Orvosi Hetilap, 1882. május (26. évfolyam, 19-22. szám)
1882-05-07 / 19. szám
443 444 ezek ugyanott fellépnek, szolgáltatja az erőt az agy gátlóképességének kifejlesztésére. (Meynert45) Ha az összes agytevékenység azon intensítása, melylyel annak szorosan összefüggő logikus apparátusa — tapasztalatainak fegyverével — gátolni szokta az egyes, erélyüknél fogva túlsúlyra vergődni iparkodó képzetek kiváló beállítását az öntudatba ; ha ezen összes agytevékenység nem képes többé az említett gátlást végbevinni, akkor téveszmék keletkeznek és — a tényezők megfordított viszonya folytán — az erősebb intensitású téveszme gátolandja működésében a logikus apparátust. (Meynert46). így keletkeznek Meynert szerint a téboly téveszméi, melyek ennélfogva a kéreg logikus apparátusának működésbeli gyengültsége által vannak feltételezve. Azaz a tébolyt kiváltó táplálkozási zavarok csupán az agykéregre szorítkoznak és pedig annak azon területrészeire, mely részekben szoktak végbemenni az értelmi működés logikus folyamatai. E területrészek pedig nem mások, mint a kéreg idegsejtelemeit, s az ezeket egybekötő associatiorostokat magában foglaló szövetrétegek az előagyban. Ezen elmélet felállításával Meynert egészen új irányba terelte az elmebántalmak lefolyása közben végbemenő változott agyműködések műhelyébe nagyobb fényt vetni iparkodó törekvéseket. Azért axioma-ként jegyezhetők ide ama arany szavai, melyekkel ismert munkáját befejezte. „Diese localisirende Richtung in der psychiatrischen Forschung steht im Analogie zu der Entwicklung aller klinischen Disciplinen, indem die Diagnose wohl immer zuerst auf die erkrankten Organe überhaupt und erst weiterhin auf die zu Grunde liegenden anatomischen Prozesse sich erstreckte. Berechtigte Localisationen bedeuten demnach eine Station auf dem Wege der heutigen Psychiatrie zu einer klinischen Wissenschaft“47). (Folytatása következik ) Kísérleti adatok az idegrendszer befolyásának tanához a bőr kóros elváltozásaira vonatkozólag. Irsai Artúr és Babes Victor íroktól. (Vége). A kísérletek és az azokból folyó eredmények alapján, Babes barátommal a következő folyományokra jutottunk : Egyoldalú gerinczagysértés tehát ugyanazon oldalon bőrbetegséget és pedig herpes-kiütést és bőrsorvadást hozott létre. Miután hasonló úton, hasonló eredmények érettek el, mások eredményeit saját eredményeinkkel összevetve, kell, hogy a következőket jegyezzük meg: Charcot kísérletei és keresetei arra utalnak, miszerint maga a gerinczagysértés nem elegendő, hogy valamely bőrbetegséget eredményezzen, hanem hogy az létrejöhessen, ideglábnak vagy myelitisnek kell fellépni. Kísérleteimnél is csak több nap eltelte után, azaz csak miután■— amint ezt a górcsői vizsgálat kiderítette — kiterjedt láb keletkezett volt, jelentkezett a herpetikus eruptio és a bőr sorvadása. Az eddigi észleletek szerint bőrbetegségek csak továbbtartó és meglehetősen kiterjedt gerinczagybántalom mellett keletkeztek, amiből szabad lesz azon következtetést vonni, hogy ha a bőr centrumai a gerinczagyban localizáltak is, mégis igen kiterjedtek, s csakis azok nagy részének bántalmazottsága hozhatja létre az említett bántalmakat. Más, előttünk még ismeretlen tényezőkön kívül lényegesnek még az látszik lenni, hogy meglehetősen kiterjedt, a mellső szarvakat megtámadó megbetegedés legyen jelen. Sokszor bizonyosan másodlagos elfajulás, vérömleny, sőt egyszerű vérbőség vagy vérszegénység a kérdéses központban elegendő teend arra, miszerint a tőle függő bőrterület megbetegedjék. Ezt elvi tekintetben is fontosnak találjuk, mivel igen valószínűen sok bőrbetegség központi eredetű, de azért senki sem fog arra gondolni, hogy azoknál okvetlen lábnak kell jelen lenni a megfelelő centrumokban. Ami ezen központ pontosabb meghatározását illeti, a fölött eseteink, melyekben meglehetősen kiterjedt változások keletkeztek, felvilágosítást nem adnak. Csak annyit mondhatni, hogy a mellső ketegek