Orvosi Hetilap, 1907. március (51. évfolyam, 9-13. szám)

1907-03-03 / 9. szám

1907. 9. az­ ORVOSI HETILAP hónapjában 3 egészen friss általános luesben szenvedő egyéntől onania útján szereztem be a spermát. Minden egyén váladéká­ból 8—10 tárgylemeznyi készítményt vizsgáltam át. Rendkívül fárasztó és hosszadalmas vizsgálatok voltak ezek, de eddig még sem az ondószálcsákban, sem a vivő folyadékban spirochaetákra nem akadtam. E vizsgálatokat is folytatjuk. * * * A­mint látjuk, a Schaudini féle spirochaetának a syphilis­­sel szoros nexusa a jövő kutatások egész sorának forrásává vál­­h­atik, és számos függő, vagy újonnan felvetett fontos gyakorlati és elméleti kérdés megoldhatására nyit messze kilátást. Részem­ről többek közt a következő vizsgálatok vannak folyamatban: 1. A spirochaetaleletre alapított korai kórismének kihatása a korai radikális (exstirpatio, korai energikus [oldhatatlan higanysókkal] higanykezelés) therapiára. 2. A superinfectio kérdése az I. és II. stádiumban. 3. A condyloma képződésének és dő spirochaeta tartalmának okai. 4. A házinyulak szemcsarnokába való oltás ered­ményeinek vizsgálata. 5. A spirochaeták tenyésztése Mindezekről egy jövő alkalommal fogok beszámolni. Agydaganatok és Röntgen-kép. Közli: Chudovszky Móricz dr., közkórházi igazgató. Az agydaganatok kórismézése mai vizsgálati módszereink kapcsán lassan-lassan veszít abból a bizonytalanságból, a­mely mostanáig lényeges aka­dálya volt annak, hogy műtehessük. Ha pedig az a sebészet, a­mely kellő óvatosság mellett majdnem minden emberi szerven tud operálni, e téren is előbbre­­jutni kivan, úgy ezt csak oly módon fogja elérni, ha az agyműtétek esetén a mígteendő helyzettel tel­jesen tisztába jut. Ha nem tapogatódzunk a koponya lékelése után, mint az úgy­nevezett próbahasmetszé­­sekkel hasi műtéteknél, hanem a lékelés műtétje az agymegbetegedés helyé­nek megfelelő leszen. Ismeretesek azon tünemények, a­melyek alapján agydaganatot kórismézünk, sőt nagyrészben ismeretesek azon tünemények is, a­melyek alapján a helyét is helyesen kórismézzük. Egy új lépés e téren, hogy bizonyos nagyságú és helyzetű agydaganatot és tulajdonságait a Röntgen-kép alapján meg tudjuk határozni. A­mi egyes esetekben sikerül, lehetetlen, hogy bizonyos idő múlva általánossá ne vállhasson. Az agydaganat eseteiben mutatkozó tünemények vagy olyanok, a­melyek a szervezet általános működését befolyásolják s növekedésükkel azok is változnak; vagy olyanok, a melye­ket agymegbetegedési gócztüneményeknek nevezünk. Ezen utób­biak az illető bántalmazott hely megbetegedése fokától függenek, és okozhatják, hogy az illető agygócz működése fokozódott, vagy csökkent, vagy megszűnt. Vannak végül oly csoporttünemények, a­melyek alapján az agydaganatok különböző jellegét lehet meg­határozni. Két esetet kívánok ismertetni, a­melyek a kórisme meg­állapítása szempontjából reánk sebészekre nézve érdekkel lehetnek. 1. J. J., 24 éves, férfi, ápolták 1906. február 2.-ától márczius 14.-éig. Két év előtt a jobb halántékába lőtt. A sérülés csupán koponyahorpadás­ból állott. Ezen sérülésnek eleinte semmiféle következményei sem mutat­koztak. 1905 augusztus havában egyszer hirtelen összeesett és görcsei támadtak a test izomzatában. Ezen görcsök ismétlődtek. Ezen idő óta szellemi képességei, mint emlékezete, akaratnyilvánítása, gondolkozása, megzavarodtak. A helyről, időről nem tájékozódik. Egész szellemi élete gyerekes lett. A fej Röntgen-képe — 30 V. V* Amp; Mü­ller-lámpa 1 p. ■— A Schleussner-féle kettős Röntgen-lemezen készült negatívja azt mutatja, hogy a jobboldali halántékpikkelye táján van egy öt koronányi vilá­gosabb folt, néhány igen apró világos szemcsével. Az illető egyén tendeleti szervei épek, az egyedüli elváltozás az öt koronányi enyhe horpadás a jobb halántéktájon. Öt napi észlelés ideje alatt egy ízben a végtag izmaiból kiinduló görcsöket észleltünk, utána rövid ideig eszméletlen volt s a szembogár fényre és árnyra renyhén húzódott össze. Mindezek alapján valószínű kórisménk : agy­­cysta csontrészletekkel, a­mely nagyságánál fogva a végtagmozgató idegpályák útján Jackson-féle nyavalyatörést okoz, továbbá homlok­lebeny­­ helyzeténél fogva kifejezett elmegyengeséget okoz. Műtét február 7.