Orvosi Hetilap, 1883. május (27. évfolyam, 18-21. szám)
1883-05-06 / 18. szám
465 rögtön történik a leesés, így pl. 41 '6-ről 36'O-ra, részint azáltal, hogy a leesés igen alanti hőfokra történik, mint pl. eseteink egyikében 34 8. Casper különben a schenemündeni járvány alkalmával 34’l-re való leesést észlelt. A leesések rendesen bő verejték elválasztása közben és igen gyorsan történtek , véletlenül volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy körülbelül 30 óra lefolyása alatt 400-ról 36-ra történt a leesés. A bántalomnak egyik pontja tekintetében sem mutatnak az egyes járványok oly jelentékeny eltéréseket, mint a lázrohamok száma tekintetében, pl. Winter (berlini járvány) 3 visszatérést 32°/0-ban, 4 visszatérést csak 4 esetben észlelt. Knipping (danzigi járvány) egy rohamot 20 esetben, 2 rohamot 148 esetben, 3 rohamot 145 esetben, 4 rohamot 2 esetben észlelt. Brieger (berlini járvány) egy visszatérést 47 esetben, 2 és 3 visszatérést 8 esetben, 4 visszatérést csak 1 esetben. Kannenberg 4 rohamot 28 és — ami különösen feltűnő — 5 rohamot 31,0-ban észlelt. Smidt viszont 5 rohamot csak 4 esetben, 4 rohamot 28 esetben, 3 rohamot 131 esetben, 2 rohamot 11 esetben, 1 rohamot 12 esetben észlelt. 4 eset kivételével állandóan, még pedig jelentékeny lépdagot lehetett kimutatni, mely a láz leesése után átlag 3 napra megállapítható kisebbedést mutatott és a következő lázroham alatt újból nagyobbodott. A 2-ik és 3-ik roham után szinte gyors visszafejlődést állott be. A lépdagnak ezen gyors fejlődésével szemben sokkal ritkábban volt alkalmunk a májnak nagyobbodását kimutatni, összesen csak 3 esetben haladta meg a májtompulat egy plessimeterrel a bordaszélt, míg a többi esetekben jelentékeny máj nagyobbodás kimutatható nem volt. Az egész kórképnek egyik legérdekesebb tünetcsoportozatát az ízület, de különösen az izomfájdalmak képezik, amelyek hol kisebb, hol nagyobb izomcsoportokra szorítkoznak, egyes esetekben az egész izomzatra terülnek el. Legállandóbban az ikerizomban lépnek fel, elég gyakran a tarkóizmokban és pontosan megkülönböztetve a lépdag és a máj nagyobbodása által okozott, úgy önkényt jelentkező, mint nyomásra keletkezett fájdalmaktól, néha csak a hasizmokra szorítkoznak, máskor a felső végtagokra, egyes —- 2 — esetekben féloldalilag. A fájdalmak vagy önkényt jelentkeznek és nyomásra fokozhatók vagy pedig nyomás által olyan betegeknél is előidézhetők, kik önkényt azokról nem panaszkodnak. A rohamhoz kötve egyáltalán nincsenek, a fellépés idejére és intensitására nézve igen nagy eltérést mutatnak, amíg egyik esetben már a roham kezdetén a betegnek majdnem főpanaszát képezték, úgy több esetben a betegek még nagyobb nyomásra sem küldtek fájdalmakat és csak az első lázszünet alkalmával állottak elő néha igen nagyfokú izomfájdalmak. Néha csak 1—2 napig tartottak, más esetekben ismét a bántalom egész lefolyásában, valamennyi rohamon és a közbeeső lázszüneteken megmaradtak, ésannyira, hogy két betegnél, akik az első rohamot a kórházon kívül állották ki és akik csakis a visszamaradt izomfájdalmak miatt vétették fel magukat, ezekből lehetett gyanítani az előrement láznak okát és lehetett várnunk egy újabb roham beálltát. A láz fokától és a rohamok számától úgy tartaniuk, mint hevességük független. Azon esetekben, ahol nagyobb fokban jelen vannak, a betegek tartva a fájdalmak fokozásától óvatosan tartózkodnak minden mozgástól és helyzetváltozástól, kinyújtott végtagokkal mereven feküsznek. Ezen esetekkel szembesíthető 4 eset, amelyekben ízület vagy izomfájdalomnak nyomát, míg erős nyomás által sem lehetett kimutatni. A legutóbbi esetek egyikében a fájdalmak a rágóizmokban léptek fel oly hevességgel, hogy