Orvosi Hetilap, 1888. február (32. évfolyam, 6-9. szám)

1888-02-05 / 6. szám

metszés sebzési veszélyeit ad minimum reducálják, míg hasonlót oldalmetszéssel tudva és akarva sem érhetünk el, de meg sem kísérthetünk. Az oldalmetszésnél ugyan a sebcsatorna falait képező egyes szövetrétegek szorosabban vannak egymáshoz kötszövetezve mint a magas metszés sebcsatornájának rétegei, de az oldalmetszés hosszú és szűk csatornája, a rajta az ujjal és műszerekkel többször történő be- és kijárás, leginkább a nagyobb és érdesebb kövek erő­szakos áthúzása által oly zúzást és rongálást szenved, mely ennél­fogva szinte alkalmatossá tétetik húgybeszüremkedésre és a különb­nél különbféle sebbacteriumnak tenyészésére; vagy hatalmunkban áll-e talán ezen sötétben véghez menő műtéteinél a hashártya ki­kerülése ? vagy a hólyagköri sejtszövet, dülmirigytáj, medencze­­pólya, az itt futó visszeres fonat, nagyobb üterek, a maghólyagcsák s a végbélnek kímélése ? vannak-e ezen czélra minden viszonyok­hoz alkalmazott és czélbelileg jóváhagyott műszereink ? Nincsenek ! Vannak-e erre a sebésznek táblázott mértékei ? Nincsenek! A megsértett hashártyát be lehet-e varrni ? A vérző ü­zezet alá lehet-e kötni ezen mély és szűk sebcsatornában ? Nem. Sőt ellen­kezőleg a műtét egész sikere a véletlentől függ, s a műtő begya­­koroltságával szoros összeköttetésben van. Ellenben a magas met­szésnél a véletlenül megsértett hashártya összevarrható s ezen sértés a hólyag megnyitása előtt nem is bír nagy jelentőséggel, sőt a hólyagmetszés után történt veszélyesebb hashártyasérülés, a­mely a betegnek a kábításból felvirradásakori erőlködése vagy talán a segéd ujja vagy műszerei általi repesztés folytán jött létre, mint ezt két esetemben megértem, — nagy vigyázat mellett mindig kikerülhető, de még azon ritka esetnek is, midőn a hashártya lobos terménynyel a symphysis háta mögött rögzítve s fel nem tolható, az újabb időben elvették a mérgét az által, hogy a hashártyát elébb lefejték és csak azután nyiták meg a hólyagot. Egy az antisept­­aera előtt végzett magas metszésemnél találkoztam oly szerencsétlen esettel egy 073 mm. átmérőjű és 200 gm. nehéz szénsavas meszes kőnél, mely esetben a hólyag már a nagy kőnek csak tokja volt s úgy ez mint a vesék elveszték élettani jellegüket. Bizonyára, ha az egyes kőműtétek történeti jogától eltekin­tünk s azt a kérdést vetjük fel: melyik kőműtéti rendszer a legéletrevalóbb? azt kell felelnünk, hogy a magas metszés, mert általa minden húgykő eltávolítható, lehetetlenséget, ellen­­javalatot nem ismer, míg az oldalmetszés fekélyes gátnál, csíp­­izületi zsugor jelenlétében és minden nagy és betokolt kőnél, tehát sokszor, nem alkalmazható, sőt a műtét még Kern esélyé­nek is kiteheti, ha csak zsebében nem hordoz mindig egy követ. De hát a magas metszést csak a hashártyasérthetés réme fosz­taná meg tökéletességétől ? ezzel kivált felnőtteknél, kiknél a has­hártya mélyebben fekszik az oldalmetszésnek is meg kell küzdeni még pedig rosszabb viszonyok között, nem használtatván a hólyag­nak a hashártyátóli eltávolíthatás segédeszközeit. Az oldalmetszés mégis kielégítő sikerei, melyek kivált gyermekeknél érettek el, eltekintve attól, hogy a siker nagyobb számokból vonathatott ki, talán onnan is magyarázhatók, hogy az oldalmetszés által a leg­több esetben a húgycsőnek csak hártyás része nyittatott meg s így a legtöbb sectio lateralis tulajdonképen csak középmetszés maradván, a visszérdús dalmirigykörnyék, a medenczepólya s a hashártya kikerü­ltetett. Nem akarom ugyan kétségbe vonni a kőmetszés régibb statistikájának hitelességét, de mint minden statistika, mely egyszerűen a végsikerrel mér s a betegség kezdete, műtét és ki­menetel közé eső számtalan körülményeket nem mérlegelte, sántikálhat; annyi bizonyosan állítható, hogy az ismert régi javalat mellett az oldalmetszés kedvezőbb, míg a magas a rosszabb körülmények között jött alkalmazásba; nagy kövek leginkább felnőtteknél találtatnak, kiknél a vese és hólyag utólagos bántal­­mai már a műtét sikerét meghiúsító fokot értek el, míg a gyermek­kor kisebb köveinél az oldalmetszést végző műtő ezen szerveket még jó állapotban éri. A sebészet