Orvosi Hetilap, 1900. október (44. évfolyam, 40-43. szám)
1900-10-07 / 40. szám
1900. 40. sz. ORVOSI HETILAP akadályokkal szemben. Jendrassik a klinikai gyakorlati szempontból adott egy jól alkalmazható felosztást. Teljes compensatio szerinte akkor van, ha az aorta vérnyomása és a vér áramlási sebessége olyan fokra emelkedett, amelyen a betegség előtt volt. Az ilyen beteg testi fáradalmakat és oly jól áll ki, mint egészséges korában. Relativ compensatio alatt azon állapotot érti, midőn nyugodt magatartás mellett még a beteg jól érzi magát és csupán megerőltetéseket nem bír elviselni. Az incompensatio szakában a vérnyomás és a vér áramlási sebessége csökkent. Ezen vérnyomáscsökkenés legnagyobb a hajszáledények területén, míg az artériákban és vénákban igen csekély. Lewy szerint az incompensatio állapota úgy magyarázható, hogy a normális szív óránkénti 815 kgm.m. munkaképessége nem elegendő 1 perez alatt a normális vérmennyiséget (4200 kcm.) normális nyomás alatt a capillarisokon áthajtani. Ha ez megtörténik, a szív compenzált állapotban van. Közelfekvő, hogy a szív izommunkájának kiszámítása felvilágosítást ad a compensatio állapotának felismerésére. Fent jelzett elméleti feltevésekre támaszkodva, Mosso próbálkozott e kérdés gyakorlati megoldásával. A kérdés fontossága miatt szabadjon egy idevágó kísérletet röviden közölni: Egy 23 éves, 66 kgra. súlyú férfinál meghatároztatott a vérnyomás, szérlökés, légzés és testhőmérsék. Közvetlenül erre a laboratórium lépcsőjén 10-szer fel- és lement, miközben mindegyik kezében 5 kgm. súlyt tartott. Ezen lépcső 64 fokot számlált. Szuszogva és verejtéktől fedve tér vissza, mire rögtön a vérnyomás, légzés, ütérlökés és nőmérsék újból lett meghatározva. A lépcsőjárás alkalmával a vérnyomás 25 mm. higanynyal emelkedett. További 20 perc múltán a vérnyomás a kiindulási értékre visszatért. Ezen adatok képét nyújtják azon rendellenes munkának, melyet a szív a lépcsőjárás alkalmával kifejteni kénytelen. Az ujjak kis üterein nyert vérnyomásértékek bizonyára kisebbek, mint amelyeket a szívben találnánk, de ez idő szerint nem rendelkezünk eszközzel, mely a vérnyomás meghatározását embernél nagyobb pontossággal engedné eszközölni, mint a sphygmomanometer. A szív munkája könnyen kiszámítható. A bal gyomrács tartalma 180 kcm. vér, mely minden szívösszehúzódás alkalmával nyugalmi állapotban 85 mm. higany, lépcsőjárás után 105 mm. higany magasságára lesz felhajtva. Ha a vér súlya a víz súlyával egyenlőnek vétetik, a szív normális állapotban 1 percz alatt: 0-085 x 14= 1190; 1190 X 0180 = 0’2142 X 65= 1592 kgm.m. munkát, lépcsőjárás után 105 X 14= 1,470 ; 1,470 X 0180 = 2646 X 108 = 28 57 kgm.m. munkát végez. Mosso maga azt mondja, hogy ezen számítás ellenőrzésére ez idő szerint módszerünk nincsen. És mi részünkről is hangsúlyozzuk, hogy a számítás elvi jogosultságának teljes épségben tartása mellett ilyen számítás adott esetben, és ez igazolja Korányi Sándor fent idézett nézetét, a szív munkájáról tényleg felvilágosítást nem ad. Egyéb kifogások mellett fő ok, hogy a bal gyomrocs vértartalma nem tekinthető állandónak és épen ingadozása a szívműködés fentartására munkával és általában akadályokkal szemben egyik sarkalatos pont és hogy a sphygmomanometerrel nyert vérnyomási érték a bal gyomrocs vagy az aorta kezdeti szakában uralkodó vérnyomásról még megközelítő felvilágosítást sem ad. Ezzel a szívmunka kiszámításának lehetősége esetről esetre meghiúsult. Gyakorlatilag nem is oly fontosságú, hogy kgm.-m.