Orvosi Hetilap, 1908. május (52. évfolyam, 18-22. szám)
1908-05-03 / 18. szám
52. évfolyam. 18. szám Budapest, 1908. május 3. ORVOSI HETILAP. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatták: Antal Géza és Hőgyes Endre. KIADJÁK ÉS SZERKESZTIK : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, tanár, FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében 4 szám. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Temesváry Rezső szerkesztésében 4 szám. ELME- ÉS IDEGKÓRTAN Babarczi Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil szerkesztésében 3—4 szám. UROLÓGIAI SZEMLE Illyés Géza szerkesztésében 4 szám. — Egyéb tudományos mellékletek. TARTALOM, E R E L) E T I К Ö Z L E M É N Y E K. Ország Oszkár: Közlés az I. sz. belorvostani klinikáról. (Igazgató : Korányi Frigyes ,dr., egyet. ny. r. tanár.) A typhus-allergiapróbák diagnostikai értékéről. 295. lap. Hollós József: A gümőkór gyógyítása a Spengler-féle vaccinatioval. 297. lap. /After Hugó : Az egyetemi fülorvostani tanszék közleménye. (Tanár: Beke Gyula dr., kórh. főorvos.) Az idült genyes középfülgyuladás kórjelzése és gyógykezelése a budapesti magy. kir. tud.-egyetem fülorvostani tanszékének beteganyagán (a Rókus-kórház fülorvostani osztályán). 299. lap. Deutsch Ernő : Megjegyzések Schütz Aladár dr.-nak .,lejből a Székely-tej kritikája czíműi czikkére. 800. lap. Tárcsa. Liebermann Leó : Húsvéti kirándulás Pöstyénbe. 801. lap. Orosz Emil: Továbbképző tanfolyamok okosok számára. 802. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Jessner : Dermatologische Vorträge für Praktiker. - Ch. Bonne: L’écorce cérébrale. I. Développement, morphologic et conne xions des cellules nerveuses. — Ad. Czerny: Der Arzt als Erzieher des Kindes. Lapszemle. Gyógyszertan. Jagic: Eustenin. — Busch és Gumpert: Jodomenin. Belorvostan. Strasburger : A gyomor élettanának kísérleti kórtanának és therapiájának haladása. Idegkórtan. F. Siegert :* A chorea kezelése. — Sebészet. Oelsner: Lumbalis anaesthesia 875 esete. — P. Herzen : A Roux-féle oesophagotejuno gastrostomia módosítása. R. Weglowszky: A középső nyaki sipolyok keletkezése. — Vulpius : Az ínátültetés technikája és értéke a gyermekbénulások kezelésében. — Gyermekorvostan. Schlisipe: A diphtheria gyógyítása pyocyanaseval. — Selter: A fehérjeháztartás zavara a csecsemő szervezetében. — Venereás bántalmak. C. Bruck és M. Stern : A Wassermann-Neisser-Bruck-féle reactio. ..- C. Heinze .* Az epididymitis gonorrhoica punctiosa. Fizikai gyógyításmódok. Richter és Gerhartz : A Röntgen-sugarak hatása a fermentekre. Ziemssen : Ischias gyógyítása. Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Fűrész: Alexipon. Áldor: Az idült bélhurut tüneti kezelése. Robinson: Strontiumbromid. 303 -306. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. - - Budapesti orvosi újság. 307. lap. Vegyes hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. 307. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. 308—309. lap. Melléklet: F. Hoffmann- La Roche & Cie ezég „Sulfosot-Sirolin“ készítménye. