Orvosi Hetilap, 1899. október (43. évfolyam, 40-44. szám)
1899-10-01 / 40. szám
1899. 40. sz. ORVOSI HETILAP belenyomatik a nyirokedényekbe, a melyek a szervet behálózzák, innen először a féregnyújtvány tövénél elhelyezett egy vagy két nyirokmirigybe jut, a hol lobos duzzanatot, esetleg pedig genyes szétesést okozhat. A tályogok egy részénél a gyuladás terménye nem a féregnyújtvány falának áttörése, hanem a nyirokedények útján jut a hashártyára vagy a hashártya alatti kötőszövetbe. A féregnyújtvány alapjától közel a csúcsáig mintegy kis vitorla vonul a hashártyának egy kettőzete, a melyet mesenteriólumnak nevezünk és amely talán épen csak arra való, hogy a felső cseplesz-ütérből és vivőérből a féregnyújtványhoz egy kis literét és vivőeret vigyen. Ezen két véredényke rendkívül fontos képlet, mert ezek úgynevezett végső véredények lévén, más edényekkel nem közlekednek, hanem az ütér a kizárólagos élelmiszer szállítója a féregnyújtványnak, a vivőér pedig az elhasznált vérnek egyedüli elszállítója. Így van ez legalább a férfinél, és azért ha a lobos izzadmány a véredényeket megnyomja, ezáltal a féregnyújtvány szöveteinek táplálási viszonyai szenvednek és ezek kevésbbé lesznek képesek a baktériumokkal a harczot felvenni, ha pedig lemenjük akár külső nyomás, akár bennük fejlődött thrombus által teljesen elzáratik, a féregnyújtvány menthetetlenül el van veszve és gangraeneskül. A nőnél körülbelül az esetek 20 százalékában egy második kis hashártyaredő van kifejlődve, a ligamentum appendiculo-ovaricum, amely a petefészek felől hoz a féregnyújtványhoz egynéhány kis véredényt, így tehát jobban van gondoskodva a szerv táplálékáról, amelynek szövetei így a baktériumokkal szemben nagyobb ellenállást tudnak kifejteni. Lehet, hogy ezen anatómiai viszonyokban leli magyarázatát ama tény, hogy az appendicitis sokkal ritkább a nő, mint a férfinemnél. Matterstock szerint a férfinemre 71'i°/o esik, a nőnemre 28'8°/o Herczog „ „ „ 68'50>/o „ „ „ 31'50/o Sonnenburg „ „ „ 59-0°/o „ „ „ 41'0°/o Armstrong szerint 2 férfira esik egy asszony. Idegeit a féregnyújtvány a sympathicus felső bélfodor fonalából kapja. Ezek közvetítik a fájdalomérzést, amely a betegek legnagyobb részénél hirtelen lép fel. Csak gondoljunk arra, hogy a mandula, ha tonsillitis follicularis kezdődik, néha milyen hirtelen és milyen nagyon duzzad meg. így dagad meg a féregnyújtvány nyakhártyája is, mihelyt a kórokozó bacterium működése nyilvánulni kezd rajta. A féregnyújtvány azonban, amint már fentebb említem, annyival rosszabb helyzetben van, hogy a hashártya feszes hüvelyként veszi körül, amely már a kisebb duzzadást is megérzi. A féregnyújtvány idegágainak rongálása a helybeli fájdalmon kívül erős reflectorikus bélmozgásokat vált ki, amelyek a betegnek a betegség kitörésekor az egész hasra kiterjedő colicaszerfi fájdalmakat okoznak, amelyeket néha egy vagy több székletet követ. A peristaltikus erős bélmozgások a gyomorra is átterjednek, aminek hányás a következése. Azonban lehetséges, hogy a bélmozgás és a hányás már promainhatás. A reflex átterjed a szív és véredények mozgató idegeire, innen a gyors és apró érvelés. A reflex átterjed a hasizmokra, amelyek különösen a jobboldalon néha deszkakemények. Míg a betegség első napján sokszor az egész has érzékeny, enyhébb rohamnál a fájdalom a második napon már csak a jobb csípőtányérra korlátozódik, különösen pedig gyakran a McBurney-pontra, amely a felső mellső csíptövist a köldökkel összekötő vonal közepén van és a féregnyújtvány helyének felel meg. A féregnyújtvány ürege szabadon nyílik a vakbélbe. Mindaz, ami naponként a vakbélen keresztülhalad, szájadéka felett vonul el. A nyálkahártyabillentyű, amelyet itt Gerlach leirt, a legtöbbször hiányzik és ha jelen van is, sokkal tökéletlenebb, semhogy a lument jól elzárná. Hogy ilyen viszonyok között az űrtér mégis nincsen állandóan bélsárral megtöltve, azt szülő volta mellett az előbb leirt izomzatúnak köszönheti, a mely a váladékot kinyomja, de rendesen be nem ereszt semmit. De, hogy ez az őr nem mindig van ébren, azt mutatják ama apró bélsárrészletek és kisebb idegen testecskék, a melyek a kapun néha mégis besurrannak és a melyeket egészséges féregnyújtványban is néha találni lehet. Ilyen körülmények között természetes, hogy a bélcsatornában állandóan tartózkodó bacteriumok a féregnyújtványban is lelhetők, anélkül, hogy azok itt, ép úgy, mint a bélben, gyuladást