Orvosi Hetilap, 1878. december (22. évfolyam, 48-52. szám)
1878-12-01 / 48. szám
1002 — — 1003 — kötve, habár mint látni fogjuk Kern (22) már e század elején hozta e sebkezelést ajánlatba. Míg Bartscher és Vezin az első érintkezés útjáni gyógyulást soha sem kísértették meg, addig Barom czélszerűnek találja a gyors egyesítést minden esetben megkísérteni, s azt véli, hogy alkalmas esetekben a sebzés valamely részének nyitvatartása által a sebésznek hatalmában áll a gengedést bármeddig fentartani. Burow csonkítás után csak mintegy tíz óra múlva veszi elő a lebenyek egyesítését, s úgy tapasztalta, hogy többnyire a csonk gyors egyesítése, s a gyakori sebkötözés az, mely csonkítások után a kedvezőtlen lefolyást előidézi. Billroth (Alig. chir. Pathol. und Ther. 8. Aufl. 1876. xii) a csonksebeket részint Bartscher és Vezin, részint Barom szerint kezelte, tehát alkalmas esetekben a prima intentiót is megkísértette. A sebkezelés ezen egyszerűsítésének eszméje eredetileg Kern-től származik. Kern Vincze (22) Bécsben e század elején volt az első, aki sebeknél a kenőcsök és tapaszok túlságba vitt használata ellen erélyesen fellépett, s a lehető legegyszerűbb sebkezelést ajánlott. Őt a következő nézetek vezették : „Egyesítés előtt minden seb legyen véralvadékaitól pontosan megtissztítva, csekély utóvérzései megállítva, hogy lehetőleg tiszta sebfelületeket lehessen egyesíteni. E czélból Kern a sebet addighagyta nyitva, míg azon egy mázos felület képződött, ami 8—10. óra alatt megtörténvén, ekkor pl. a csonksebet ragtapaszcsíkokkal egyesíté, a mellett a sebváladéknak szabad kifolyását óhajtván elérni, a seb legalsó pontján annak mélyébe egy vékony gyolcslemezt illesztett. Számos lekötési fonál alkalmazása esetén, ezeket együttesen vezette ki a sebzugon, melyek mintegy az alagcsövek szerepét játszották. Kern szerint első időben leginkább csak vérbőség és vérömlennyel van dolgunk, s miután ezekcet tapasztalata szerint legjobban ellensúlylyozza a hideg, tehát jeget alkalmaz, mégpedig úgy, hogy a sebre közvetlen egy viasztapaszszal bekent gyolcslemezt, erre egy vékony nyomfoltot tett, s erre alkalmazta azután a jéghólyagot. A beteg kellemesnek találja a jeget, mivel a hideg, mely egyszersmind érzékeilenítőleg hat, a fájdalmat enyhíti, sőt csillapítja. Az egész gyógyfolyamat alatt a hideget meg sem tűri a beteg, genyedés beálltával a hideg alatt átható szúró fájdalmat érez, amiért Kern a genyedés és sarjadzás kezdetén a sebre nyomfoltok által eszközölt felmelegedő borogatásokat alkalmaz, mégpedig nehogy a felmelegedő nyomfoltok nedvessége gyorsan elpárologjon, reájuk kenőcses gyolcsot, vagy viasztafotát tesz. E kezelés egész a hegedősig alkalmaztatik. A váladék akadály nélkül folyhat le, s a plasticus hajlam a szövetekben csak támogattatik, s elősegíttetik a nedves meleg által.