-ekben mennyit tesz ki a szív munkája. A lényeg az, hogy a táplálékból nyert energia oly módon osztassák meg a szív és az akaratlagos izom munkája között, hogy az előbbi által teljesített munka elegendő legyen a szívben és peripherián felmerülő akadályok leküzdésére. Rendes körülmények között megközelítőleg elegendő erre 20,000 kgm m. A szív ekkor compenzált állapotban van. De compenzált állapotban lehet a szív akkor is, ha annak munkája ennél jóval nagyobb, az akaratlagos izomzat munkájának rovására. Nagyobb fokú aránytalanság a szívizom munkaképessége és a vérkeringési akadály között igen rövid idő alatt halálhoz vezet. Az egészséges szív működése olyan, hogy az bizonyos határig még fokozható és így még nagyobb munkát is megbír, semmint az rendes feladata (Jendrassik). Bizonyos vérkeringési akadályoknál a szívműködés elegendő, hogy testi nyugalomnál a vérkeringést fentartsa, míg ilyen esetekben már a legcsekélyebb testi munkánál arra többé nem képes, vagyis az olyan szív, amely a testi munka okozta nagyobb akadály miatt a rendesnél nagyobb izommunkát kénytelen kifejteni, hogy a kompenzált állapotban maradjon, incompenzált állapotba jön, ha a teljesítendő testi munka miatt a szívtől a rendelkezésre álló energiából egy részlet elvonatik. Könnyen képzelhető azon eset is, midőn az elméletileg maximális izommunkát teljesítő szívműködés az incompensatio szakába jut. Tehát a compensatio fogalmát úgyis értelmezhetjük, hogy ekkor a szívmunka — legyen az kgm.-m.-ekben bármennyi — az akadályok leküzdésére képes és incompenzált akkor, midőn a szívmunka — legyen az esetleg a rendesnél bármennyivel nagyobb — nem képes a normális vérmennyiségét időegység alatt normális nyomás alatt a capillarisokon áthajtani. A szív munkájának megítélésére tehát gyakorlatilag nem a kiszámítható kgm.-m.-ek fontosak, hanem a szív compenzált vagy incompenzált állapotának felismerése. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti II. számú belklinikáról. (Igazgató: Kétly Károly dr. ny. r. tr.) A bromalinról. Irta: Kollarits Jenő dr. klinikai gyakornok. Tekintettel arra, hogy a bromkészítmények az epilepsia kezelésében minden más szer hatását felülmúlják és tekintettel azon körülményre, hogy hosszabb időn át történt használatuk gyakran kellemetlen tüneteket okoz, érthető módon szükség volna olyan bromkészítményre, mely e szer hatását magában foglalja anélkül, hogy káros mellékhatásokat hozna létre. Férer szerint azon betegek, akik hosszú időn át bromkezelésben részesültek, székrekedésben és bélfelfúvódásokban szenvednek, ami onnan származnék, hogy a brom a bélizmokat bénítja. Ezen bénulás a mérges anyagok felszívódását a bélrendszeren elősegíti s innét magyarázhatók szerinte az emésztési zavarok bekövetkezése és a biomismus valamennyi tünete, a mennyiben az így meggyengült szövetek minden fertőzésre könnyebben hajlanak, innen támadnának az annyira kellemetlen furunculusok is. . Ezen fertőzések meggátlása czéljából a bromsókat antisepticumokkal, naphthollal vagy bismuthum salicylicummal kötötte össze. Bardett e czélra a formaldehydot használta fel és így keletkezett a bromaethylformin, melyet a Merck-féle gyár bromalin néven hoz forgalomba. Laquer adatai szerint a bromkalium 67"2°/o, a bromnatrium 77"67°/o, a bromammonium 81-62°/o, a bromaethylformin 32T3°/o bromot tartalmaz, ezért szükséges ez utóbbit nagyobb adagban adni, mint a többi készítményt. Az első kísérleteket Féré tette ez új szerrel négy epilepsiás betegen és arra az eredményre jutott, hogy belőle 9—12 gm.-ot is lehet adni a betegnek naponként, a nélkül, hogy furunculusok támadnának. Laquer hét epilepsiáson tett próbát és azon tapasztalatot tette, hogy a bromalinból épen kétszer annyit kell adni, mint a biomkaliumból, hogy egyenlő hatást érjünk el vele. Előnyképen tudja be a biomalinnak, hogy sem furunculusokat, sem étvágytalanságot, sem egyéb kellemetlenséget nem okoz és hogy íze is kevésbbé éles. Rohrmann közlése szerint ι Мегск-Ше gyárat több kísérletező értesítette kedvező eredményről, anélkül, hogy észleleteiket közzé tették volna. Ugyancsak ő említi, hogy Bohhmer két bromexanthemás epilepsiás betegnek adta a biomalint és úgy tapasztalta, hogy az exanthemák, ha nem is szűntek meg, de legalább idő Vérnyomás Ütérlökés Légzés Hőmérsék Mozgás előtt 3-45 80 mm. 65 20 370 Mozgás után 4-25 105 mm. 108 37 37- 1 Nouv. Iconogr. de laalp Setriére III. 2 Les nouveaux rémédes. VIII. 3 Neurolog. Centralblatt. 1895. 15. 1. 4 Monatschrift f. Psych, u. Neurol. 4. к. 443. 1. 5 Therap. Monatshefte 1897. 3. sz. 623