Orvosi Hetilap, 1883. szeptember (27. évfolyam, 35-39. szám)
1883-09-02 / 35. szám
927 928 főéven keresztül, összátmérőjében jelentékenyen szűkült edényrendszerbe sajtolni. Ezen esetekben a közvetítő okot tehát az edénygörcs és a mellgörcsös rohamok fejlődése közt a fokozott vérnyomás által képviselt, öregbített munka képezi. Közelebbről kutatva, hogy a térkeményedésben szenvedőknél a mellgörcsös rohamok milyen körülmények közt szoktak beállani, azt találjuk, s a mi két betegünk is eléggé bizonyította, hogy gyorsabb mozgás után, vagy minekutána a beteg a kertből az első emeleti kórterembe jött, a gyomornak megtelése után, bizonyos psychikai behatásokra stb. szoktak a rohamok leginkább jelentkezni, amiből azt szabad következtetnünk és ebben a legújabb szerzők is egyetértenek, hogy a rohamok kitörésére minden olyan körülmények szolgáltatnak alkalmi okot, melyek közt mint tapasztalat és kísérlet bizonyítják, a vérnyomás fokozása jön létre. Ha ebben egyetértünk, hogy az ütérkeményedésnél a mellgörcsös rohamok legtöbbnyire olyan okok által idéztetnek elő, melyeknek közös legközelebbi következménye az oldalnyomás fokozása, másrészt az edénygörcs által létrejött mellgörcsöket is csak az oldalnyomás fokozásából származtatjuk, akkor mindenesetre már ez önmagában is arra utal, hogy e keringési zavarnak okát ott keressük, hol rendes körülmények közt a vérnyomásnak az előbb említett behatások, által létrejött fokozása kiegyenlítésére talál, t. i. az edény rendszerben. És ha olyan bántalommal állunk szemben mely zár’ s£o/ip az edényfalnak bántalma, s melyről régi idő óta tudjuk, hogy az edényfalnak rugalmasságát, tágulékonyságát csökkenti, esetleg teljesen tönkre teszi, akkor nem igen lehet számításon kívül hagyni azt, hogy a vérnyomásnak a legkülönbözőbb okokból eredő olyan fokozása, mely rendes, épszövetű edényrendszerben, mint láttuk, teljes kiegyenlítésre talál és ennélfogva a szív működését befolyásolni alig képes, hogy ugyanilyen okokból eredt öregbedései a nyomásnak olyan edényrendszer mellett, mely a szenvedő szöveti változások folytán azoknak kiegyenlítésére többé nem alkalmas és nem képes, oly nagy szívműködést igényel, mely mellgörcsös rohamokhoz vezet, vagyis az edényrendszernek hiányos vagy elégtelen működési képessége az, mely elsősorban az ütér-keményedésnél a mellgörcsös rohamok megfejtésére számba jöhet. A rohamok gyakorisága változik egyénenként, de még egy, és ugyanazon betegnél is, úgy látszik, a fennt említett okoktól függőleg; gyakoriságuk nem áll egyenes arányban a rohamok intensitásával, mert akárhányszor lépnek fel, csak rövid időközök által megszakítva, gyakori rohamok, melyek gyengéknek mondhatók, időnkint ismét ritkábban, nagyobb időközökben az előbbiekhez képest felette heves rohamok. Az egyes roham tartama igen váltakozó, nem ritkán azon benyomást tette, hogy számos, egymást igen rövid időközökben mintegy alábbhagyások után követő rohamokból van összetéve. A hosszabb rohamok ismét különböző módon jelentkeznek, amennyiben néha egyetlen egy roham jelentkezik csak, máskor ismét egy, két, de több órai szünet után is egy második, hol gyengébb, hol erősebb roham jelentkezik, s így áll be csak hosszabb nyugalom és szabad időköz. A rohamokat nem ritkán gyengébb szívtáji vagy a szegycsont mentében terjedő, mintegy határozatlan jellegű fájdalmak előzik meg, amiáltal a betegek a roham közeledtére figyelmeztetve lesznek, mely fájdalmak néha elég hosszú ideig tartanak, úgy hogy betegeink egyikét a tulajdonképeni roham kitörése soha váratlanul vagy előkészületlenül meg nem lepte, mindig volt annyi ideje, hogy pl. a folyosóról a kórterembe mehetett, s az ágyban félig ülve, elhelyezkedve