Orvosi Hetilap, 1891. március (35. évfolyam, 9-13. szám)

1891-03-01 / 9. szám

1891. 9. Az ORVOSI HETILAP itt fenn , vagy már ott voltak a bacillusok a befecskendések előtt vagy pedig­ csak ezek folyamán kerültek oda. Vegyük az első lehetőséget szemügyre. Ha ezzel akarnék az egész folyamatot megmagyarázni, fel kell vennünk, hogy csak igen kevés bacillus s ez is csak igen rövid ideig lehetett a nyelv valamely pontján, mert teljes lehetetlenség, hogy oly rend­kívül nagy számú bacillus majdnem 2 hónapig legyen a szer­vezet valamely pontján, a­nélkül, hogy valami változást ne idé­zett legyen elő. Ily nagy számra tehát csakis a befecskendések folyama alatt gyarapodhattak fel, a­mikor azután szaporodásuk jele gyanánt, az észlelt változások mutatkoztak. Ez pedig arra mutatna, hogy ez esetben a tuberkulin a bacillusok rend­kívül gyors szaporodását legalább is nem akadályozta meg, s 18 napon át 14 befecskendéssel a bacillusok okozta legelső szövetváltozásokban egyáltalában nem idézett elő reactiót. A­mit azonban ismereteink mai állása szerint biztosan mondhatunk, az az, hogy azon pontokon, a­hol friss alig néhány napos miliaris gümők fejlődtek, e bacillusok semmi esetre sem voltak 2 hónap, sőt még 18 nap előtt sem. Legfeljebb tehát csak a legelső mintegy 3 hónap előtt jelentkezett kis góczról vehetnők fel, hogy benne egy-két bacillus már a befecsken­dések kezdetén is volt jelen, s hogy ezek felszaporodtak. A friss, még 3 hónap múlva is fejlődő miliaris gümők helyére a bacillusok mindenesetre csak a befecskendések tartama alatt kerültek. Különben is, mint már említettem, nincs eddigelé észleletünk, hogy gümőbacillusok hosszabb ideig valamely szö­vetben lehetnének a nélkül, hogy valami szöveti változást idézné­nek elő. Az első felvétel tehát legalább is nem valószínű. Sokkal valóbb színű, hogy a bacillusok a befecskendések tartama alatt kerültek a nyelvbe. Erre két út nyílott. Vagy a szervezet valamely közeli tuberkulosus szervéből a nyirk- vagy véredények útján jutottak oda vagy pedig a köpetből, mely­ben mindig­ nagy számban voltak a bacillusok. A nyelv közelé­ben ott van a tuberkulosus gégenyákhártya, innen esetleg könnyen juthattak oda. A köpetből pedig úgy juthattak a nyelvbe, hogy a kis aphthosus fekélyeken keresztül hatoltak be a nyelv állományába s okozták a vázolt elváltozásokat. Ennek eldöntésére természetesen el kellett volna dönteni, hogy a látszólag ártatlan aphthosus fekélykék nem voltak-e már tuberkulosus eredetűek. De ez nem vizsgáltatott meg, mert nem volt ok a kimetszésre, hisz egyszerű aphthosus fekélynek tartatott. Nem zárhatjuk tehát ki, hogy ilyen külső infectio útján jött létre ezen tuberkulosus gócz, ámbár ha ily könnyen jöhetne létre, többször kellene ily nyelvtuberkulosissal talál­kozni phthisikusoknál. (Hogy tényleg ily aphthosus fekélyek előfordulhatnak phthisikusoknál a nélkül, hogy nyelvtuberkulo­­s is fejlődnék, egy, itt a kórházban észlelt eset bizonyítja, melynél daczára annak, hogy a köpetben gümőbacillusok vol­tak, az aphthosus fekélyek 1—2 nap alatt gyógyultak.) Azon­kívül ellene szólna az infectio ezen módja Koch állatkísérletei­nek, melyeknél tudvalevőleg látta, hogy ha már tuberkulosus állatokba oltott újra gümőbacillusokat, az oltás helyén támadt tuberkulosus folyamat csakhamar gyógyulással végződött. Ehhez járul még­ az is, hogy a beteg még a befecskendett tuberkulin hatása alatt is áll, a­miből megint az következnék, hogy ez esetben a tuberkulin a tuberkulosus autoinfectiót nem volt képes megakadályozni. De mint már említettem, esetünkben a nyelvtuberkulosis ilyen módon keletkezését nem zárhatjuk ki. Tekintve azonban a Virchow demonstrálta eseteket, e mellett nagyon is szemünk előtt kell tartanunk azon lehetőséget, hogy a bacillusok tényleg a nyirk- vagy véredények útján, vagyis metastasis által jutottak a nyelvbe, a Koch-féle kezelés tar­tama alatt. Ezzel azonban nem akarom mondani, hogy a Koch­­féle kezelés nélkül nem jutottak volna oda. Ha tehát nem is dönthetjük el, hogy a bántalom mikép támadt: a nagy fekély körül még folyton fejlődő miliaris gu­mők keletkezését, azt hiszem igen nagy valószínűséggel magyarázhatjuk meg. Tekintve azt, hogy e gu­mők a fekély közvetlen szomszédságában fejlődnek folyton, ezt mintegy körülövezik, azt hiszem alig szenved kétséget, hogy a fekély szélében nagy számban jelenlevő bacillusok közül néhányan a nyírkutakon a szomszédságba jutva, szaporodásuk által ott friss tuberkulosus folyamatot indítanak meg, melynek kifejezése a gümők megjelenése. Akárhogy fogjuk is fel az egész folyamatot, azt az egyet