Orvosi Hetilap, 1920. december (64. évfolyam, 49-52. szám)
1920-12-05 / 49. szám
466 ORVOSI HETILAP 1920. 49. sz. jából, amelyet az osztályunkon levő terhes nőknél rendszeresen végezve, szükség esetén több alkalmas vért adó egyén állott rendelkezésünkre. Alkalmas esetekben — ha az eset súlyossága a serologiai vizsgálat elvégzéséhez szükséges (5—6 órai) időhaladékot megengedte — mindig megvizsgáltuk a vért a haemolysis és haemagglutinatio szempontjából is. Positiv haemolysis vagy haemagglutinatio esetén — ami számos vérpróba vizsgálása daczára csak igen ritkán fordult elő — a vért nem használtuk fel. Az idegen vér átömlesztésekor várható anaphylaxia elkerülésére — ha időnk engedte — a vérfolyadékot legalább egy órán át thermostatban 39° C-on tartottuk. Saját vér reinfusiójakor a vért defibrinálás és kellő szűrés után felmelegítve, rögtön visszaömlesztettük. Transfundáló eszközül eleinte steril irrigátort haszáltunk, később a salvarsan-infusiókhoz használatos méretezett üveghengereket alkalmaztuk, melyek egyikében a 37°-ra felmelegített vérfolyadék, másikában a testhőmérsékletű physiologiás (Locke-)oldat foglaltatott. A T alakú csővel összekötött két henger tartalmát az összekötő gummicsövekre alkalmazott szorítócsapok segélyével váltakozva bocsátottuk a közös kifolyóvezeték végére illesztett üvegkanülön át a beteg gyűjtőerébe. A vérátömlesztés végzésekor a készülék üvegkanüljét a beteg könyökvénájába kötöttük be, miközben légembolia elkerülése végett az egész vezetéken meleg Locke-oldatot áramoltattunk át. Ezután indítottuk meg a vérfolyadék áramlását — melyet többször hígítottunk a sóoldattal —, majd végül az egész vezetéket sóoldattal átöblítve, a vér utolsó részleteit is a beteg érrendszerébe vittük. E készülékkel */s—Wa liternyi folyadék egyenletesen ömleszthető át. Kisebb vérmennyiségek (50—200 cm3) átömlesztésére 20 cm3-es, kettős furatú csappal ellátott record-fecskendőt használtunk, melyen a csap forgatásával fecskendőnk majd a beteg vénája, majd a vértartó edény felé közlekedett. Az átömlesztendő vér alkalmazása súlyos acutanaemia esetén intravénásan, kevésbbé súlyos esetben prodoklysma alakjában, az intravénás alkalmazás valamelyes ellenjavallata esetén pedig intramuscularisan történt. A transfusiók alkalmazásának főszabálya a szigorú asepsisen kívül a thrombusok és légemboliák elkerülése. Az előbbiek könnyen keletkezhetnek a vérnek hiányos defibrinálása, vagy utóalvadások miatt, amikor — főleg üvegpálczikával való veregetés esetén — a fibrin egy része a vérben marad, vagy a nem kellőképpen defibrinált vérben gyors kezelés, tökéletlen átszűrés utáni álláskor újabb alvadékok képződnek. Ennek elkerülésére mi a vért steril üveggyöngyökkel 10 percig rázva defibrináltuk, utána nyolczszoros mullrétegen át szűrtük, majd állás után és közvetlenül a transfusio előtt is még egyszer megszűrtük. Légemboliák az intravénás alkalmazás szabályainak pontos betartásával kerülhetők el. A légbuborékok teljes kiküszöbölése érdekében ügyelnünk kell arra, hogy a kanülnek a gyűjtőérbe való beillesztése előtt a sóoldattal gondosan átöblített készülékből a folyadék állandó áramlásban legyen. Thrombosisra, embóliára utaló tünetek (dyspnoé, heves mellkasi fájdalom, izgatott köhögés, haemoptoé, nyugtalanság) jelentkezésekor a vérátömlesztést rögtön szakítsuk meg. Oly betegségek, melyek embóliára és thrombosisra hajlamosítanak (arteriosclerosis, thrombophlebitis, vitium cordis stb.) ellenjavallják az intravénás alkalmazást, hasonlóképpen oly betegségek is, melyekben a vérnyomás hirtelen emelkedése káros hatású lehet (csillapítatlan vérzés stb.). A vérátömlesztés javallata alapján eseteinket a következő csoportokba osztottuk: A) Heveny anaemiák. I. Méhenkivüli terhesség. II. Szülés alatt előforduló vérzések. B) Idősült anaemiák. Hosszabb idő óta fennálló metro-, menorrhagiák (ovariális, myomás, carcinomás, haemophiliás vérzések stb.) C) Lepsisek. A) I. Méhenkívüli terhességből eredő heveny anaemia eseteiben a vérátömlesztés több szerzőt (Thies, Schäfer, Lichtenstein, Lindemann, Arnim) foglalkoztatott, kik mindnyájan a legjobb eredményekről számolnak be. Schäfer 3, Lindemann 1 esetben alkalmazta igen jó eredménynyel. Lichtenstein 18 tubausura esetében alkalmazta a reinfusiót. Eredményei