okoznának. Mindazonáltal ma már egészen kétségtelen, hogy a féregnyújtványgyuladást infectio okozza. Winternitz műtő úr külön előadásban fog a féregnyújtványgyuladást okozó bacteriumokról értekezni és ez alkalommal azon bacteriumfajokról referálni, amelyeket a múlt tanévben általam műtött esetekben talált. Én csupán annyit említek meg, hogy az appendicitisnél úgyszólván állandóan találkozunk streptococcusokkal és a bacterium colival. Már most, miután ezen bacteriumok állandóan találhatók a bél lumenjében, az a kérdés, hogy melyek azon különleges viszonyok, amelyek mellett e bacteriumfajok, a bélnek egyébként békés lakói, egyszerre gyuladást okoznak. Kérdés, vájjon apró, kis erostok, amelyek ismeretlen okból keletkeznének, elégséges alkalmi okot képeznek-e, hogy e bacteriumfajok a rést, amelyet a nyálkahártyán találnak, kihasználva, gyuladást okozzanak, amely a lument elzárja és a többi tüneteket okozza, avagy pedig Goluboffal, aki Moszkvában egynéhány appendicitis epidémiát észlelt, feltételezzük, hogy az appendicitis egy betegség sui generis, amelynek a maga bacteriuma van, de amelyet még nem ismerünk pontosan. Ez esetben a betegséget az appendicitis külön bacteriuma nyitná meg, ez okozná az első tüneteket, a nagy nyálkahártyaduzzanatot és az azzal járó fájdalmat, továbbá a vakbél körüli lobos, de nem genyes beszűrődést. Ez a betegség egynéhány nap alatt lefoly és a beteg utána többé rohamot nem kap. Ha azonban az első és specifikus gyuladás által felszántott nyálkahártyába streptococcus, staphylococcus, bacterium coli, vagy valamennyi együttvéve beletelepszik és ott genyedést és fekélyesedést okoz, akkor keletkeznek a súlyos alakok, amelyekre azonnal áttérek. Achard és Broca egy esetben pneumococcust találtak appendicitisnél, Winternitz egy esetemben diplococcus lanceolatus Frankéit, egy másikban pedig influenza bacteriumot. A leletek tehát egymástól még nagyon szétágazók és nem alkalmasak arra, hogy belőlük végérvényes következtetéseket vonjunk. Az sincsen kizárva, hogy valamint a pleuritis purulentát többféle bacterium okozhatja, úgy az appendicitisnél is többféle bacterium szerepelhet mint elsődleges kórokozó tényező. A bélsárrögöknek és az idegen testeknek, úgymint magvaknak, hajszálaknak stb. sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint ami őket joggal megilleti. Egyik esetemben egy két centiméter hosszú bélsárkövet találtam a féregnyújtvány ampullaszerű tágulatában (II. kortörténet). Nem valószínűtlen, hogy ezen esetekben a féregnyújtvány megbetegedése az elsődleges és a bélsárrögképződés a másodlagos. Én úgy gondolom, hogy az ilyen esetekben egy vagy egynéhány roham után az izomzat szövetileg annyira megváltozik, hogy rendes, teljes összehúzódásra képtelen, ha már most a lumen nem zárul el, akkor az izomzat nem képes a belékerült bélsárrögöket kihajtani és ezek új lerakódások által megnőnek. Sonnenburg 200 operált esete közül 50-nél volt bélsárrög. A roham igen sokszor éjjel kezdődik és a beteg hirtelen erős hascsikarással ébred, amelyet néha székletet és hányás követ. A fájdalom ekkor rendesen az egész hasra kiterjed, később a jobb csípőtányérra és a Me Burney pontra szorítkozik. Néha mintegy darázscsípés után már egynéhány óra múlva, néha csak másnap a jobb csípőárokban egy daganat jelenik meg, a temperatúra pedig felszökik 3S'5—40'0 C. fokra. Az érvelés a roham alatt gyors. Némely könnyű esetben daganat és hőemelkedés hiányzik. Könnyű lefolyásúnak ígérkező esetekben a beteg egyébként nem nagyon változott, csak a fájdalom nem hagyja nyugodni, ha az nem volna, nem maradna fekve. A fájdalom egynéhány nap múlva, néha már másnap szűnik, a csípőárkot kitöltő daganat néha gyorsan, néha lasabban felszívódik, és a beteg ismét visszatérhet foglalkozásához. Hány beteg gyógyul ki az első roham után a betegségből teljesen, annak igen nehéz a nyomára jutni. Az eddigi statistikai összeállítások azt bizonyítják, hogy az eseteknek legalább 30°/o-ában a roham megismétlődik, vagy már az első rohamnál lépnek fel súlyosabb szövődmények, hogy tehát körülbelül 70°/o gyógyul ki a betegségből complicatio nélkül egy rohammal. Némely betegnél az első roham után a symptomák nem múlnak el teljesen. A csípőtányér kissé érzékeny, a féregnyújtványt néha egy kisujjnyi vagy ezeróravastagságú kötegként ki lehet tapintani, székrekedés és hasmenés felváltják egymást és egy éven belül a roham megismétlődik. 480