Orvosi Hetilap, 1884. február (28. évfolyam, 5-8. szám)
1884-02-03 / 5. szám
iog Leyden által a fenntebbieken kívül, Malbrancnak a felvett görbékből vont következtetéseitől eltekintve, a tünetcsoport magyarázatának helyességére fel lett még hozva, hogy állatokon végzett kísérletek alkalmával a mindennapi tapasztalat mutatja, miszerint a szív elhalása alatt a gyomrácsok külön összehúzódása észlelhető. Eme magyarázatokkal szemben más, teljesen ellentétes nézetekkel is találkozunk. Fräntzel a Charité-Annalen 1874. évfolyamában: »Ein Puls auf zwei Herzcontractionen« czímű czikkben szívbajban szenvedő beteg esetét közli, kinél két szívlökésre egy ütérlökés esett. A következő évben még három más esetet is észlelt, melyekben a szívműködés majd az előbb jelzett sajátságokat mutatta, majd a két szívlökésnek megfelelő két ütérlökés volt jelen. A szerző az eseteket, melyekben a két szívlökésre egy ütérlökés esett, a pulsus bigeminus vagy alternans legnagyobb fokának tartja, s eseteit közli a nélkül, hogy más hasonló esetre reflectálna, mert, mint ő állítja, egyedül állanak az irodalomban. Fräntzel esetei teljesen hasonlítanak Leyden eseteihez ama különbséggel, hogy azokban a viszérlüktetés hiányzott. Magyarázata által Leydennel ellentétes álláspontot foglal el. (Vége következik.) Moral insanity ? Közli Kecskeméti Lajos tr. törvényszéki orvos. Tényvázlat. 1879. év őszén, P . . . község határában fekvő szőllőkertek közt, megjelent a délutáni órákban kóbor czigány kinézésű egyén, egyik oldalán bőrdudával, míg a másikon széles bőrtáskával, melyről többnemű apró szerszám, kis harapófogó, kalapács sal. lógott alá és a szőllőbeli lakosoknak kínálgatta magát romlott óráik igazítására. A szőllőművesek közül néhányan igénybe is vették mesterségét, néhány krajczárt fizetvén neki, s ráadásul bért is kapott, mit különben ott is kért, hol munkája nem akadt. Végül az esti órában özv. Gy ... né házába tért, hol szintén órát igazított; a házban az asszonyon kívül még két éves és négy hónapos kis leánykája volt. A kóbor órás itt is kapót bort, meg is látszott rajta, hogy a sok italtól jó kedve lett, s dolga közben oly szemtelen beszédeket intézett az asszonyhoz, hogy ez kénytelen volt őt rendre utasítani. Az asszonynak kívül is lévén elfoglaltsága, kis időre a háztól eltávozott, s mire visszajött, a kóbor órás és evvel együtt kis leánya is eltűnt. A nyugtalanított anya aggódva kereste a szomszédoknál gyermekét, de ez sehol se volt található; többen azonban állították, hogy látták az idegent, mint vezette a gyermeket kezénél fogva. A kétségbeesett anya több szomszéddal a gyermek felkeresésére indult, de csak hajnalkor találták meg halva egy nádas közelében, néhány száz lépésnyire az utolsó szőllőházaktól. Az esetet a közeli szolgabirói hivatalnál feljelentették, honnan egy tisztviselő a járásorvossal azonnal a helyszínére sietett. Az itt felvett feljegyzések szerint a gyermek hanyatt fekve találtatott, szoknyácskája fel volt hajtva, a nemzőrészek és combok vérrel voltak bemocskolva, a nagy szeméremajkak duzzadtak, a gát egy cm-nyire berepesztve, s a szűzőr szélylyel volt roncsolva; ezenfelül a ruhácskán ondófoltak, a száj előtt hányadék, a végbél körül pedig kiürített bélsár találtatott. A hulla bonczolása zsinegelés által okozott fuladási halált állapított meg, s a szakértői véleményben kifejtetett, hogy a gyermek előbb fojtatott meg és a nemi erőszak a már megfojtott gyermek vitetett végbe. Az erélyesen megindított nyomozás folytán a tettes már harmad napra kézre került és az illetékes kecskeméti kir. törvényszéknek adatott át, hol a vizsgálóbiróság előtt bűntettét bevallotta. A vizsgálóbiróság indíttatva érezte magát, hogy a vizsgálatot vádlott elmeállapotára is kiterjeszsze, minek folytán fenntírt megbizattam, hogy a bonczjegyzőkönyvet és szakértői véleményt felülvizsgálván, adjak felülvéleményt x-ször arra nézve, váljon a nemi erőszak a leánygyermek életében, vagy annak megfojtása után követtetett-e el ? és 2-szer minő vádlottnak elmeállapota ? A felülvélemény következőleg hangzott. Az i-fő kérdésre vonatkozólag mindenekelőtt