-én chloroformbódítás közben. A jobb halánték be­horpadt részletén Collin-féle lékelővel és Gigli-fűrészszel koronányi helyet lékelünk. A csonthoz nőtt kemény- és lágyagykérget ollóval átcsapjuk, ezen alkalommal az elülső homloklebenyben ülő nagy diónyi agytömlő megnyílik, benne néhány kis borsónyi csonttörmelék. A tömlő falát sikerül lehúzni, az­ üreget a lüktető agyállomány csakhamar elzárja. Gaze-csíkot helyezünk a kiirtott tömlő helyére, az agyhártyalebenyt ráborítjuk, úgy hogy a gaze-csík egyik csücske a csontsebbe ér. Gaze-kötés: A gyógyulást semmi sem zavarta, a gaze-csíkot az ötödik napon el­távolítjuk, a csont- és bőrseb sarjakkal lassan záródik. Márczius 19.-én távozik. Úgy ezen idő alatt, mint az 1906 szeptember elején folytatott megbeszélésig görcsei nem ismétlődtek, de elmegyengesége sem javult meg. Langyos fürdőket kapott és belsőleg hosszú ideig jodot. 2. K.­­., 10 éves leány­, ápolták 1906 február 10.-étől 30.-áig. Fél év előtt a gyermek fejét kezdte fájlalni, a­mi lassanként annyira fokozódott, hogy se nappala, se éjjele nem volt nyugodt. A fájdalom a tarkótájon székelt. A gyermek állandóan szédült, úgy hogy le kellett fektetni. Két hó óta nem lát s nem beszél. Igen lesoványodott. Felvételekor a beteg eszméletlen, ha lábát vagy kezét érintjük, fájdalmat jelez. Összes végtagjait mereven tartja, azokat csakis erőszakosan lehet behajlítani vagy kifeszíteni. Behatásokra ő maga is mozgatja végtagjait, moz­gásuk lassú és erőltetett. Homloka ránczolt. A jobb szemgolyó kissé előbbre áll, szempilláját nyitja, ezen az oldalon a­ szembogár középtág, fényre és árnyékra alkalmazkodik. A bal szemgolyó rendes helyzetű, szemréjét alig nyitja, a szem­bogár szűklés nem tud alkal­mazkodni. Mindkét szem­fenéken pangásos papilla jelenléte állapítható meg. Ammóniákra fintorítja az orrát. Hangokra nem figyel. Nem beszél, csak nyöszö­rög. Maga nem kér enni. Etetnie kell.­A nyelés szabad. Időnként hány. Maga alá székel és vizel. A hőmér­­séke 37'3—37'7 között inga­dozik. A fejéről nagy nehe­zen sikerül Röntgen-felvételt készíteni. A felvételkor a bal fül­és halántékcsont a lemezen fekszik. A kép 30 V. V2 Amp; 2 percz alatt Wehnelt szag­gató alkalmazása mellett kettősen kent Schleussner- féle Röntgen-lemezen készült. A kép biztosan mutatja a hídtáján székelő daganat képét. Tekintettel arra, hogy egy részlete az agyacs­­sátort is éri, s nagyobb részlete az alatt van, azt kellett feltételeznünk, hogy­ a daganat az agyacs bal felében székel s valószínűleg lobos eredésű. (Lásd a mellékelt ábrát.) Műtét junius 30.-án. A bal nyakszirti pikkely táján tojásdad alakú, 3X4 cm. méretű félives metszéssel áthatolunk a lágyrészeken s a cson­ton, azt mint csontképlelebenyt lehajlitjuk. Az agyhártyákat eleinte az agyacssátor felett nyitjuk meg, a baloldali agygyomrácsból finom tűvel 150—200 gm. tiszta sárga savat eresztünk ki. Erre a sebvonalba toluló agy visszahúzódik. Miután az agyacs bal felét áttapintottuk, a műtét ki­vihetetlennek bizonyul, mert a daganat a bal agyacs­ka részét, a jobb agyacsban egy kis részt s az agyacsszárak helyét foglalja el, a mellett felül az agyacssátorral összenőtt. Az agy­hártyákat összevarrjuk, a bal­oldali alsó sebzugba kis csíkot helyezünk. A csontképlőlebenynyel zár­juk a lék helyét. A műtét után a beteg bal szemrését nyitja, a szembogár fényre reagál. Este­felé a beteg hirtelen rosszul lesz és rángógörcsök közben meghal. Bonczoláskor az agyacsban egy­ 4 X 6 X 5 cm. méretű, a bal agyacs 1/3 részét s az agyacsszárak helyét elfoglaló, a jobboldali agyacsba diószerűleg belenyúló szürkésfehér porczkemény daganatot találunk, a­mely az agyacssátorral összenőtt. Ezen elmeszesedett kén­sárga göbök találhatók. Mind a két oldalsó agygyomrács jelentékenyen tágult. A többi szervben gümő nem mutatható ki. A Portik tanár intézetében foganatosított kórszövettani vizsgálata a következőket mutatta : A vizsgálatra készült metszeteken magfestés egyáltalában nem állapítható meg. Az egész szövet nekrotikus, elsajto­­sodott. A nagy sajtos terület a peripheria felé részben epitheloid, rész­ben lymphoid sejtekkel határolt. Óriássejtek nem láthatók. A górcsövi kép alapján elsajtosodott solitaer gümőt kell felvennünk. Ha az agydaganat ezen két esetének tünettanát számbavesz-1 A vizsgálatért Királyfi dr. tanársegéd úrnak hálás köszönettel tartozom. 163

Next