Orvosi Hetilap, 1884. február (28. évfolyam, 5-8. szám)

1884-02-03 / 5. szám

iog Leyden által a fenntebbieken kívül, Malbrancnak a fel­vett görbékből vont következtetéseitől eltekintve, a tünet­­csoport magyarázatának helyességére fel lett még hozva, hogy állatokon végzett kísérletek alkalmával a minden­napi tapasztalat mutatja, miszerint a szív elhalása alatt a gyomrácsok külön összehúzódása észlelhető. Eme magyarázatokkal szemben más, teljesen ellenté­tes nézetekkel is találkozunk. Fräntzel a Charité-Annalen 1874. évfolyamában: »Ein Puls auf zwei Herzcontractio­­nen« czímű czikkben szívbajban szenvedő beteg esetét közli, kinél két szívlökésre egy ütérlökés esett. A követ­kező évben még három más esetet is észlelt, melyekben a szívműködés majd az előbb jelzett sajátságokat mutatta, majd a két szívlökésnek megfelelő két ütérlökés volt jelen. A szerző az eseteket, melyekben a két szívlökésre egy ütérlökés esett, a pulsus bigeminus vagy alternans legna­gyobb fokának tartja, s eseteit közli a nélkül, hogy más hasonló esetre reflectálna, mert, mint ő állítja, egyedül álla­nak az irodalomban. Fräntzel esetei teljesen hasonlítanak Leyden eseteihez ama különbséggel, hogy azokban a viszér­­lüktetés hiányzott. Magyarázata által Leydennel ellentétes álláspontot foglal el. (Vége következik.) Moral insanity ? Közli Kecskeméti Lajos tr. törvényszéki orvos. Tényvázlat. 1879. év őszén, P . . . község határában fekvő szőllőkertek közt, megjelent a délutáni órákban kóbor czigány kinézésű egyén, egyik oldalán bő­rdudával, míg a másikon széles bőrtáskával, mely­ről többnemű apró szerszám, kis harapófogó, kalapács sal. lógott alá és a szőllőbeli lakosoknak kínálgatta magát romlott óráik igazítására. A szőllőművesek közül néhányan igénybe is vet­ték mesterségét, néhány krajczárt fizetvén neki, s ráadásul bért is kapott, mit különben ott is kért, hol munkája nem akadt. Végül az esti órában özv. Gy ... né házába tért, hol szintén órát igazított; a házban az asszonyon kívül még két éves és négy hóna­pos kis leánykája volt. A kóbor órás itt is kapót bort, meg is látszott rajta, hogy a sok italtól jó kedve lett, s dolga közben oly szemtelen beszédeket intézett az asszonyhoz, hogy ez kénytelen volt őt rendre utasítani. Az asszonynak kívül is lévén elfoglaltsága, kis időre a háztól eltávozott, s mire visszajött, a kóbor órás és evvel együtt kis leánya is eltűnt. A nyugtalanított anya aggódva kereste a szomszédoknál gyermekét, de ez sehol se volt található; többen azonban állították, hogy látták az idegent, mint vezette a gyermeket kezénél fogva. A kétségbeesett anya több szomszéddal a gyermek felkeresésére indult, de csak hajnalkor találták meg halva egy nádas közelében, néhány száz lépésnyire az utolsó szőllőházaktól. Az esetet a közeli szolgabirói hivatalnál feljelentet­ték, honnan egy tisztviselő a járásorvossal azonnal a helyszínére sietett. Az itt felvett feljegyzések szerint a gyermek hanyatt fekve találtatott, szoknyácskája fel volt hajtva, a nemzőrészek és c­om­­bok vérrel voltak bemocskolva, a nagy szeméremajkak duzzadtak, a gát egy cm-nyire berepesztve, s a szűzőr szélylyel volt roncsolva; ezenfelül a ruhácskán ondófoltak, a száj előtt hányadék, a vég­bél körül pedig kiürített bélsár találtatott. A hulla bonczolása zsinegelés által okozott fuladási halált állapított meg, s a szakértői véleményben kifejtetett, hogy a gyer­mek előbb fojtatott meg és a nemi erőszak a már megfojtott gyer­mek vitetett végbe. Az erélyesen megindított nyomozás folytán a tettes már harmad napra kézre került és az illetékes kecskeméti kir. törvényszéknek adatott át, hol a vizsgálóbiróság előtt bűntettét bevallotta. A vizsgálóbiróság indíttatva érezte magát, hogy a vizsgá­latot vádlott elmeállapotára is kiterjeszsze, minek folytán fenntírt megbizattam, hogy a bonczjegyzőkönyvet és szakértői véleményt­­ felülvizsgálván, adjak felülvéleményt x-ször arra nézve, váljon a nemi erőszak a leánygyermek életében, vagy annak megfojtása után követtetett-e el ? és 2-szer minő vádlottnak elmeállapota ? A felülvélemény következőleg hangzott. Az i-fő kérdésre vonatkozólag mindenekelőtt constatálandó, hogy a bonczolt két éves és 4 hónapos leánygyermek valóban fuladási halállal múlt ki, s e halálnemet a valószínűség minden látszatával előbb a gyermek orrára és szájára, később a gyermek nyakára kézzel eszközölt nyomás, helyesebben megfojtás idézte elő. A fuladási halál mellett szólnak az ennek megfelelő hullatünetek legnagyobb részének jelenléte, ú.