constatálandó, hogy a bonczolt két éves és 4 hónapos leánygyermek valóban fuladási halállal múlt ki, s e halálnemet a valószínűség minden látszatával előbb a gyermek orrára és szájára, később a gyermek nyakára kézzel eszközölt nyomás, helyesebben megfojtás idézte elő. A fuladási halál mellett szólnak az ennek megfelelő hullatünetek legnagyobb részének jelenléte, ú.m. a sötét híg vér, az agynak és különösen a tüdőknek, de még a többi zsigereknek is vérdús állapota, melyek közül kivételt tesz csupán a máj, mely a bonczjegyzőkönyv szerint, eléggé feltűnően, vérszegény volt. Midőn így a bonczolatot végzett szakértővel a halálnemre nézve egyetértek, nem lehetek vele egy nézeten a megfojtás módjára nézve, melyet ő véleményében zsinegelés által eszközöltnek állít. A bonczjegyzőkönyvben ugyanis erre vonatkozólag csak annyi van feljegyezve, hogy »a pajzsporcz és szakcsont közt körülbelül 5 mm. szélességű szürkés barázda van jelen.« Ezen lelet igazolja ugyan a nyak mellső részére gyakorolt nyomást, de nem a zsinegelést, mely utóbbi esetben ugyanis a fojtási barázda a nyak egész kerületén lett volna többé kevésbé kifejezetten észlelhető, miről azonban említés téve nincs. A csekély barázda könyen keletkezhetett azáltal, hogy egy gomb vagy az ing madzaga került épen a fojtó kéz alá, mely azt erősen a nyakhoz nyomta. Ezen itt kifejezett nézetemet igazolja a bonczleleten kívül vádlottnak vallomása is, mire alább még visszatérek. Constatálandó továbbá, hogy a gyermeken a nemi erőszak valóban elkövettetett. Bizonyítják ezt a gyermek ruháján, combján és a nagy szeméremajkakon talált véren kívül, a szoknyácskáján észlelt ondófoltok, a gátnak egy cm. hosszban történt berepedése, a hüvelybejárat tág volta, a szűzőrnek elroncsolása és a nagy szeméremajkak duzzadtsága. Minthogy a vizsgálóbíróság részéről különösen súly fektettetik arra a kérdésre, váljon az erőszaktétel a halál előtt vagy ennek utánra követtetett-e el, meg kell jegyeznem, miszerint ezen körülmény megítélését megnehezíti a bonczjegyzőkönyv némi hiányossága, mennyiben a bántalmazott részekben az élőnél történt visszahatási tünetek , az elszíntelenedés, véraláfutás és véres beivódottság nem említtetnek, de ezen hiányosság mellett is nem lehet kételkedni, hogy az erőszak az élő gyermeken lett elkövetve, mint ezt a fenntebb leírt leleten kívül bizonyítja a véleményező szakértő által joggal hangsúlyozott hányási és bélsárürítési tünet is. Azonban a körülmények, s részben vádlott vallomásainak tekintetbe vételével alaposan feltehető, hogy a két adus, az erőszakos nemi közösülés és a megfojtás nem teljesen elkülönítve és egymásután követtetett el, hanem jutott azokból egy rész az áldozat életére, míg másik része a már megfojtott hullán végeztetett. Vádlott ugyan nem adja elő részletesen és világosan a cselekmény lefolyását, csak annyit mond, hogy mikor a gyermeken a közösülést végre akarta hajtani, az a neki okozott fájdalmak miatt sírt és kiáltozott, ő tehát a gyermek elnémítása végett kezével előbb száját fogta be, onnan pedig azt a gyermek nyakára csúsztatta, s ezt összenyomván, a gyermeket megfojtotta. A bonczlelet, mint kifejtettem, a megfojtásnak ily módon megtörténtét igazolja. De nem lehet feltenni, hogy vádlott rendesen kifejlett hímvesszőjével tágította az annyira szűk és fejletlen gyermeki hüvelyt; a legnagyobb valószínűség inkább amellett szól, s ezt vádlott utóbb beismerte, hogy a hüvelyt előbb egy, majd két ujjával tágította, mely alkalommal okozta a hüvely berepesztését. Ezen kínos manipulatio közben történhetett az önkéntelen bélsárürítés és hányás ; ezen időszakban fojtotta meg a kínos fájdalmaiban sikoltó gyermeket, s csak ezután hatolt hímvesszőjével a már megfojtott gyermek eleve kitágított hüvelyébe. A bűncselekménynek ily módon történt lefolyását igazolja részben azon körülmény is, hogy vádlott kezei vérrel voltak bemocskolva, mit ő tagad ugyan, de kétségtelenül bebizonyult egyik tanú, vallomásával, mely szerint vádlott még akkor este házánál járt és vizet kért, hogy véres kezeit megmossa. Ezek szerint az első kérdésre vonatkozólag véleményem az. o