alapján az a conclusiója, hogy „saját vérének visszaömlesztése nélkül egyetlen egy tubausura miatt operált asszonynak sem szabad elvérzésben meghalnia“. Összeállításában a méhen kívüli terhesség halálozási számát 12%-ra teszi, a reinfusiók alkalmazása mellett egy halálesetet sem látott. Arnim a Stoeckel-klinikáról közölt 12 eset kapcsán ajánlja a reinfusiót kellően megválogatott esetben. Bumm 13 esetben végezte a vérvisszaömlesztést, eredményei igen jók. Osztályunkon e dolgozat elkészítése közben 30 méhenkívüli terhesség fordult elő 0% halálozással (16 hónap alatt). Intravénás transfusióra a beteg állapotának súlyossága miatt azonban csak 3 esetben volt szükség. E 3 eset kivonatos kórtörténete a következő: 1. T. B. (Feji. sz. 3113/1919.) 24 éves, 0-P. 6 hetes méhen kívüli terhesség, tubarepedés, súlyos acutanaemia. Érverés perczenként 150, könnyen elnyomható, üres. Műtét helyi érzéstelenítésben: salpingopophorektomia 1. dextri. A hasűrben levő nagyrészt folyékony vért törlőkkel gyűjtve mutigateszűrőn átszűrjük, mennyisége 600 cm8, melyet 300 cm3 steril Locke-oldattal keverve (900 cm3 összmennyiségben) a hasfal zárása közben a beteg könyökgyűjtőerébe ömlesztünk át. A transfusio tartama 70 perc. Az érverés az átömlesztés megkezdése után 10 perccel 146, teltebb, rhythmusos. Az előbb teljesen kivérzett, sápadt nőbeteg ajka megszínesedik, szédülése szűnik, közérzete jó. Reactiomentes lefolyás. Az átömlesztés után 20 órával vérképe: Haemoglobin: 50%, vörösvérsejtszám : 2,200.000, fehérvérsejtszám : 8800. 3 hét múlva gyógyultan távozik; vérképe: haemoglobin: 70%, vörösvérsejtszám: 4,000 000, fehérvérsejtszám: 8000. (Neutro- és eosinophilia.) 2. W. K.-né (fejl.-szám 1698/1919) 29 éves, IV-P. Baloldali tubaterhesség, tubarepedés, acutanaemia. Hőmérséklet 36'2° C, érverés 160, alig tapintható. Műtét helyi érzéstelenítésben, salpingo-oophorekt. 1. sin. A hasürből gyűjtött vér intravénás reinfusiója 500 cm3 mennyiségben 350 cm. Locke-oldattal felhígítva. A beteg állapotának javuása szembetűnő. Az alig tapintható, filiformis érvelés az átömlesztés befejeztével perczenként 120, középtest, rhythmusos, a beteg ajkai, fülei megszínesednek. Utána reactio nincs. A további lefolyásban a beteg közérzete igen jó, arézszíne üde, piros, jól táplálkozik. Vérképe és vérnyomása rohamosan megjavul. 14 órával a transfusio után haemoglobinja 45%, vörösvérsejtjeinek száma 2.000.000, vérnyomása 66—96 mm. között. Egy héttel az átömlesztés után: haemoglobin 56%, vörösvérsejtszám 2,700.000, vérnyomás 90—110 mm. Két hónap múlva vérképe: haemoglobin 80%, vörösvérsejtszám 4.000.000, vérnyomás 90—116 mm. 3. L. K.-né (fejl.szám 3958/1919) 36 éves, III-P. Jobboldali tubaterhesség, tubarepedés, acutanaemia. Hőmérsék 36 5° C, érverés 130, kicsiny, filiformis. Műtét localanaesthesiában: salpingo-oophorekt. 1. d. Intravénás vérvisszaömlesztés 200 cm/ hasürbe ömlött vérrel 200 cm* Locke-oldattal felhígítva. A vérátömlesztés után az érverés perczenként 90. Láztalan lefolyás után a 16. napon gyógyultan távozik. Vérképe a reconvalescentia alatt jelentékenyen megjavult. Többi méhenkívüli terhesség-esetünkben a beteg állapota nem volt oly súlyos, hogy az intravénás vérátömlesztés javallata fennállott volna, miért is a hasürben meggyülemlett vért nem használtuk fel transfusióra. A klinikai kép súlyossága nem mindig fedi a vérvizsgálat eredményét. Súlyos acut anaemiás állapot aránylag jó vérlelet mellett gyakran előfordul, amikor is a shockhatáson alapuló collapsus az acut anaemia képétől vérvizsgálat nélkül nehezen különíthető el, ami az alkalmazott kezelés hatásának megítélése szempontjából nagyon fontos, mert ilyen esetek cardiacumok, excitansok stb. alkalmazására transfusiók nélkül is gyakran megjavulnak. Éppen ezért, ha az érvelés és vérnyomás minősége, valamint a beteg általános állapota megnyugtató vagy a klinikai képből eredő komoly prognosis a vérző erek lefogása után megjavul, az intravénás transfusio alkalmazásától elállunk,mert az intravénás alkalmazás mégsem tekinthető teljesen közömbös eljárásnak. Könynyebb esetekben a reconvalescentia támogatására egyéb eljárások mellett a haemotherapia veszélytelenebb módjai: a haemoklysmák és intramuscularis vérbefecskendezések jöhetnek szóba. (Folytatása következik.)