“ Kern bécsi utódja, Watlmann e sebkezelést oly módosítással alkalmazta, hogy a sebet azonnal egyesíté, s csak azon esetben nyitotta ismét ki, ha a sebváladék éves minőségű lett, s ettől kezdve egészen fedetlenül kezelte. Linhart e sebkezelést évtizedeken át kielégítő sikerrel alkalmazta, s ez idő alatt némi módosításokat is vett elő rajta. A gyolcslemezt ugyanis, mely közvetlen a sebre jön, nem viasztapaszszal kente be, de e helyett faolajba, sőt újabb időben carbololdatba mártotta. A faolaj drágább ugyan, de jobb mint az állati zsiradék. Linhart átlikgatott gyolcsot vett, hogy a nedvesség behatását előmozdítsa, s a váladék kiürülését a nyílásokon át megkönyítse; ezen átlikgatott gyolcslemezre sebgyapot tétetik, s erre az első napokban jégtömlő, mely a genyedés beálltával nedves felmelegedő, guttaperdhával fedett nyomfolttal cseréltetik fel. Főkelléke sebkezelésnél a seb gyakori, naponta 3—4-szeri tisztítása a sebváladék felbomlásának elkerülése czéljából. E tisztításnál a háromszögletű kendő által rögzített kötszeranyagok eltávolítása után a seb kali hypermang-, vagy más fertőztelenítő oldattal fecskendeztetik le. Genygyülem vagy genysülyedés esetén lehetődő mértékben léteznek ellennyilások. Sipolygenyedéseknél felmelegedő helybeli borogatások, s ha lehet fördők alkalmaztatnak, ámbár ezek annyiban kellemetlenek, amennyiben hoszszas alkalmazás után a felbőrt eláztatják. E sebkezelés állítólagos fő előnye egyrészt abban áll, hogy a hideg, s a meleg helyes egymásutánban jönnek alkalmazásba, másrészt, hogy a seb tisztán tartatik. Mialatt a sebtől kálingerek és ártalmas behatások távoltartatnak, azalatt a váladék szabadon kifolyhat, sőt a gyakori tisztítás által a felbomlásnak is eleje van véve. A nedves meleg alkalmazása elősegíti a genyedést és sietteti az elhalt részek leválását ; ily módon sikerül pl. eves lábfekélyek, s tisztátalan sebeknél a nedves meleg befolyása alatt néhány nap alatt a legszebb sarjadzást idézni elő, mely csak ritkán válik túlsarjadzóvá. Midőn Kern az előadott módon megállapított módszert e század elején társainak ajánlotta (22. avis aux chirurgiens ed.) sokan eretnekségnek tartották e sebkezelést, s daczára, hogy Walther (Bonn) pártját fogta, s Jünghen azok után, amit Bécsben észlelt, szintén dicsérőleg nyilatkozott felőle, mégsem sikerült azt jó ideig a nagyobb kórházakban meghonosítani, olyannyira át lévén hatva a sebészek ama meggyőződés által, hogy a sebet a lég befolyásától el kell zárni, s izgató gyógyszereket vagy fertőztelenítő anyagokat venni igénybe. Ennek oka nagy részben az akkori franczia sebészet nagy befolyása volt. Angerer (21) úgy vélekedik, hogy sebkezelések tárgyalásánál a Kernfélét a nyílt sebkezeléshez sorozni határozottan téves nézeten alapul, mivel első időben a hideg borogatás alatt a váladék megszikkad, s a gyolcslemez mintegy fedkéreg gyanánt szolgál, később pedig a genyedés beálltával alkalmazott felmelegedő borogatások fölé helyezett anyag, a guttaperchapapír akadályozza a jég szabad érintkezését. Mások ismét egészen jelentőségnélkülinek tartják, ha váljon a seb teljesen szabadon van-e, vagy ha az olajos gyolcslemezzel, nedves nyomfolttal, hidegen vagy melegen fedezik be, csak azáltal a váladék kifolyása ne legyen gátolva; sőt abban sem lelnek különbséget, ha a nyílt sebbel locsolás vagy állandó fürdő hozatik öszsze. Albert (28, p. 53) azt mondja, hogy mai nap nyílt sebkezelés alatt ennek minősége szerint kétféle módszer követése értendő. Az egyiknél a reunio vétetik elő, s csak a másiknál alkalmaztatik a nyílt kezelés. Albert-nek