Orvosi Hetilap, 1912. június (56. évfolyam, 22-26. szám)

1912-06-02 / 22. szám

1912. 22. sz. ORVOSI HETILAP A vezethetőség, mely voltaképpen nem más, mint ide­­gensuggestibilitás (Fremdsuggestibilität), vagyis suggestibilitás külső behatásokkal szemben, psychophysikailag affectuski­­fejezési gyengeséggel függ össze és az affectuskifejezési mozgások gyakori mesterséges elnyomása által fokozható. Túlzott vezethetőség mellett már normális körülmények között, normális vezethetőség mellett túlzott elnyomások (főleg helytelen nevelés) következtében a psyche hysterizálása követ­kezik be, egyrészt az affectus kifejezési gyengeség, másrészt a phantastikus apperceptióra való hajlam közreműködésével. A hysterizálódás, vagyis az apperceptiv feszültség befelé irányulása az affectuselnyomások folytán mind gyakoribbá váló indokolatlan lehangoltságok által idéztetik elő. A hyste­­rizáltság állapotában bekövetkező abnormis meglepő psychi­­kai reactiók a phantastikus apperceptio befelé irányulása és reproductív anyaggal való dolgozása által magyarázhatók. Az öntudatlanra Hellpach szerint a hysteria magyaráza­tában semmi szükség sincs, mert az elnyomások útján kelet­kezett conversiókból, a phantastikus apperceptióból és az ellen­állási lehangoltságokból minden hysteriás tünet megmagyaráz­ható. Az öntudat kettőzése, hasadása, nem előfeltétele, hanem legmagasabb foka a hysteriának. Szükségesnek gondoltuk a fennebbieket Hellpach fejte­getéseiből reprodukálni, mert úgy véljük, hogy Hellpach mun­kája, mely telve van termékeny gondolatokkal, meglehetősen kevéssé ismert. Azt hiszszük azonban, hogy a vezethetőség előidézésében a veleszületett hajlamnak és az elnyomásokon kívül egyéb, a phantastikus apperceptióra való hajlamot fokozó behatásoknak nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, mint a­hogy ő teszi. A „vezethetőség“, úgy a­mint azt Hellpach leírja és meghatározza, egy a külvilággal szemben megnyilvánuló lélekállapot, vagyis már észlelhető másodlagos jelenség, mely, mint a phantastikus apperceptióra többé-kevésbé hajlamos psyche részjellemvonása, következménye és szükségképpeni járuléka a phantastikus appercipiálásnak, külső megnyilvánu­lása a logikai ellentállás hiányának. A vezethető egyén psy­­chéjében pedig azért nem keletkeznek logikai ellentállások, mert logikai apperceptioképessége a priori gyenge, illetve a phantastikus apperceptio túltengése folytán kezdettől fogva többé-kevésbé passzíváll.­ A phantastikus apperceptióra való hajlam, mint vele­született tulajdonsága a psychének és alapjellemvonása az egyén intellectusának, egyénenként különböző. Bizonyos élet­­körülmények között nagyobbodhatik, más életkörülmények között kisebbedhetik, bár kétségtelen, hogy növekedésének okait és feltételeit mindenkoron önmagában hordja. A phantastikus apperceptióra való hajlam az, a­mit mindennapiasabb kifejezéssel „subjectivitásnak“ lehet nevezni. Míg a logikailag appercipiáló (objektiváló képességű) psyche a képzeteket a hozzájuk tapadó hangulati elemektől kellőkép­pen meg tudja tisztítani s az élmény belső fogalmi tartalmát a figyelem központjába tudja állítani, addig a phantastikusan (subjective) appercipiáló psyche figyelmének központjába nem az élmény fogalmi tartalma, hanem saját hangulati állapota helyezkedik. Ennek következménye az, hogy emlékezetében is elsősorban a hangulati elemek emlékképei állandósulnak, s valahányszor az emlékkép életre kel, nem az élmény fogalmi belső tartalmának, hanem a psyche saját hangulati állapotá­nak emléke s ennek nyomán maga a hangulat fog életre kelni és előtérbe helyezkedni. A hangulatnak ezen másodlagos életrekelése szükségképpeni következménye a phantastikus apperceptiónak. Be kell következnie akkor is, ha a primaer affectusnak alkalma volt „lereagálni“. Mert míg egyrészt az 8 Wundt szerint az értelemműködésnek alapvonása a logikus apperceptio, vagyis a tapasztalatok adta belső tartalmú egyezéseinek és különbözőségeinek felfogása. Ezen tiszta tárgyilagosság álltal jellemzett értelmi működéssel áll szemben a phantastikusan appercipiáló psyche apperceptio módja (Hellpach), mely a kapott képzetcomplexumot nem­csak hogy nem veti beható analysis alá, hanem melyben az apperceptum által tömegesen és