, bőre elhalt, s érvelése alig volt tapintható ; nagy nehezen voltak képesek a terhest feléleszteni. Litzmann ezeket a félelmes tüneteket teljes joggal levegőnek benyomulására vezeti vissza a méh viszereibe. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti kir. tud. egyetem gyógyszertani intézetéből). Kísérleti adatok az iblany és hamanyiblag hatástanához. Rózsahegyi Aladár tr., a közegészségtan tanársegédétől. (Folytatás). Az iblanykészítmények helybeli behatását a szívre, békákon tanulmányoztam, minthogy melegvérűeknél ez sok nehézséggel jár, s itt mindenekelőtt a jodkalium-mérgezés képe érdekel bennünket, melyet a következő, számos más közül kiválasztott legjellegzőbb kísérlet nyújt. ifj. kisérlet. Rana esculenta, 1875. jan. 5-kén. Szíve a szegycsont eltávolítása által szabaddá tétetett, midőn az 42 összehúzódást végzett perczenként. 5° 4,5'. KJ go°lo oldatából 1/1 kcm. bal czombján bőre alá. Az állat nyugtalan, sivít, szemeit lehányja és fejét előre hajtja. 5,5' sz. 42. 6,5' sz. 42. 91 sz. 39, teljesebbek. 12,5' sz. 33. 16' sz. 24. 20' sz. 21. 23' hátsó lábai felszabadítva, azokat kinyújtva hagyja. 26' sz. 24, rendetlenek. 28' hátsó lábai megütve ránganak. 29' szívburok megnyittatott. sz. 21. 32' sz. 75, egy gyomrocsi összehúzódás esik 2—3 pitvarra. 38' u. a. 48' sz. 72. 60 20' sz. 9, hátsó végtagjai teljesen hüdöttek. 27' sz. 10. 58' sz. 8. Teljes izomhüdés, az állat minden helyzetben megmarad. A hatás a szíven és a testmozgató harántcsíkolt izmokon jelentkezik, itt is, ott is mint a működőképesség csökkenése. A szívműködés csökkenése 4,5'-czel befecskendés után jelentkezik, midőn teljesebbek, de ritkábbak az összehúzódások, innen a 8-ig azok száma gyorsan keresbedik ; a második szakasz kezdetén (5016) rövid ideig tartó felmagasztalás észlelhető, mely után az alászállás folytonos és fokozatos, de sokkal lassúbb mint az első szakaszban. A házi nyulakon tett észlelésekből vont elméletet ide alkalmazva, mondhatjuk, hogy az első gyors alászállás megfelel a bolygidegek központjai fokozott ingerületének; ezen központok hüdésekor a szív fölszabadul a csökkentő behatás alól, s némileg szaporábban működik automatikus góczainak befolyása alatt, melyek azonban folytonosan mosatván a kalisót tartalmazó vér által, szintén lassan kint megváltoznak, kimerülnek. A harántcsíkolt izmok hidésére, mint a haranyhatás egyik főtünetére még visszatérek. Itt csak azon körülményt emelem ki, hogy ezen hatás egyidejűleg jelentkezik a vagus-központok hüdésével, (5 '23—26') mi már az izomhüdésnek is központi eredetét teszi valószínűvé. Feltaláljuk tehát a hidegvérűeknél is ugyanazon tüneteket, mint a házi nyulaknál, csakhogy azok lassúbb nedvkeringésének megfelelőleg lefutásukban kinyúlva. Ha a kikészített, de a nagy edénytörzsekkel és idegeivel összefüggésben hagyott békaszív gyomrácsába annak csúcsán beszúrt fecskendő segélyével KJ tömény oldatából 1!„—‘i-kcmt-. fecskendezünk, a szív vagy rögtön meg áll diaszoleban, vagy rögtöni szaporulat, s csak ezután következő alászállás után áll meg csak a szív 2—2,5'-ére). Az ingerlékenység teljesen megszűnt, de gyakori erőművi ingerlés után a gyomrács lassan kint systoleba megy át. A kikészített békaszívre cseppentve, Podcopaent) találta, hogy KC1 oldata rögtön megállítja a szívet erős systoleban. Vizsgálataim szerint KJ híg (3—4'/o) oldatai (1—2 csepp) az összehúzódások kisebbedését, s gyakori ismétlés, vagy az adag növelésénél (4—6 cs.) azok ritkulását is eredményezik. Ezen zavarok azonban gyorsan kiegyenlítődnek ; 10—15' múlva az összehúzódások sokkal teltebbek és néha szaporábbak is, mint rácseppentés előtt. 90”., oldat egy cseppje néhány igen szapora összehúzódás után a szív diaszolius megállását eredményezi ; de már 1,5—2' múlva az ismét működni kezd eredeti szaporaságával, ez utóbbi érték azonban ismételt alkalmazásnál mindinkább csökken. Ha óvatosan eszközöljük a rácseppentést, képesek vagyunk a gyomrácsot vagy a pitvarok egyikét külön-külön megállítani. A kimetszett és üveglapra helyezett békasziren KJ híg (3—4°/n) oldatainak felcseppentése által szaporább, az eredeti értéket */4 — f/a-ével felülmúló, sőt kétszeresét képező összehúzódások válthatók ki. Ezen fokozás csak bizonyos fokig vihető ; annál gyorsabb alászállás követi azt, mely alatt azonban új oldat eredményez még csekély szaporulatot, míg végre 8—10' múlva a szív systoleban megáll. go°/t oldat egy cseppje néhány szapora, kicsiny összehúzódást, s utána néhány ritkábbat, teljesebbet vált ki. Ezek után gyors emelkedés (11* —1*2) következik, melyet csakhamar ritkulás vált föl, mely közben az összehúzódások mind kisebbek lesznek, s a szív mind kisebb térfogatra töpörödik, úgyhogy végtére csak a szívfelület viszfényének rhythmicus változásaiból ismerhető föl az összehúzódások jelenléte. Mintegy 3 lefolyása után ezek is megszűnnek. A szívműködés újból jelentkezése, miután KJ tömény oldata azt már megszüntette, volt a viszérbe fecskendést követő szívhalál központi eredetének legjobb bizonyítéka ; itt hiányzott a nyúltagyi központok bántalma, s azok a sérült szívizmot is új tevékenységre indították. Egyedül a szívizomra történt hatásból értelmezhető : a szívműködés kezdetleges szaporulata rögtön a kalisó alkalmazása után ; azon érdekes észlelet, hogy a szív egyes részei külön-külön állíthatók meg; a kimetszett békaszív működésének kisebbítése, s végül a systolicus megállás, melynek be kell következnie izomingerre, mivel ez izomösszehúzódást vált ki. A gátló központok *) Arch. f. Gyn. 10. k. 1876. 386. 1. 2) L. Olshausen czikkét. , 3) Lectures on Obstetric Operations. London. 1870. J) L. OHL. 26. számát. ) Podcopaen K. he. 506. 1. 1 — 653 —