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés az I. sz. belorvostani klinikáról. (Igazgató: Korányi Frigyes dr., egyet. ny. r. tanár.) A typhus-allergiapróbák diagnostikai értékéről. Irta : Ország Oszkár dr. klinikai gyakornok. A typhus klinikai kórjelzésének nehéz volta a betegség kezdetén újabb bakteriológiai vizsgáló módszerek kidolgozására indította a kutatókat. bár ez eljárások egynémelyike eléggé megbízható eredményeket ad, mégis örvendetes haladásnak látszott Chantemessenek azon közlése, amelyet a párisi „Académie de médecine“-ben a múlt év nyarán új módszeréről, az ophthalmoreactioról tett. Később írt közleményében annak a reménynek adott kifejezést, hogy eljárásával a typhus kórjelzése már közvetlenül keletkezése után is lehetségessé fog válni. Ophthalmoreactioja lényegében azonos a Wolff-Eisner-reactioval s a typhusban szenvedők megváltozott reactioképességén, allergiáján alapul. Míg a tuberculinreactiók értékével számosan foglalkoztak úgy a belorvostani, mint a sebészeti gümós megbetegedésekben, Chantemnesse módszerét, talán a vizsgáló és vizsgálandó anyag nehezebb hozzáférhetősége miatt, kevésbé méltatták figyelemre. A typhus-ophthalmoreactio értékéről eddig csak egy közlés jelent meg, s az sem a Chantemnesse előírása szerint készült anyaggal végzett vizsgálatokról számolt be. A következőkben azokat a vizsgálatokat ismertetem, amelyeket a typhus-allergiapróbák s főleg a typhus-szemreactio értékének . Előadatott a budapesti kir. Orvosegyesiilet 1908 márczius 7.-i ülésén.- Deutsche medizinische Wochenschrift. 1907. 3 Wiener klinische Wochenschrift, 1907. megállapítása czéljából az I. sz. belklinika betegei s a Szt. László- közkórháznak Preisich magántanár főorvos vezetése alatt álló typhusbeteg-osztályon végeztem, akinek szíves engedélyéért ez alkalommal is köszönetet mondok. A vizsgáló anyagot a klinikai laboratóriumban Chantemesse előírását követve készítettem. Emberből tenyésztett, virulens, 18—20 órás typhusagartenyészetből steril vízzel emulsiót készítettem s azt kémlőcsövekben vízfürdőn 60°-ra melegítettem. A centrifugált szürkés baktériumtömeget légüres térben megszárítottam. A száraz maradékhoz 3: 1 arányban konyhasót adtam a dörzsölés megkönnyítése czéljából. A dörzsölés hosszabb időn át tartott, miközben lassanként vizet öntöttem hozzá körülbelül 100:3 arányban. Az így készült oldatot 2 órán át50°-ra hevítettem s ezt 2—3 napon át naponta 117 órán át megismételtem. Centrifugálás vagy’ ülepítés után a folyadékot 10-szer akkora térfogatú absolut alkoholhoz öntöttem. Az alkoholos keverék kezdetben opaleskált, majd felhőszerű csapadék képződését mutatta. A leülepített csapadékot vacuumban megszárítva, sárgás porrá dörzsöltem. E port vízben eldörzsölve (8—10 mgm.-ot 1 cm 3-ben) légmentesen elzártam. A nem oldódott porrészecskék kicsapódtak s az oldat tiszta, opaleskáló maradt. Az ophthalmoreactio végzése előtt meggyőződtem, nincs-e a vizsgálandó egyén szemén hurutos jelenség. Több esetben a fennálló erős kötőhártyagyuladás a vizsgálat végzését megakadályozta. Az említett módon készített oldatnak becseppentése a kifordított alsó szemhéj médiáng részébe történt. A betegnek megtiltottam, hogy a szeméhez nyúljon. A reactio positiv voltának jelét a kötőhártyán látható színváltozás, belöveltség szolgáltatta. Chantemesse szerint az ophthalmoreactio e tünetei a 6—10. órában érik el tetőfokukat ; ekkor oly kifejezett a reactio, hogy a typhus kórjelzésére felhasználható. Néhány esetben magam is csak ez időben vizsgáltam a szemet s három esetben (M. L. M. Gy., Z. A.) positív, egy esetben (Sz. L.) kérdéses reactiót észleltem. Az említett 3 eset reconvalescensekre vonatkozott. 2- 3 órával az oltás után már