antisepticus aerája óta a mértéknek, melylyel valamely sebészi műtét becse méretik, lényegesen meg kellett változnia, a­mint megváltozott az egész sebészi gondolkozás; mert míg a régi sebész munkája, hogy Volkmann szavaival éljek, a földmívesével, addig az újé a gyároséval hasonlítható össze , az elsőnek sikere az időjárás véletlenségétől függ, míg az utolsóé az előre megállapított terv biztos kifolyása, s miután a régi franczia sebész »Je vous ai opéré, Dieu vous gab­ira« már Hyril tanárt is megbotránkoztató ismert mondása rég megszűnt meg­­nyugtatólag hatni a sebész lelkiismeretére, jelenleg kérdésünknek így kell hangozni: melyik úton szabadítható meg a kőbeteg sebészileg állandóan és legbiztosabban betegségétől, a felelet : azon, melyet a sebész mint legbiztosabbat előre meghatározhat. Igaz ugyan, hogy a gátoldalmetszésnél és a kőmorzsolásnál is terv szerint jártak s járnak el a sebészek, s el is érték czél­­jukat, de az antisepticus segédeszközök mellett a fenn kitűzött czél csak a magas metszés által kisértetik meg jogosan és éretik el tökéletesen; mert ez 1. biztosítékot nyújt, hogy a hólyag­ban kő vagy kődarab nem marad vissza; 2. mert a műtét minden részlete a műtő szeme előtt történvén, a sebzéssel járó minden veszély kikerülhető; 3. mert lehetséges lévén az egész műtéti sebben hólyagvarrat mellett prima intentio elérése (Albert, Antal stb.) vagy a sebnek antisepticus kötözése (Dittel, Trendelen­burg stb.), a beteg a seb járulékos betegségeitől megóvható ; 4. mert a prima intentio meghiúsulása esetében is a húgy­­beszüremkedés a sebcsatorna rétegeinek az alatti összetapadása (Albert) vagy annak fertőztelenített gyapottali tömeszelése által még mindig megakadályozható, s végre 5. mert ezen módszer leginkább megfelel a jelen sebészet méltóságának s ezzel ennek újra felvétele az utolsó időben követeltetik is, míg az oldalmetszés a régi mesterek kihaltával ez után mindig ritkábban leend alkalmazva. Bergmann, Volkmann s többen már el is pártoltak tőle s az 1886. évi sebészi congressuson a német sebészek már megtagadták tőle a létjogot is. A fennebbi mértéket a kőmorzsolás sem üti meg, hiszen ha lehető volna minden kőbeteget kövétől a morzsolás útján meg­szabadítani, úgy ezen vértelen módszer mellett a többiek csak történeti érdekkel bírhatnának már ma, annyival is inkább, mivel a kőmorzsolás a beteget a legkevesebb ideig teszi munkaképtelenné ; a kőmorzsolás ugyanis nem minden kőnél s nem minden húgy­­szervnél alkalmazható, kivitele nem veszély nélküli, a műszerek és kődarabok a húgyutakat és hólyagot tetemesen megsérthetvén, és végre sikere sem biztos, mivel kőmorzsáknak ki nem kerülhető visszamaradása nem óv a visszaesésektől; de a középmetszés sem, mely bár csekélyebb műtéti sebzéssel jár ugyan, miután csak a húgycső hártyás részét érinti élesen, s a dülmirigyes részt csak tompán tágítja, de ez még sem mondható oly jelentéktelen­nek, hogy hátrányai, mint: a sötétben tapintás, műszerekre való támaszkodás, mívelését csak egyes alkalmas esetekre (idegen testek, kis kövek) ne szorítsa, s ezen javalat áthágó­it (i’S cm. átmérőn feletti kövek) a hólyagközi sejtszövet és hashártya megsértésének ki ne tegye, jelenleg még az oldalmetszéssel sem emelkedhetett egy rangra, bár az utolsó évtizedben döntő oldalról (Volkmann, König stb.) tett ajánlatok következtében használata terjedni kezd. Lássuk most ez egyes véres kőműtétek elért sikereit() leg­először is az oldalmetszését: Eset Halálozás Felnőtteknél Gyermekeknél Keith 2478 15 % 23 °/o 8’8°/o Norfolf és Norvich 704 13 °/o I 9 °/o 7 °/o Fergusson 110— 3°°/o 3'8°/o Thompson 1827— 20 °/o 8­3 °/o Saját eseteim I­IO— 35'4°/° — Stefánia-kórház 196— — 8°/„ Pozsonyi kórház2) 20— M •*40 0 1 Arn Schmitz I I— — i8-2°/0 összesen 5452 jegyzettek fel az antisepticus aera előtt,ezután a középmetszésért: Allancon gyűjteménye 139 eset13 = 9'3°/o halálozást Buchanon » 60 » — 9'3°/o » Leicester-kórház 20 » 1 = 5'°°/o » Dob­eau 55 » — 16-o % » Thompson II » 4 · 36'3°/o » Antal 7 » I — 14'20/o » mutatnak ki; végre a magasmetszésért 1) Az összes statistikai adatok Arn Schönidtől állíttattak össze, Arch. f. ki. Chir. 33. Bd. 2) Kanka tr.

Next