Orvosi Hetilap, 1901. március (45. évfolyam, 9-13. szám)
1901-03-03 / 9. szám
1901. 9. sz. ORVOSI HETILAP gyomorhurut, szédülések és a tuberculosisra gyanús család. Egy esetben nagyfokú anaemia és kérdéses családi viszonyok. Kilencz esetben egyéni tuberculosisnak semmi jele, de a családban (szülők, testvérek, szülök testvérei) caries, phthisis és mirigyduzzanatok. Két esetben egyéni tuberculosis jele gyanánt nyalti mirigyduzzanatok vannak feljegyezve és családi tuberculosis. Egy beteget élete végéig kisérhettem figyelemmel és ez tüdőtuberculosisban halt el. III. A lupus eryth.-nak a lupus vulgarishoz való viszonya. Több oldalról állítják a lupus eryth.-nak a lupus vulgárissal egyidejű előfordulását vagy egymásba való átmenetét és ezzel is a kettő rokonságát akarják dokumentálni. A saját 53 esetem valamint az általam segédorvos koromban Schwimmer tanár osztályán észlelt, valamint más kartársak által itthon és külföldön bemutatott (körülbelül 50), tehát összesen mintegy 100 eset között egyetlen egyszer sem észleltem a lupus vulgarissal combinatiot, azaz egy és ugyanazon egyénen mindkettő jelenlétét, vagy egyik alakból a másikba átmenetet; ellenben három esetemben van feljegyezve a klinikai képnek a lupus vulgárishoz oly fokú hasonlósága, hogy csak bizonyos észlelési idő után lehetett a lupus vulgárist kizárni. Ezek az eddigi tapasztalataim. Sokkal csekélyebbek, semhogy ezekből akár a tuberculosus eredet mellett, akár ellene érvelni lehetne, azonban egy csekélyke helyet mégis hivatják elfoglalni az ezután felgyülemlő adathalmazban. Újabb adatok a Bottini-féle műtét kérdéséhez. Irta: Bóth Jenő dr. Az irodalomban már nagy számban jelentek meg értekezések, amelyek a prostata hypertrophia folytán beálló vizeletrekedésnek a Bottini-féle galvanokaustikus incisiókkal való kezelését tárgyalják. Szerzőtől is jelentek meg 1899. május havában erre vonatkozó czikkek az „Orvosi Hetilapéban. Mindezek után, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzam, csupán azokat a további megfigyeléseket és tapasztalatokat akarom röviden vázolni, amelyek esetleg hivatva lennének arra, hogy ezen műtétre több világot vessenek és az ehhez való bizodalmát megerősítsék. Midőn Bottini 1874-ben először tett említést a villamosságnak az urológiában való alkalmazásáról, akkor már azt régen ismerték és alkalmazták a gyógyászatban, különösen a laryngologiában, a rhinologiában stb. Mindennek daczára mellőzte ezen eljárást a sebész és úgyszólván napirendre tért felette. Sok más téren való kísérletezések után ismét csak a Bottiniféle eljáráshoz folyamodtak, amely különösen a moszkvai nemzetközi orvosi congressus óta hódított nagy teret a sebészi világban, ahol is Freudenberg az amperemeter és más javítások által tökéletesbbített Bottini-féle instrumentáriumot mutatta be. Minthogy a műszert és az eljárást ismerjük, most már csak az van hátra, hogy tovább gyarapítsuk ismereteinket. Főleg négy pontra kell itt tekintettel lenni, hogy az operatio sikeres legyen. A) Az első, az operatio kivitelénél tájékozás czéljából legfontosabb és fő feltétel: a helyi viszonyok ismerete. Mindenek előtt pontos tájékozást kell szereznünk az obstructio folia, valamint a pars prostaticán és a hólyagnyakon fellépő elváltozások felől. Ezt részint különféle manuális vizsgálati módszerek által, részint a cystoskop segélyével érhetjük el. B) Másodszor afelől kell megbizonyosodnunk, hogy a jelen lévő obstructiv eszközünkkel leküzdhető-e, illetőleg, hogy az adott esetben alkalmas-e a műszer a bevezetésre és a jelenlévő mechanikus akadályok alapos eltávolítására. Tehát ehhez tartozik még az is, hogy tökéletesen megbízható villamos áram felett rendelkezzünk, amit leginkább az ampermeterrel ellátott absolut állandó (secundaer) elemekből nyerhetünk. C) Harmadszor fontos — bárha a legtöbb sebész, aki ezen kérdéssel foglalkozott, alig méltatta kellő figyelemre —, hogy amennyire lehet, megelőzően pontosan tanulmányozzuk a mirigy structuráját, mert épen ez igen nagy jelentőségű a kivitel és siker szempontjából. Orvosi Hetilap, 1899. 