Orvosi Hetilap, 1879. szeptember (23. évfolyam, 36-39. szám)
1879-09-07 / 36. szám
799 8oo nek czélja a medenczeűrt ez irányban szemeink elé tüntetni. Mindenekelőtt azt kell előre bocsátanom, hogy a medenczeürnek érzékítésére e három sík absolute elégtelen még pedig elégtelen azért, mert például a medencze bemenetét ábrázoló sík egyáltalán nem nyújt felvilágosítást a medenczeűr és nem a medencze-kimenetnek ugyanily síkban eső térviszonyairól; — továbbá homlokmetszet, mely a medenczét mellső és hátsó félre osztja, egyáltalán nem világosít fel arról, hogy minő térbeli viszonyok vannak jelen a medencze mellső részletében, p. az algumóknak megfelelő homlokirányú síkban , ép úgy nem tanít arra, hogy minő térbeli viszonyokra találunk a medenczeűrnek hátrább eső részletében, p. az ültöseknek megfelelő homlokirányú síkban. Egy tökéletesen szabályos alakú űrnek vagy testnek meghatározására, a Breiszky által használt három irány elegendő volna, de nem elégséges egy minden részletében szabálytalan, legfeljebb csak kétoldalilag megközelítőleg részarányos űrnél. A graphicus constructionak ezenkívül oly nehézségei is vannak, melyek kizárhatók nem lévén, nézetem szerint a czélnak elérésében, t. i. az illető medenczesíknak érzékítésében, legyőzhetlen akadályul szolgálnak; a graphicus constructio ugyanis csak egyes fix pontokat és az ezeket összekötő egyeneseket adja vissza ; a medenczeürnek érzékítése alkalmával azonban ép azon alaki és görbületi eltérések részletei fontosak, melyek az illető kóros alaknak jellegző tulajdonai; felmerül még azon szembeötlő nehézség is, miszerint a fix pontok nem egy síkban fekszenek, p. a bemenetben az előfok sokkal magasabban áll mint a fanízület felső széle, s az utóbbi ismét magasabban mint a névtelen vonal fancsonti részlete ; a rajzlapon csak egy sík állván rendelkezésünkre, az alak vetítése csak úgy lehetséges, ha eltekintünk az egyes mézpontok mélységi viszonyaitól és mindannyit egy síkba állítjuk. Az így nyert alak azonban soha sem adja vissza az illető síkot pontosan, mert különböző magasságban fekvő végpontokat összekötő ferde vonal, a vízszintre átvíve, annál nagyobb távolságot ad, minél nagyobb volt a végpontoknak magassági különbsége. Értékesek azonban a Br.-féle rajzok a tekintetben, miszerint egy alapszám felvétele után (a keresztcsont legnagyobb szélessége) valamennyi méret százalékos viszonyokra vezettetvén, habár fölötte nehéz úton, de lehetővé teszi az összehasonlítást hason, vagy másnemű kóros és a rendes medencével. A 3-dik pont tekintetében, hol a csontok alaki és helyzeti változásainak magyarázatáról van szó, nem tagadható különösen Breiszkynak azon érdeme, miszerint e részletet csaknem egészen kimerítette. Ami a 4-dik pontot a gerinczoszlop és medencze, illetőleg a törzs egyensúlyi erőműzetét a gerinczgörnye eleménél illeti, mindannyi munkában lényegileg a Breiszky által felállított elméletet találjuk elfogadva. Breiszky a hyphoticus medenczealaknak létrejöttét szoros összefüggésbe hozza az egyensúlyi compensatorius folyamattal, melynek fő lényege szerinte abban áll, hogy a test súlyvonala ,— főkép a púpnak hátra ereszkedése folytán — a lábnégyszög (Unterstützungs-Ebene) mögé helyeztetik, s ezzel összefüggésben minden alaki változást a csontokban a ligilofemorale fokozottabb feszüléséből és a törzssúly nyomásából (Druck der Rumpf- Last) magyaráz. Röviden összefoglalva találjuk ezt, az említett értekezlet 66-dik lapján e szavakban : „War die Erklärungrichtig, so mussten die Beckenknochen auch ohne bestehende Kyphose, wenn sie unter die Verhältnisse der aufrechten oder sitzenden Stellung gebracht werden, sobald der Schwerpunkt ihres Rumpfes hinter die lift erstitzungschene gerückt ist, wie beim Zurücklehnen, dieselbe Bewegungsrichtung wie bei den hyphotischen erhalten, und demgemäss eine, wenn auch nicht geringere Stellungsänderung der Beckenknochen unter einander in dem Sinne eintreten, wie dies bei hyphotischen geschicht”. A mondottak után, mielőtt magára a tárgyra térnék, röviden a következőkben foglalhatom össze törekvéseimet: Mindenek előtt fontosnak tartottam az élőben oly adatokat nyerni, melyek által a medencze hajlási viszonya lehető biztosan meg legyen határozva, s amelyek alapján esetleg a csontváz az élővel azonos helyzetben legyen összeállítható. Az eddigi ily irányú dolgozatokban ép ezen fontos rész hiányozván, igyekezetem nem volt meddő, ha e hiányt némileg pótolnom sikerült. Az első pontban, t. i. a csontváznak leírásában, az előttem álló jó példákat követhettem. A második tekintetében azonban, hol a medenczeűrnek érzékítéséről van szó, csak „a nyílirányú középsík“ ábrázolásában követhettem Breiszkyt. A vízszintes síknak hasonló ábrázolása érdekében szintén végrehajtottam a méreteket, a százaléki számítást, s ennek alapján szerkesztettem a graphicus alakot, az eredmény azonban nem felelt meg a valónak, mert a hosszköröezös alak helyett haránt köröczöset nyertem. A hamis eredmény okát magamban keresve, ismételt átdolgozás után meggyőződtem, hogy esetünkben, hol a mérpontok annyira különböző magasságban állanak, használható eredményre jutni lehetetlen. Ugyanez okból világos, hogy e fajnak különböző medencékre vonatkozó összehasonlítási értéke is fölötte szenved. Igyekezni fogok azonban a rendes és kóros medenceűr összehasonlítását egy új, eddig még nem használt módon eszközölni. A harmadik pontra vonatkozólag, hol az egyes csontok alakváltozásai oly kitűnően vannak magyarázva, eltérő mondandóm kevés lesz, s ezért e tekintetben főként az említett műre utalok. Végre ami a negyedik pontot, t. i. lumbosacralis hyphosissal bíró testnek egyensúlyi viszonyait illeti, ez irányban az élőhöz híven készült ábráim, úgy hiszem, eléggé be fogják bizonyítni, miszerint a Breiszky-féle elmélet nem minden esetben helyes , mert „a súlyvonal nem haladhat a medence forgási tengelye mögött“, sem azon keresztül, hanem az előtt kell futnia a talajhoz az egyensúly fenntartására tehát azon tényezők, melyeket rendes viszonyok között ismerünk, nem elegendők, hanem még egy más, az eddig nem eléggé méltányolt izomtevékenységnek kell közreműködni a hiányos erőnek pótlására. „Bucklige gebären leicht“, régi mondás, s a leg-