várta be a rohamot, míg ellenben a másik beteget a roham nem ritkán vajmi kedvezőtlen helyzetben érte utól. A szívműködés maga a roham közben néha gyorsért, ugyanannyiszor kissé lassúlt, s átlag azt mondhatjuk, hogy jelentékeny vagy magára a rohamra jellemző eltérést megállapítani nem lehet. Az ütérnek már tapintása is, nemkülönben, ha sok fáradtság után a roham közben árverési görbét sikerül készítenünk, úgy ez is eléggé bizonyítja, hogy a leghevesebb roham is fennállhat, anélkül, hogy a szívműködés absolut gyengülésének jelei mutatkoznának, amiért is nem igen nyugodhatunk bele azon felfogásba, hogy a mellgörcsös rohamoknak mintegy közvetlen, de különösen egyedüli oka a bal szív gyengülése volna. E felvétel valószínűségét még egy másik körülmény is jelentékenyen alábbszállítja, t. i. hogy ha a bal szív absolut gyengülésénél fogva munkáját végezni nem bírná, akkor a mellgörcsös rohamok hosszú tartama mellett teljes lehetetlen, hogy előbb utóbb jelentékenypangás a tüdőben és a jobb szív felé létre ne jöjjön ; e szövődmény pedig a mellgörcsös rohamoknál sohasem jelentkezik, míg ellenben, hogy az említett körülmények közt be kellene állnia, annak bizonyítéka, mintegy ellenpróbája meg van adva az ütérkeményedés lefutásának egy későbbi szakában beálló nehézlégzési rohamokban, mely nehézlégzési rohamok már rég időtől fogva úgy értelmeztettek, hogy nagyfokú pangás következtében csökkent légcserének, stb.-nek következményei, szóval olyan természetű rohamoknak tekintettek, melyeknek oka nem a tüdőben, hanem a szívben fészkel — asthma card. — E rohamok, melyek közben a betegek a fekvő helyzetet egyáltalán nem tűrik, vagy az ágy szélén vagy széken ülve, karjaikkal támaszkodva, a járulékos izmok erőltetett működése mellett iparkodnak a légzési szükségletnek megfelelni, mely rohamok közben hol kisebb, hol nagyobb mennyiségű szörészörejek hallhatók, különösen a tüdők alsó részleteiben, az érvelés rendesen szapora, gyenge, sőt könyen el is nyomható, eléggé ismeretesek, amennyiben nemcsak az ütér-keményedés folyamában, hanem hasonló keringési zavarokra vezető egyéb bántalmaknál, különösen főér-billentyűk elégtelenségénél elő szoktak fordulni, vagy csak a közelmúlt hetekben volt alkalmunk idült Brigth-kórral fejlődött szívtúltengésben szenvedő egy betegnél hasonló igen heves rohamokat észlelni. Hogy e rohamok csakugyan jelentékeny keringési zavarnak, különösen elsősorban a bal gyomrács elégtelen működésének következményei, bizonyítja az érvelés minősége és bizonyítja a gyógybeavatkozásnak sok esetben szembeszökő eredménye. Ami a mellgörcsös és a nehézlégzési rohamoknak jelentőségét illeti, tagadhatlan, hogy ez utóbbiak komolyabbak már csak azért is, minthogy a keringési zavaroknak előbbre haladt szakát képviselik, s jelezik és ha igaz is, hogy a mellgörcsös rohamok mellett a betegek néha hosszú időn át legalább is a szabad időközökben tűrhető állapotban érzik magukat és a bántalomnak lefolyására kimutathatólag legalább a mellgörcsös rohamoknak intensitása vagy gyakorisága jelentékeny befolyással nincsenek, úgy mégis figyelemreméltók annyiból, hogy nem egyszer mellgörcsös roham közben, úgy látszik, szívhüdés következtében állott be halálos kimenetel. Mindenkor sokkal komolyabb jelentőséggel bírnak a nehézlégzési rohamok, először a fenntemlített oknál fogva, minthogy csakugyan nagyfokú és kellő kiegyenlítésre nem igen alkalmas keringési zavarnak következményei, továbbá minthogy a nagyfokú vérpangás nem ritkán rohamos átizzadási folyamatot, tüdővizenyőt okozva, ilyen módon vet véget a beteg életének, de végre siettetheti a halálos kimenetelt oly módon, hogy a kielégítő szívműködés fenntartására, a nagy