Orvosi Hetilap, 1886. október (30. évfolyam, 40-44. szám)
1886-10-10 / 41. szám
•BuDAPEST, 1886. 41. SZ. OCTOBER 10. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentes. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél rendbk. nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. SioNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Jendrassik Ernő tr. Közlemény "Wagner János, kir. tanácsos és ny. r. tanár egyetemi kórodájából. A reflexek localisatiójáról. — Gyurmán Emil tr. Közlemény Korányi Frigyes kir. tanácsos egyetemi kórodájából. Kimutatás az egyetemi II. belgyógyászati kórodán az 1883—4. tanévben előfordult heveny fertőzési bántalmakról.— Rima Sámuel tr. Közlemény a szt. Rókus-kórház XL (Hochhalt Károly tr. főorvos) osztályáról. Adatok a buja- és bőrbetegségek tanához. (Vége.) — Könyvismertetés. Ueber die Behandlung der wichtigsten Magen- Darmkrankheiten des Säuglings. Für Aerzte und Studirende, von Dr. Otto Soltmann, dirigiender Arzt des Wilhelm-Augusta-Hospitals - und Professor an der Universität Breslau. — Lapszemle. Edénydag. — Idegsértések. — Prostatitis és spermatocystitis, mint az idült urethritis szövődménye. Tárcza : Heti szemle. Cholera a fővárosban. — Pasteur et Brouardel et le cholera à Budapest. — A német orvosok és természetvizsgálók 59. nagygyűlése Berlinben. — Bacterium-vizelés. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény Wagner János, kir. tanácsos és ny. r. tanár egyetemi kórodájából. A reflexek localisatiójáról. Jendrassik Ernő tr. kórodai r. tanársegédtől. Az élettan tanítja, hogy a reflexmozgások a gerinczagy szürke állományának közvetítésével tétetnek át az érző idegrostokról a mozgatókra, s hogy ezen mozgások létrejötte az agy által többékevésbé gátolva van). Az élettan ezen tételét főleg békákon tett kísérletekből vonta le, a kórtan pedig átvette az eredményeket, s az egyes esetek megítélésére használta fel. Csakhamar azonban ellenmondások mutatkoztak, melyeknek megoldását még alig kísérlette meg valaki; de épen ezen ellenmondások, mint azt az alább következőkben fogom kimutatni, hivatva vannak a reflexek megismerését tetemesen öregbíteni újabban bizonyítva, hogy a kórodai észlelés nemcsak igen értékes adatokat nyújt az élettanhoz, hanem egyszersmind, hogy az ember élettanának egyes fejezeteit csak kórodai tapasztalatok útján lehet megismerni. Az életbúvárok békákon, nyulakon, kutyákon az agy eltávolítása után igen nagyfokú reflex-felfokozást találtak a műtét után bizonyos idővel. A clinicusok ezzel teljes összhangban megállapították, hogy az inreflexek oly esetekben, midőn agyi (vagy magasabb gerinczagyi) bénulás van jelen, tetemesen erősbödtek. Másképen áll azonban a dolog az ú. n. bőr-reflexekkel. Már régen, Marshal Hall, kinek idejében az inreflexek még ismeretlenek voltak, daczára, hogy a reflex-felfokozódást az idevágó esetekben állandónak állítja, észlelte, hogy hemiplegiás betegeknél a bőrreflexek a bénult oldalon hiányozhatnak is, a magyarázatot azonban a vérzés által létrehozott gerinczagyi megrázkódásban (shok) 1) Élettani szakmunkákban van ugyan agyi reflexekről is szó, azonban ezen kifejezés alatt csakis az ú. n. agyi idegek mentén támadó reflexeket értik, s ezen terminus ezért nem is helyeselhető ilyen alakban, mert a jelenleg dívó felfogás szerint ezen reflexek áttétele azon szürke állományban történik, melyből az agyidegek közvetlenül erednek, s ezen szürke magvak teljesen analógok a gerinczagy szürke állományával ; már pedig, mint azt később ki fogom mutatni, az embernél a reflexek egy része az agy magasabb rétegeiből származik, s így »agyi reflexek« neve alatt ez utóbbiakat kell érteni, keresi. Hasser szerint a fokozott ingerlékenység nem állandó, sőt a későbbi időben a reflexmozgások a bénulás oldalán gyengébbek lesznek, s egészen eltűnnek ; rendesen arányban áll a reflexmozgás foka az érzékenységgel, ámbár nem mindig, s vannak esetek, midőn az érzékenység teljesen jó, s a reflex-mozgások mégis elvesztek a bénult testfélen. Crichton Browne( 3 4) a thalamus opticus sérüléseinél az ellenkező testfélen az érzékenységet és a reflexeket tetemesen csökkenve találta. Nothnagel8) szerint a reflexek ilyen esetekben különbözőképen viselkednek; szerinte az érzékenység fokával arányban nem állanak, magyarázatot azonban nem adhat. Jastrowitz1 találta, hogy a cremaster-reflex hemiplegiás betegeknél a bántalmazott oldalon hiányzik, Rosenbach* 3 4 5 6 7) ugyanezt látta a has- és csecsbimbó-reflexre vonatkozólag ; ezen észleletet Nothnagel is megerősíti. Gowers( 7) a szóban levő reflexeket hemiplegiánál a bénult oldalon csökkenve, sőt elveszve találta. Nagyobb kórodai anyaggal és pontosabb észleletekkel rendelkezik Medit (1878), ki az irodalomból felhasználható eseteket is összeállítva azt találja, hogy a reflexek a kóros oldalon csökkentek úgy annyira, hogy daczára elég nagy számú észleleteinek, a bénult oldalon reflexeket egyáltalában nem talált. Ilyen átalakuláson mentek át a leírások , míg eleinte reflexfelfokozódást vettek fel a bénult oldalon a búvárok, lassan kint kitűnt, hogy épen az ellenkező felel meg a valóságnak. Ennek okát abban kell keresni, hogy a clinicusok eleinte kellő észlelések nélkül, vagy talán azok ellenére is az élettannak az állatokra vonatkozó tételeit bírálat nélkül az emberre is elfogadták. Másik oka e nézetváltozásnak azon körülmény, hogy eddig szigorúbb elkülönítés az egyes reflex-alakok közt nem történt. Midőn az inreflexek ismeretesekké lettek, a figyelem ezek magatartására irányult az egyes betegségekben, s ekkor kezdett feltűnni, miszerint ugyanazon esetben az in- és bőr-reflexek nem egyenlő változást ’) Virchow’s Handbuch. IV. p. 394. 2) Virchow-Hirsch Jahresbericht. 1875. II. 132. 3) v. Ziemssen’s Handbuch. XI. I. 4) Berliner ldin. Wochenschrift. 1875. P- 4-8- Beitrag zur Pathologie der Hemiplegie. 5) Archiv f. Psychiatrie. VI. p. 847. 6) Diag. of the diseases of the spine. 1880. 7) Archiv f. kiin. Medicin. 22. kötet p. 279. dl