Orvosi Hetilap, 1890. április (34. évfolyam, 14-17. szám)

1890-04-06 / 14. szám

1890. 14. sz. ORVOSI HETILAP Közlemény Purjesz Zsigmond­ egyetemi tanén■ belgyógyászati kórodáj­aiból. Adatok a chloralamid altató hatásához.­ Genersich Gusztáv dr., kórodai tanársegédtől. Mióta a vegytan az orvosi tudomány szolgálatába állott és a vegyészeti gyáripar virágzásnak indult, gyógyszereink napról napra szaporodnak. Bár nem volt arányos az l­. n. jó szerek száma a felfedezettekéhez, bár pl. a lázellenes szerek között a chinin, a szívre ható szerek sorában pedig a digitális megtartották régi elsőségüket, nem tagadhatni, hogy a felfede­zett új szerek között vannak olyanok is, melyek egyrészt hézag­pótlók, másrészt oly irányú therapeutikus beavatkozásra nyit­nak tért, mely eddig lehetetlen volt. Az altató szerek között régi keletű az „opium és alkaloidjai“ (morphium, codein, narcein stb.), már újabb szer a „chloral­­hydrat“. A 80-as évek elég bő sorozatát nyújtják az új alta­tóknak. Cervello 1883-ban a „paraldehydet“ ajánlja, mint olyan szert, mely izgalmi melléktünetek nélkül altat, nem gyengíti lényegesen a szívműködést, s nem szállítja alább az literes nyomást. Az „urethant“ Jaresch hozta gyakorlatba 1885-ben és enyhe altató hatását kivált gyermekeknél érvényesítette. Igen jó altató a Mering által 1887-ben először alkalmazott „amylen­­hydrat“, melynek hatása közel áll a chloralhydratéhoz, a nélkül azonban, hogy a szívműködést veszélyeztetné és a gyomrot nagyobb fokban rontaná. A betegek más napra fejfájás nélkül ébrednek a jótékony és huzamos álomból. A Kast által 1888-ban ajánlott „sulfonal“ szagtalan és majdnem íztelen, nem hat sem a szívre, sem a bélhuzamra, jól altat, bár nem oly biztosan, mint a chloralhydrat és amylenhydrat. Accumuláló hatása daczára képes volt az utóbbit a gyakorlatból majdnem kiszorítani. Legutóbb — midőn a fájdalommal párosult álmatlanságnál különösen a morphiumot, delirium tremens és tartós görcsös állapotoknál a chloralt adták, ha a szív ereje eléggé jó volt, ellenben a paraldehydet, amylenhydratot és sulfonalt inkább szívgyengeséggel járó agrypináknál — Steichmann, Peiper és mások újabb altató szerről tesznek említést. Az új szer a „chloralamid“, melyet Mering kezdeménye­zésére a berlini Schering E. c­ég állított elő. „Chloralanhydrid (CCl1CHO) és formamid (CHONH2) összegezéséből származik és következő vegyképlettel bír : CCl3GHjjg Színtelen, fehér, jegeczes port képez, mely 9 rész vízben és 17a rész 96°/­‰ alkoholban oldódik, enyhén kesernyés ízű, de nem edző. Vizes oldata állandó, ha 60°-t meg nem haladó hőmérséknél készítjük. A BNCk sem vizes, sem borszeszes olda­tán változást nem idéz elő, míg alkaliák gyorsan, szénsavas al­­sók pedig lassan szétbontják.“ A megjelent czikkek az imént említett új szert oly tulaj­donokkal bírónak mondják, hogy ezeknél fogva tág alkalma­zása czélszerűnek látszott, így pl. Reichmann2 azt találta, hogy 1. 2—3 gm.-nyi adag 1/2 — 3/4 óra múlva biztosan és gyorsan altat; 2. zavaró és a szert contraindicáló mellékhatások ki­maradnak, a­mennyiben az illetők ébredéskor subjective jól érezték magukat, objective pl. a vérkeringésben eltérést ki­mutatni nem lehetett. Kisérleteit előbb kutyákon kezdte, melyeknél 3 grammtól altató hatást nem látott. Embereknél, illetve betegeknél 1 gm.-mal kezdte, mivel azonban ennyivel csak álmosságot idézhetett, elő, 2—3 gm.-mal folytatta az ada­golást. A hatás 2 grammnál jó volt, de 3 grammra biztosab­ban és nappal is beállott. Különösen kiemeli, hogy iszákosok­nál és egy esetben epekőkolikánál is hatásosnak bizonyult a chloralamid. Csak néhány esetben tapasztalta, hogy a betegek mérsékelt fejfájásról panaszkodtak, vagy ébredés után fárad­taknak, álmosoknak érzik magukat, kivált ha a szer nappal adagoltatott. Peipera 24 betegen és 6 egészséges emberen próbálta ki a chloralamidot. 1 gm. nappal nem hatott, 2 gm. már néhány órai álmot idézett elő, 3 gm. majdnem mindig biztosan hatott. Nőknél 2 gm. elégséges volt, s egy 11 éves leánykánál 0­ 5 gm.