azt hiszem biztosan következtethetjük belőle, hogy a tuberku­lin ez esetben képtelen iíj tuberkulosos góczok kifejlődését megakadályozni — még 3 hónapi kezelés alatt sem — s az újonnan támadt góczokban a gyógyulásra mutató szövetváltozáso­kat megindítani. Friss gümők még egyre fejlődnek, a fekély még­ egyre terjed, nagyobbodik úgy, hogy ma már (február közepén) a nyelv jó része tönkre van téve, daczára annak, hogy e feké­lyen a bacillusoknak bő alkalma lett volna a nyelvből elimi­nálódni. Még ma sem láthatni a fekélyen a gyógyulás valami jelét. Kiegészítésül még hozzátehetem, hogy daczára annak, hogy a beteg­ a most már igen ritka befecskendésekre mindig­­reagált, a nyelv tuberkulosus fekélyén semmiféle reactio nem mutatkozik, nem is mutatkozott, s hogy a gége­s tüdőtuberku­­lás is határozott rosszabbodást mutat. Végezetü­l szükségesnek tartom kiemelni, hogy ez esetből semmikép sem akarok egy átalános ítéletet a tuberkulin gyó­gyító értékére nézve levonni. Egyelőre úgy tekintem esetemet, mint egyikét azon kivételes eseteknek, melyekben ép úgy mint Virc­olv-éiban, a tuberkulin előttünk még ismeretlen okoknál fogva jótékony hatást nem fejthetett ki. Az ilyen esetek pontos ismerete annál fontosabb, mert csak ennek segítségével lehet talán majd az ilyen makacs esetek sikeres kezelését megtalálni vagy legalább felderíteni azon körül­ményeket, melyek a tuberkulin alkalmazását contraindikálják. Mai ismereteink szerint egyelőre még nem következtethetünk többet az ilyen s hasonló észleletekből, különösen ha oly eseteket tartunk szemünk előtt, melyekben a tuberkulin üdvös hatása oly szembeötlőnek tűnik elő. .A Koch-féle szer alkalmazása körül eddig szerzett tapasztalatok. Müller Kálmán egyetemi ny. rk. tanár, kórház-igazgatótól. (Folytatás.) Áttérve az eredményekre, a 39 tü­dővészes beteg közül meghalt: 2. 1. N­. J. 20 éves lázas nőbeteg, ki bajának kezdetét augusztus havára viszi vissza, midőn teljes jólét közben vért kezdett köpni. Azután állítólag tüdőlábot kapott, azóta állandóan köhög, éjjelenkint izzad, keveset alszik, jobboldali csúcsbeszűrődéssel vétetett tél, jobboldalt mellül a tompulat a II. borda alsó széléig terjed. Érdes belégzés, nyújtott kilégzés, középmennyiségű középhólyagú szörcszörej. A garat és a gége rendkívül vérszegény, a bal hangszalag nyálkahártyája beszüremkedett, szabad szélén beszűrődött görcse látható. A kannaporczok között borsó­­nyi beszűrődés, melynek tetejéből tölcsérszerű tökély terjed be a be­szűrődött részbe. Beteg összesen 13 befecskendést kapott összesen 0­019. A láz fokára és menetére nézve a befecskendéseknek semmi befolyásuk nem volt, és oly kevés befolyással voltak az időnként jelentkezett has­menésre. A befecskendések folyamán a baloldali csúcsnak beszűrődése jelentkezett egyre nagyobbodó tompulattal, csakhamar mindkét oldalt a szétesésnek physikális tünetei állottak elő, majd a jobboldali tompulat is a III. borda alsó széléig terjedt. Beteg étvágya hanyatlott, éjjel folyton izzadt, nem aludt, testsúlya 47 800 kgm.-ról 46­0 kgm.-ra csök­kent ; a rohamos erőhanyatlás miatt a befecskendéseket január 11-dikén beszüntettük. E közben majdnem teljesen aphonikus lett, fájdalmasság és nyelési nehézség jelentkezett, a gégebejárat bal oldala dagadt, a bal kannaporcz felett mélyre terjedő fekély, a jobb kannaporczon pedig perichondritis, mely változások egyre fokozódtak, úgy hogy január 20-dikán a gégebejárat vizenyője lépett fel. A beteg január 29-dikén, tehát a befecskendések utáni 18-dik napon halt meg A bonczjegyzőkönyvből a következőket tartom felemlítendőknek : Gége hátsó falzatán erősen belövelt, a lig. aryepiglottic sinistr. disznó­­babnyi mekkoraságban savó által duzzadt, a baloldali kannagégeporcz egy borsónyi öblös, felhányt, heges, fehér szélektől körülvett anyag­veszteség által, mely egyszersmind a bal Morgagni-féle öböl és a felső és alsó bal hangszalagok hátsó részét pusztította, egész terjedelemben még a porczhártyától is meztelenített, lágyult, fehér; a cartilagines Wiisbergianae és Santorinianae a cartis, arytenoidea csúcsával együtt hiányzók, az úgy képezett barlang falzata kitisztult, vékony, sima, át­tetsző heggel kibélelt, a musc. transversus felett az epithelium vastago­dott, fehér, opák, a nyakhártya reczés heggé összezsugorodott, a jobb­oldali proc. vocalisnak megfelelőleg a nyákhártyában félhold alakú, körülbelül kölesnyi, a proc. vocalis porczhártyájáig benyomuló, sima, vastag szélű fekély, a jobboldali valódi hangszalag mellső harmadában egy pár kemény, mákszemnyi szürkés, fehér gü­mő, a légcső nyákhár­ 104

Next