medián részei és a hátsó kötegek, melyek egy esetben épek maradtak, a bőrbetegség létrejöttére befolyással nem lehettek. Sajátságos tünemény gyanánt kell felemlíteni azon apró tályogokat, melyek a sérülés felett a mellső szarvban minden esetben keletkeztek. Ez utóbbiak megfelelhetnének a Jarisch esetében leírt azon hézagoknak, melyek szintén a mellső szarvakban voltak. Ezen alkalommal Jarisch eseteihez egyes megjegyzéseket lesz szükség kapcsolni. Nem kételkedünk abban, hogy Jarisch esetében a mellső szarvakban kóros góczok voltak, de legyen szabad megjegyeznünk, miszerint a kóros lelet fejtegetése nem felel meg teljesen a hozzá csatolt magyarázatoknak. Jarisch esetében egyes lágyulási góczok, vagy folytonossághiányok oly műtermékek is lehetnek, melyek a gerinczagy kivételénél, vagy a hiányos keményítés mellett épen a leírt helyen gyakoriak szoktak lenni. A véredények részvételéről a folyamatnál, mely mindenesetre nagyfokú falzat-vastagulatban, vagy körülöttük történt sejtszaporodásban állott, semmit sem említ; ezen hiány pedig nem igen emeli az egész lelet jelentőségét. A kísérletek eredményét, röviden a következőkbe lehet összefoglalni : 1. Egyoldalú traumatikus gerinczagysértések, vagy lábgerjesztő anyagoknak a gerinczagyba fecskendezése után közvetlenül, csak megfelelő hüdések, de bőrbetegségek nem lépnek fel. 2. Csak több nappal a sérülés után, midőn már láb keletkezett, léptek fel, a sérült oldal bőrterületén herpesek, melyek helyenkint, nevezetesen midőn a gerinczagybántalom is áttért a másik oldalra, jelentkeztek a másik oldalon is. 3. Ezen kütegek rövid (3—5 napi) tartam után eltűntek. 4. A küteggel körülbelül egy időben és ugyanazon területen bőrsorvadás lépett fel, mely azonban mindinkább előhaladt. 5. A sérült gerinczagyban 6—10 héttel a sértés után a sclerosis képe volt található ; egyszersmind minden esetben a sérült hely felett, a sérült oldali mellső szarvban űrképződés jött létre. 6. Ezen üregek a tömött neuroglia-rectézetbe betokolt térimből széteséséből és összefolyásából, nem pedig genyedés útján képződtek. 7. Az idegrostok elfajulása a velőhüvely vizenyőjével, haematoxylinnal való festhetőségével és benne sajátságos festhető képletek fellépésével kezdődött; azután a tengelyszalag túltengése vagy sorvadása, a velőhüvelynek hyalintömeggé átváltozása, s végre annak eltűnése következett be. 8. A visszafejlődés mellett az idegrectézet, az idegsejtek és az ideggyököknek újképződési nyomait is lehetett találni. Távol legyen tőlem, ezen csekély számú kísérleti eredményekből messzeható következtetést vonni, csak mint tényeket akartam azokat felemlíteni. Mindenesetre ezen elért eredmények úgy nekem, mint másoknak serkentésül fognak szolgálni ily irányban tovább kísérletezni; számosabb kísérletek végzése, s ennek következtében nagyobb technikai biztosság elsajátítása az eljárás körül, talán később oly eredményekre vezethetnek, melyekből biztos következtetéseket is könyű lesz vonhatni. Fennmarad azon kérdés, váljon trophikus vagy vasomotorikus befolyás alatt keletkezettnek tekintsük-e ezen folyamatokat, vagy pedig trophikus és vasomotorikus zavarok együttesen képezik-e a bőr táplálkozása és az idegrendszer megbetegedése közötti összefüggés viszonyának okát ? A régebbi kísérleti alapon álló felvétel a nyúltagyba helyezi a vasomotorikus központot. Ditmar kísérletei szerint a vasomotorok a nyúltagytól le a mellső gyökökig, az oldalkötegekben futnak le. Későbben azonban ezen felvétel változást szenvedett, amennyiben Legallois és Goltz által edénymozgató reflectorikus központok nemcsak a nyúltagyban találtattak, hanem a gerinczagyban 45) Prf. Th. Meynert. Zur Mechanik des Gehirnbaues. Vortrag gehalten in der Naturforscherversammlung zu Wiesbaden. 1873. Wien. 1874. 40) Prf. Th. Meynert. Über Fortschritte im Verständniss der krankhaften psychischen Gehirnzustände. Wien. 1878. p. 33. 4,j Prf. Th. Meynert. 1. c. p. 54.