17-19. szám. B) Negyedszer pontosan kell ismerni az instrumentariumot és annak szerkezetét, továbbá kellő jártasság szükséges az urológiának ezen speciális ágában, hogy az incisiók hosszát és irányát, valamint az alkalmazott izzóim intensitását megfelelően alkalmazhassuk. Egyszerűség kedvéért ezeket a pontokat egy-egy betűvel jelezzük és pedig E == eredmény V = helyi viszonyok. I= alkalmas instrumentalium M ” mirigy structurája és Sz a jártasság és szerkezet. Ha tehát „V“ tökéletesen fel van derítve, „I“ teljesen megfelelő és megbízható, „M“ pontosan van tanulmányozva és „Sz“ felett eléggé rendelkezünk, úgy „E“ (az eredmény) ideális lehet, sőt kell is hogy legyen. (Ezen körülmények csupán az operativ kivitelére vonatkoznak, a hólyag állapotától pedig, amely a műtét sikerének szempontjából szintén nevezetes szerepet játszik, egyelőre teljesen eltekintünk.) Ez a theoria, a praxisban sajnos egészen máskép áll a dolog, amennyiben a tényezők gyakran messze eső szélsőségekben mozognak. Legalább is (helyi viszonyok) több esetben hiányosan vagy csak részben deríthető ki, mert gyakran oly nagyfokú obstructióval van dolgunk, hogy a helyi vizsgálatnak oly fontos segédeszközeit — mint a sonda és cystoskop — el kell ejtenünk, mert bevezetésük le nem küzdhető akadályokba ütközik és így „V“ hiányos. „I“ (alkalmas instrumentarium) mai alakjában igen használható, de nem minden esetben alkalmazható műszer. Vegyük pl., hogy a középső lebeny nagy mértékben ki van nőve s akkor kitetszik, hogy ezen egy görbületű műszer, amelynek concavitásába nem fekszik bele a mirigy, nem ígérhet sikert a műtétnél, így tehát „I” is hiányossá válik. Itt most nem is akarok kiterjeszkedni a megbízhatatlan accumulátorokra, valamint az instrumentárium electro galvanikus részének minden más lehető hibáira, úgy mint az ampermeter nélkül való használatára, mely utóbbi nélkülözhetetlen segédeszköz és úgyszólván biztos támpontot nyújt a „sötétben“ való munkában. Az a műszer, melyet újabban Freudenberg szerkesztett és a melylyel egész 6Чг cm.-nyi incisiokat lehet eszközölni, egyes esetekben előnynyel használható. Ellenben úgy a Wossidlo-féle, mint a Freudenberg-Bierhoff-féle legújabb műszerek, melyek cystoshoppal vannak egyesítve, oly hátrányokkal bírnak, hogy az eredeti Freudenberg-féle incisort mindaddig, míg további javítások rajtuk nem eszközöltetnek, háttérbe szorítani nem képesek. Ami „M“-t (mirigy structurája) illeti, úgy annak lehető tanulmányozására súly fektetendő, amennyiben annak tanulmányozásáról in vivo egyáltalán szó lehet. Kombinált vizsgálattal lehetőség szerint kikutatandó a mirigynek consistentiája, mert ennek ismerete a várható sikernek megítélésénél nagy horderővel bír. Amíg pl. egy kötőszövetben dús mirigybe való bemetszés biztos csatornát nyit meg a vizelet kihajtására, amely csatorna a kötőszövet azon tulajdonsága folytán, hogy centripetalis irányban zsugorodik, még tovább is bővülni fog; addig a pareuchymadús mirigybe való incisio, eltekintve a valószínű vérzéstől, az által válik illusoriussá, hogy a puha mirigy nem alkalmas arra, hogy a zsugorodási processusban valamely szerepet játszszék, így tehát „M“ is megbízhatlan factor. Ami pedig „Szt“-t (szerkezet és jártasság) illeti, nyilvánvaló dolog, hogy minden kezdő megfelelő tapasztalat nélkül fog a dologba és így kellemetlen meglepetésekben lehet része. Ez a factor tehát sok esetben nagyon is ingadozó. Ha tehát valamennyi négy factor hiányos, hogyan lehet képzelni, hogy az eredmény pozitív lesz ? Szerencsére megszaporodott ismereteink, melyeket részben számos e tárgyra vonatkozó közlemény, részben saját kísérleteink és tapasztalataink gyarapítottuk, sok esetben képesítenek arra, hogy a jelzett factor okát felismerjük és így ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ilynemű retentio gyógyult eseteiről számolhatunk be. 139