két napig a rágást lehetetlenné tették. A betegek mindannyian még a leghevesebb lázroham közben is tökéletesen tiszta eszméletnél maradtak, s a hozzájuk intézett kérdésekre meglehetős éberséggel feleltek. Önkívületi állapotot a láz tartama közben nem észleltünk, Knipping 315 esete csak 3,2"/o-os deliriumot mutat fel; 80 esetünk közül deliriumot kettőben észleltünk, s mindkettőben az első — heves — roham után beállott lázszünet alatt. Hagymázas betegeken különben észlelhető szenvtelenség egy esetben sem volt található, ha ezen állapotot szorosan megkülönböztetjük a gyors leesés után visszamaradt bágyadtságtól és összeeséstől. Természetes, hogy az itt mondottak kisebb nagyobb módosulást vagy kivételt szenvednek iszákos betegeknél. Az emésztőszervek részéről leginkább gyomor-bélhurut tünetei észleltettek. Azon esetekben, amelyeknek prodromalis szakában hányás volt jelen, magának a bántalomnak lefolyása közben a hányás vagy a rohamok közben, leggyakrabban azonban az egyes visszatéréseket megelőzőleg néha az új visszatérés kezdetén szokott ismétlődni. Valószínű, hogy okát csak az egyidejűleg fennálló heveny gyomorhurut képezi, mely heveny gyomorhurutnak tovaterjedéséből származik az egyes esetekben — a mi eseteink közül kettőben — fellépő sárgaság. Nem ritkán hol kisebb, hol nagyobb fokú bélhurut van jelen, mely, legalább a mi eseteink után ítélve, úgy látszik későbben fejlődik mint a gyomorhurut, mert amíg a hányás sok esetben már a prodromalis szakban jelen van, addig aránylag az eseteknek kis számában voltak jelen már korán a bélhurutnak tünetei; azok rendesen az első lázszünet, néha csak a 2-ik roham vagy a 2-ik láz-szünet alkalmával, sőt egy esetben a 2-ik visszatérés után, tehát a 3-ik láz-szünetben léptek fel. Bélvérzés csak egy esetben volt jelen. Sokan a nyelv minőségére nagy súlyt fektetnek, sőt azt megkülönböztetésül a hasi hagymáztól egyesen kórjellemzőnek mondják (Unterberger). Az esetek valamennyiében, majdnem kivétel nélkül a nyelv többé-kevésbé bevont, csapadékos és száraz, vastagon bevont, cserepezett nyelvet csak egyszer volt alkalmunk észlelni. A betegek majdnem kivétel nélkül a roham közben nagyfokú étvágyhiányról vagy teljes étvágytalanságról panaszkodtak, mely tünetnek javulása nem annyira a láz menetétől, mint az egyidejűleg fennálló gyomorhuruttól függ, amennyiben egyeseknél a leesés után közvetlenül nemcsak a rendes, de mohó étvágy tér vissza, míg ellenben azon betegeknél, akiknél többszöri hányás ment előre, rendesen az étvágytalanság is hosszabb ideig eltartott. Fehérnyét a vizeletben csak két esetben lehetett kimutatni , feltűnően eltérő valamennyi észlelő adataitól e tekintetben Spitz statisztikája, ki az eseteknek 5O°/0-ban észlelt fehérnyevizelést. Sömör csak két esetben, egyszer az ajkon — egyszer az orron — fordult elő. A bántalom, önmagában súlyos, mert habár halálozási arány tekintetében a kedvezőbbek közé sorolható úgy adott esetben mégis, nemcsak a láznak foka által, hanem különösen a nagyfokú lázról alanti hőfokra történő rohamos leesések és újból beálló hirtelen emelkedések, szóval tág határok közötti rövid idő alatt többször és hirtelen ismétlődő hőmérséki változások által különösen a hirtelen leesések után bőverejték-elválasztás közben beálló hol kisebb, hol igen nagyfokú összeesések által súlyosbodik, melyek néha imminens veszély elhárítására izgatóknak bőven alkalmazását teszik szükségessé, amint azt különösen két betegünknél (35‘2 és 34‘8°-on) volt alkalmunk tapasztalni. A visszatérő láz ezen súlyos jelleme és itt említett súlyosbító mellékkörülményei daczára elég kedvező halálozási aránynyal bír, amennyiben az 3 és 7% között ingadozik. Fordulnak elő 18* 466