Orvosi Hetilap, 1881. szeptember (25. évfolyam, 36-39. szám)

1881-09-04 / 36. szám

831 ü tésnél sem bírt negatív nyomást létrehozni, mint ezt Odebrecht állítá. Mint láthatjuk,ezen vizsgálati módszer igen fontos nemcsak a hólyag idiopathikus, hanem egyszersmind másodlagos és symptomatikus bajainál is. A hólyag vizsgálata tükör segítségével nem e század utolsó évtizedeinek vívmánya, jóllehet, az orvosok közt azon hit uralkodik, mintha Francziaországban Desormeaux találta volna fel a hólyagtükrözés mesterségét, s mintha Austriában, Grünfeld legczélszerűbben egyszerűsítette volna ezen vizsgálati módszert. Amint ezen táblázatból meggyőződhetnek uraim, már Ségalas nemcsak oly tükröt használt, mely jelenleg is divatos, hanem az űr világítását szintén ugyanazon elvekre fekteté, melyekre későbben Németországban Hackent, Oroszországban Tarnowszky, Austriában Grünfeld és más szakemberek. Ségalas ezen műszere egyenes, conductorral ellátott ezüstcsőből állott, melynek hátsó vége tölcsérszerűleg ki volt tágítva, s tulajdonképen fémtükröt ábrázolt. Ez volt Ségalas-nak húgycső-hólyagtükre (speculum urothrocystique.) A világosságnak kellő bevezetését homorú tükörrel foganatosította, melynek közepébe tölcsérszerű cső volt beillesztve, úgy hogy az, a tükörrel egészet képezvén, a vizsgáló szemébe vezeté a reflectált sugarakat. Világító forrásul két kis viaszgyertyát használt, melyek a reflector és hólyagtükör közt tartottak. A szerző saját szavaival így írja le a készülékét: „L’un des miroirs consiste en un cene creux de trois poupes et demi de haut, et d’un peu moins de large, tronqué à son sommet, ce cene fait suite en ce point, au premier tube, de manière á former avec celui-ci une tube infundibiliforme. L’autre miroir est concave et sphérique; il a quatre pouces de diamétre et un foyer qui varié; il livre par son centre passage au second tube et fait corps avec lui.“ De azért még Ségalas sem volt az első, ki a hólyagot megvilágító, mert néhány évtizeddel előbb Bozzini oly készüléket talált fel (1805-ben), melynek segítségével képes volt az emberi test különböző csöveit és üregeit megvilágítani, T tehát e század első tizedét illeti a hólyagtükrözés feltalálásának érdeme. Azonban mint ez gyakrabban más életre való találmányokkal is megtörténik, Bozzini ezen vizsgálati módszere a feledékenység tengerébe merült, míg azt .Ségalas ismét úgyszólván újólag találó fel, mert művében az előbbi szerzőről említést sem téve, nem tehető fel, hogy azt ismerte volna. De Ségalas lángelmű találmányát is a szokásos sors érte, s csakhamar el lön felejtve, mit arra vezethetni vissza, hogy maga a készülék feltalálója sem aknázta ki eléggé a szóban levő vizsgálati módszert, s így feledékenységbe jutásához mindenesetre hozzájárult. Bombalgini későbben oly tükröt talált fel, melylyel nemcsak a hólyagot, hanem a gyomrot, méhet és végbelet is lehetett vizsgálni. Fisher John) készüléket ajánlott 1824-ben, mely sötét üregek megvizsgálására szolgált. Desormeaux6) a hólyag megvizsgálására igen szövődött, jelenleg alig használt világító készüléket szerkesztetek, s mint már említem, az orvosok között azon hit van elterjedve, mintha ő lett volna az első, ki a hólyagot megvilágító, mit azonban az előbb mondottak megcáfolnak. Az áll, hogy Desormeaux a már egyszer megkezdett úton fáradhatatlan szorgalommal és kitartással fürkészett, s a rendelkezésére álló anyagot jól kiaknázván, tapasztalatai által nemcsak az irodalmat gazdagító, hanem a hólyagtükrözésben is különös virtuositásra tett szert, s a hólyagban oly csekélyszerű kóros elváltozásokat volt képes szeme elé varázsolni, hogy az valóban meglepő. (Folytatása következik.) *) Wiener meű. Wochensch. 1862. — *) Traité Jes rétentions d’urine, et des maladies qu’elles produisent. Paris, 1828. 89. 1. — 3) Der Lichtleiter stb. Weimar. 