rohamosan életre keltett képzetek ostroma passzí­válta a logikus apperceptiót. emlékezetben más, mint hangulatilag erősen színezett emlékkép, alig van, addig másrészt a gyenge logikai apperceptioképességű psyche az associative életre kelt emlékképpel szemben sem tud logikailag szembeállni. Ez önmaga is érthetővé teszi a passiv apperceptióra hajlamos egyéneknek látszólag indokolatlan szeszélyességét, a­nélkül, hogy ezen szeszélyesség magyará­zatában a külső elnyomásokra szükség volna. Kétségtelennek tartjuk továbbá azt is, hogy a phantas­tikus apperceptiót a túlzott elnyomásokon saját automatikus növekvési tendentiáján kívül más körülmények is előmozdít­hatják. A logikus apperceptio activ szellemi munka és mint ilyen bizonyos fokú, kifáradással járó erőfeszítést igényel. Rendszeres elhanyagolásának, vagy pláne elnyomásának, a gyakorlás híján beálló gyengeség lehet a következménye, mely az arra hajlamos egyénekben önmagában véve is megköny­­nyíti a phantastikus apperceptio túltengését. A jóformán tisz­tán phantastikusan affectív életet élő psychében túlnyomóan hangulatilag erősen színezett emlékképek halmoztatnak fel, s a phantastikus apperceptio automatikus növekedése még fokozott mértékben érvényesül. Kérdésesnek tartjuk még azt is, hogy az erős affectust okozó élmények után visszamaradó emlékképek azon esetben, ha az első affectusnak alkalma volt „lereagálni“, csakugyan elvesztik hangulati színezetüket, vagy pláne ellenkező színe­zetet vesznek fel, sőt ellenkezőleg, el kell ismernünk annak lehetőségét, hogy az erős affectust okozó élmények után vissza­maradó emlékképek hangulati színezetüket megtartják, s hogy idegen élményekhez azért kapcsolódnak, mert ismételt fel­éledésük alkalmával a phantastikus apperceptio szemlélésében eredeti fogalmi tartalmuk fokozatosan kiveszett. Ily módon válik nézetünk szerint érthetővé, hogy mi­ként tudja a fegyelmezetlenül kényeztető, a túlzott művészi­esen érzékenykedő, az exaltált, mystikusan vallásos vagy babo­nás nevelés a phantastikus apperceptio túltengését előidézni, nem a túlzott elnyomásoknak a logikai apperceptiót passzí­váló hatása, hanem az affectív szemlélésnek a logikus apper­ceptio elhanyagolása vagy pláne elnyomása útján történt foko­zása által. A gyermek physiologiai logikai gyengesége, kritikai tapasztalatokban való szegénysége folytán passiv apperceptióra hajlamos; normális kedvező életviszonyok között a testi ki­fejlődéssel párhuzamosan fejlődnek szellemi képességei és erősbödik logikai apperceptiója is. A phantastikus appercep­tióra hajlamosított, gyengébb logikai apperceptióval bíró vagy kedvezőtlen körülmények között fejlődő egyénben megmarad, sőt túlteng a phantastikus apperceptio s vele együtt a vezet­hetőség is. Míg azonban a fiatal psyche vezethetősége egy­szerű, addig a kifejlődött psyche vezethetősége a psychében felhalmozott, hangulatilag erősen színezett emlékképek uralma alatt komplikálttá és sokszor meglehetős bizarrá válik. A hys­teriás makacsság maga is csak vezethetőség, csakhogy ennek egy, az apperceptio-feszültség befelé irányulása folytán „be­felé“ eltolódott formája, mert az új impressiókat különben is mind nehezebben felvevő, öregedő psychében az affectus­­emlékképek mind nagyobb mérvű felhalmozódása és egyre dominálóbb hatása folytán a vezetést az emlékek veszik át. A felhívó impulsusra ekkor már csak az esetben következik be a vezetett cselekmény, ha a felhívó impulsusra oly affec­­tusok kelnek életre, melyek a cselekvés irányában hatnak, így kapjuk a legtöbb esetben azon váratlan és meglepően „értelmetlen és mértéktelen“ reactiókat, melyek a hysteriás cselekvésre jellemzők. Tagadhatatlan itt bizonyos analógia a paranoiás fixátumok önkényuralmával, melyek ha egyszer életre keltek, összes affectustónusaikkal együtt feltartóztathatatlanul zajlanak le. A makacs hysteriást saját affectusemlékképei vezetik, melyekkel szemben logikai ellentállást kifejteni épp­úgy nem bír, mint a­hogy a vezethető egyén nem bír az idegen felhívásokkal szemben logikai ellentállást kifejteni. E logikai ellentállások hiánya teszi érthetővé, hogy az életre kelt emlékképek miért vezetik oly feltartóztathatlanul a hys­teriás cselekvést, de teszik érthetővé azt is, hogy miért sike­­ rr5

Next