­m. a sötét híg vér, az agynak és különösen a tüdőknek, de még a többi zsigereknek is vérdús állapota, melyek közül kivételt tesz csupán a máj, mely a boncz­­jegyzőkönyv szerint, eléggé feltűnően, vérszegény volt. Midőn így a bonczolatot végzett szakértővel a halálnemre nézve egyetértek, nem lehetek vele egy nézeten a megfojtás mód­jára nézve, melyet ő véleményében zsinegelés által eszközöltnek állít. A bonczjegyzőkönyvben ugyanis erre vonatkozólag csak annyi van feljegyezve, hogy »a pajzsporcz és szakcsont közt körülbelül 5 mm. szélességű szürkés barázda van jelen.« Ezen lelet igazolja ugyan a nyak mellső részére gyakorolt nyomást, de nem a zsine­gelést, mely utóbbi esetben ugyanis a fojtási barázda a nyak egész kerületén lett volna többé kevésbé kifejezetten észlelhető, miről azonban említés téve nincs. A csekély barázda könyen keletkezhetett azáltal, hogy egy gomb vagy az ing madzaga került épen a fojtó kéz alá, mely azt erősen a nyakhoz nyomta. Ezen itt kifejezett nézetemet igazolja a bonczleleten kívül vádlottnak vallo­mása is, mire alább még visszatérek. Constatálandó továbbá, hogy a gyermeken a nemi erőszak valóban elkövettetett. Bizonyítják ezt a gyermek ruháján, c­ombján és a nagy szeméremajkakon talált véren kívül, a szoknyácskáján észlelt ondófoltok, a gátnak egy cm. hosszban történt berepedése, a hüvely­bejárat tág volta, a szűzőrnek elroncsolása és a nagy szeméremajkak duzzadtsága. Minthogy a vizsgálóbíróság részéről különösen súly fektette­­tik arra a kérdésre, váljon az erőszaktétel a halál előtt vagy ennek utánra követtetett-e el, meg kell jegyeznem, miszerint ezen körülmény megítélését megnehezíti a bonczjegyzőkönyv némi hiányos­sága, mennyiben a bántalmazott részekben az élőnél történt vissza­­hatási tünetek , az elszíntelenedés, véraláfutás és véres beivódottság nem említtetnek, de ezen hiányosság mellett is nem lehet kétel­kedni, hogy az erőszak az élő gyermeken lett elkövetve, mint ezt a fenntebb leírt leleten kívül bizonyítja a véleményező szakértő által joggal hangsúlyozott hányási és bélsárürítési tünet is. Azon­ban a körülmények, s részben vádlott vallomásainak tekintetbe vételével alaposan feltehető, hogy a két ad­us, az erőszakos nemi közösülés és a megfojtás nem teljesen elkülönítve és egymásután követtetett el, hanem jutott azokból egy rész az áldozat életére, míg másik része a már megfojtott hullán végeztetett. Vádlott ugyan nem adja elő részletesen és világosan a cselekmény lefolyását, csak annyit mond, hogy mikor a gyerme­ken a közösülést végre akarta hajtani, az a neki okozott fájdal­mak miatt sírt és kiáltozott, ő tehát a gyermek elnémítása végett kezével előbb száját fogta be, onnan pedig azt a gyermek nyakára csúsztatta, s ezt összenyomván, a gyermeket megfojtotta. A boncz­­lelet, mint kifejtettem, a megfojtásnak ily módon megtörtén­tét igazolja. De nem lehet feltenni, hogy vádlott rendesen kifej­lett hímvesszőjével tágította az annyira szűk és fejletlen gyermeki hüvelyt; a legnagyobb valószínűség inkább amellett szól, s ezt vádlott utóbb beismerte, hogy a hüvelyt előbb egy, majd két ujjával tágította, mely alkalommal okozta a hüvely berepesztését. Ezen kínos manipulatio közben történhetett az önkéntelen bélsár­­ürítés és hányás ; ezen időszakban fojtotta meg a kínos fájdalmai­ban sikoltó gyermeket, s csak ezután hatolt hímvesszőjével a már megfojtott gyermek eleve kitágított hüvelyébe. A bűncselekménynek ily módon történt lefolyását igazolja részben azon körülmény is, hogy vádlott kezei vérrel voltak bemocskolva, mit ő tagad ugyan, de kétségtelenül bebizonyult egyik tanú, vallomásával, mely szerint vádlott még akkor este házánál járt és vizet kért, hogy véres kezeit megmossa. Ezek szerint az első kérdésre vonatkozólag véleményem az.­ ­­­o

Next