1807. — 4) Archives générales Jan. 1827. — 5) Instrumente zur Illumination dunkler Räume von Isaac Hays. Philadelphia Journal of the Phys. and Med. Sciences for 1827. XIV. — 6) De l’Endoscope ect. Paris T865. A méhkörüli vérsérvről. Konrád Márk tr., igazgató-tanártól Nagyváradon. (Folytatás). A medencze hashártyaokjánál (perimetritis) irányadóul szolgálnak a megkülönböztetésre a méhmegetti vérsérvtől, annak lassú kifejlődése, a láz és a folytonos peritonitikus fájdalmak, mint kísérő jelek, továbbá a haematokélét jellemző nagyfokú anitmikus tünetek hiánya. Legbiztosabb támpontot nyújt azonban a kórfolyamat localizálása. A haematokélét jellemzi a középvonalban fekvő, feszes, ruganyos gömbölyű daganat, míg a lobos folyamat daganatja oldalt fekszik és nem oly kerek, gömbölyű, mint a vérömleny képezte méhmegetti daganat. Továbbá a savós vagy genyes izzadmány csak lassan változik át tömör daganattá, míg a haematokélénél már 2—3 nap között találjuk azzá átváltozva a vérömlenyt. A medence kölsztveslobjának (parametritis) megkülönböztetésére a méhmegetti vérsérvtől, irányadóul szolgál az anamnesis. A parametritis többnyire a méh lobos folyamatainak szövődménye szokott lenni, a puerperiumon kívül épen úgy mint a puerperiumban, a haematokéle meg viszont többnyire a petefészek bajaival áll okbeli összefüggésben. A medence kötszövetének lobos izzadmánya nem képződik oly gyorsan, mint a vérsérv vérömlenye. A vérsérvnél, mint már többször említve volt, a méhmegetti daganat középvonalban (median) fekszik, s mozgatható ; míg a medencze kötszövetének lobos izzadmánya, legyen az bármily nagy, soha sem fekszik oly typikus középvonalban mint az előbbi, hanem főleg oldalt a méh mellett, melyet helyéből az ellenkező oldalra szokott kiszorítani. Hasonlóképen localizálhatja magát a hüvely és húgyhólyag, vagy a hüvely, s végbél közötti helyen végződve. A lobos izzadmány épen úgy maga mozgathatlan, amint a méht is erősen rögzíti, s tapintásra kemény, míg a vérsérvnél a daganat előbb puha, s később válik tömöttebbé, keményebbé. A fájdalmak parametritisnél az izzadmány kifejlődésével szűnni kezdenek, míg a vérsérvnél folytonosan, sokáig tartanak ; parametritisnél a lobos méh igen fájdalmas, a haematokélénél nem annyira. Legbiztosabb támpontot nyújt azonban a láz. Parametritis mindig lázzal kezdődik, s lázzal foly le. A láz mindig magasabbra emelkedik este, és reggel alábbszál. Ezen remissiók mellett hetekig tarthat a parametritis lefolyása. A haematok élénél többnyire hiányzik a láz a kifejlődési stádiumban, s csak később léphet fel a peritonitis-szel, lassan emelkedve, s soha sem mutatja a reggeli remissiókat. A hashártya lobos izzadmánya szintén felcserélhető a méhmegetti vérsérvvel, mivel épen oly hirtelen fejlődhetik ki mint ez utóbbi. Azonban míg a körülmények és viszonyok (műtétnél, gyermekágyban stb.), melyek között a hashártyaláb kifejlődni szokott, nem kerülhetik ki a figyelmet, addig biztos irányadóul szolgál a láz, mely az előrement borzongás után többnyire azonnal magas (40—^41 °), s lejebb szállhat az izzadmány kifejlődése után. A haematokélénél ellenkezőleg a kifejlődési stádiumban hiányzik a láz, s csak később, a kezdődő peritonitis-szel kezd lassan emelkedni a hőfok. A haematokélénél szembetűnő a nagy anttmia, a hashártya lobos izzadmányánál a cyanosis. A hashártyalobnál ritkán mutatkoznak a húgyhólyag működésében zavarok, melyek a hamatok élénél gyakoriak. A méhvér (haematometra) szintén felcserélhető a vérsérvvel, különösen a méhelőttivel, a hashártyán belülivel épen úgy, mint a hashártyán kívülivel. Simon a méhvér megkülönböztetésére következő ismertető jelekre figyelmeztet: „1) A méhvér a hüvely felét egész hosszkiterjedésében foglalja el. A daganat belső fala középvonalban, a mellső oldalon, közvetlen a húgycsőnyílás alatt inserálódik. A tapadási hely élénken körül van határolva, s nem változik akkor sem, ha a daganat olyannyira a hüvely szabad oldala felé nyomul, hogy ennek belüre (lumen) csak egy keskeny hasadékot mutat. Eszerint a hüvely szabad oldalán, a húgyhólyagba vezetett húgycsap és a hüvelyben levő ujj között csak a húgyhólyag rendes vastagságát lehet kitapintani. A hüvely másik felében, a hüvely szabad oldala és a húgyhólyag között fekszik a daganat és a húgycsapot itt nem lehet keresztül érezni. »32 —