-tól is 3 óráig tartó mély álmot észlelt. A hatás nagyobbára 1/2-1­ 3/4 óra múlva jelentkezett, s csak kevés esetben maradt ki. 6 beteg másnap álmos volt, 3 fej­fájásról panaszkodott, 1 szédülésről, más esetben hányás for­dult elő. A pulsusra, légzésre és hőmérsékre, valamint az emésztő szervekre látszólag nem hatott a chloralamid. Véle­ménye az új szerről a következőkben van összefoglalva: 1. A chloralamid jó, ha nem is minden esetben hatásos hypnoticum, mely 2—3 gm.-nyi adagban felnőtteket V2—11/* óra múlva elaltat. 2. Legjobban hat ideges álmatlanságnál, valamint akkor, ha az agrypnia gerinczagybajok, asthma, izületi csúz, gyomor­­bántalmak és egyéb oly betegségek által feltételezett, melyek nagyobb fájdalmakkal nem jártak. 3. Melléktünetek, mint fejfájás, szédülés, fáradtsági érzet, több betegnél léptek fel az adagolás utáni napon, de csak egy esetben (Laryngophthisis) voltak komolyabb következményei. 4. Összehasonlítva hatását a chloraléval, a chloralamid­­nek kell előnyt nyújtani. Hogy a chloralamid hatásáról magam is meggyőződtem, szeptember közepe táján a szert adagolni kezdtem az agrypnia mindenféle alakjánál, sőt adtam olyanoknak is, kik különben jól aludtak, hogy a netaláni mellékhatásokat észleljem. A bete­gek nem tudták eleinte kísérleteim czélját s így legalább az első adagolások alkalmával kizártnak véltem a suggestiót. Megfigyelésem a következő kérdések megoldására volt irányítva: I. Milyen adagja a chloralamidnek elégséges az agrypnin szüntetésére, ha a szert este nyújtjuk? II. Képes-e az új szer nappal is altatni és mennyi szük­séges e hatás előidézéséhez? III. Van-e accumuláló hatása vagy megszokják-e a bete­gek a szert? IV. Mutatkoznak kellemetlen mellékhatások, különösen nagyobb adagoknál ? V. Befolyásolja-e a chloralamid a szívműködést ? VI. Megváltoztatja e a vizelet mennyiségét és minőségét ? I. Hogy az első pontra megadhassam a feleletet, a szert különféle alapon nyugvó agiypniánál nyújtottam esti 8 és 9 óra között nagyobbrészt 2 grammnyi adagban, mely dosist egyes esetekben 3, sőt 4 grammra emeltem. Az elért eredményt ese­teim felsorolásával gondolom kimutathatni. 1. Cz. Á., 30 éves, sclerosis lateralis amyotrophicában szenved, arról panaszkodik, hogy éjjel többször felébred és nem tud ismét el­aludni. IX. 18-dikán 3/49 órakor kap 2 gm. chloralamidot, melytől V2I0 órakor elalszik és csendesen nyugszik reggeli 1/26 óráig. Ekkor nagyon jól érzi magát, nappal azonban betegségével járó hátfájdalmai voltak. 19-dikén nem vesz altatót, mégis jól aludt. 20-dikán V29 órakor újból vesz be 2 gm.-ot, ha 10 órakor elszendereg és egyszeri felébredéstől eltekintve, jól alszik. Megjegyzi, hogy midőn vizelési inger felébresztette, nagyon álmosnak érezte magát, s ezután úgy­szólván rögtön elaludt. 23­ dikán 3/49 órakor vett 2 grammtól egész éjjen át egy búzámban alszik, de következő napokon is jól tölti éjszaká­ját altató nélkül, míg 26 dikán álma rendesnél mélyebb volt. Igaz ugyan, hogy akkor nappal is kapott chloralamidot. 2. F. M., 39 éves, tabes dorsalisban szenved, éjjel házában és végtagjaiban jelentkező fájdalmak miatt többször felébred és órá­kon át nem alhatik. IX. 18-dikán 3/49 órakor adott 2 gm. chloralamidtól 1/a 10 órakor elalszik, éjjel csak 12 és 1 óra között van ébren. A beteg a­nélkül, hogy az adott szer hatásáról informálva volna, állítja, hogy sokkal jobban aludt, mint máskor. 19-dikén magától alszik el és éjjel jól nyugszik. 20-dikán 1/2 9 órakor 2 grammot vesz, 12 óráig jól és mélyen alszik, de akkor nyilaió fájdalmai felébresztik és csak a reggeli órák felé engedik elaludni. 21-dikén, 22-dikén altató nélkül, 23-dikán 2 gm. chloralamidtól jól alszik. 26-dikán, miután délelőtt is 3 grammot bevett, esti 8 órakor ismét 3 grammot adtam, mely­től 1/a 9 órakor már alszik és csak reggel 6 órakor ébred úgy mint eddig fejfájás, émelygés nélkül. 1 Előadatott az Erdélyi muzeum-egylet orvostermészettudományi szakosztályának 1889 november 9-dikén tartott gyűlésén. 2 Deutsche medizinische Wochenschrift. 1889. 31. szám. 3 Deutsche medizinische Wochenschrift. 1889. 32. szám. 159

Next