Orvosi Hetilap, 1921. január (65. évfolyam, 1-5. szám)
1921-01-16 / 3. szám
18 ORVOSI HETILAP Az entelechia azonban nemcsak a munka principiuma, hanem rendező erő, szabályozó és alakító energia. Az ente- techián mint ilyenen alapszik tehát a correlatio momentuma és az organisatio egységessége. A physiologiai chemia tanainak értelmében az élő sejt és a holt sejt anyaga között principiális jelentőségű chemiai különbségek vannak, annak bizonyságául, hogy az élő anyag az elhalás folyamatában lényeges változásokat szenved és hogy az élő sejt anyagában olyan testek foglaltatnak, amelyek a holt sejt anyagában már nincsenek meg. Nyilvánvaló, hogy az élő anyagban foglalt ezen, az életre jellemző testek, szemben a holt sejteivel, csak igen laza chemiai constitutióval bírhatnak. De mivelhogy az anyagforgalom képviseli tulajdonképpen az élet folyamatát, önként következik, hogy maga az élet ezeknek a labilis atomcsoportoknak az existenciáján alapszik. S mivel eddigi összes élettani tapasztalataink és ismereteinkértelmében a fehérjeanyagok állanak az egész organikus életnek a központjában, a fehérjemoleculának centrális a helyzete az élet folyamatában. Az élő sejtben tehát az eddig ismert fehérjetesteken kívül olyan fehérjevegyületek, avagy ilyeneknek összeköttetései kell hogy legyenek, amelyek csak az élet tartama alatt vannak meg, vagyis tehát: szétesésükkel az élet befejeződik. Chemice tehát az élő fehérje élesen elkülönítendő volna a holt fehérjétől. Constitutiójának is szerfelett labilisnak kell lennie. Ez magában foglalja annak a feltételezését is, hogy chemice lényegesen elütő az összetétele a holt fehérjéétől. Verworn biogénje mindezt kifejezésre akarja juttatni. Nyíltan be kell vallanunk, hogy erről a hypothesises természetű fehérjemoleculáról eddig vajmi keveset tudunk. Teljesen a hypothesis hasisán állunk. Csak az bizonyos, hogy labilitása határtalan, egyenesen explosív természetű. Ez kétségen felül áll. Ennek a ténynek a leszögezése és nyomatékos hangsúlyozása problémánk szempontjából fontos. Pflüger, mint ismeretes, annak idején feltételezte, hogy az élő fehérje C-ja, N-je a biogen moleculájában cyan-ná egyesült, gyökké, amely nincsen meg a holt fehérjében. Ennek a suppositiónak az értelmében fundamentális a különbség a biogén és a holt fehérje constitutiója között. S minthogy cyan összeköttetésekben igen nagy energiamennyiség foglaltatik, könnyen érthető a biogen moleculájának igen nagy labilitása, amely megmagyarázza nagy hajlamát a szétesésre. A biogének mellett a szénhydrátok és zsírfélék csak csatlósok volnának. (A lipoid anyagokra ma már nem áll.) A cyanhypothesis megindokolását a mai physiologia nem minősítette helytállónak; mindazonáltal Pflüger fejtegetései az élet folyamatának lényegéről csakúgy, mint Hermannnak velük majdnem azonos nézetei, ma is általánosságukban érvényben vannak. A biogen hypothesis mellőzi a biogenek speciális chemiai constitutióját, de feltételezi, hogy ők az élet folyamatának a tulajdonképpeni hordozói, amennyiben állandóan szétesnek és újraképződnek. Ilyen tevékenységükön alapulnának a változatos, különféle természetű megnyilvánulásai az életnek. Vagyis tehát az első sejt anyagforgalma, amely az egész életnek a tulajdonképpeni magva, föltételeztetnék bizonyos nagyon labilis, a fehérjék csopotjába tartozó chemiai testekről, amelyek bizonyos fokig spontán szétesésre hajlamosak, akárcsak bizonyos szervetlen testek, például a kéksav. A mi problémánk szempontjából megint nagyon fontos annak a hangsúlyozása, hogy a biogének széthullása sokkal nagyobb terjedelmű, ha az élő anyagra már igen csekély fokú külső ingerek hatnak. A biogének explosibilis testek, olyanok például mint a dynamit előállításához szükséges nitroglycerin. A salétromsav-triglycerid mechanikai ütésre avagy elektromos áramra széjjelhull vízre, szénsavra, N-re és O-re a következő formula értelmében: 2C3H5(0N02)3C 5H20 + 6C02 + 6N + 0 Az élő anyag explosiv természetét gyönyörűen illusztrálják periodicitásos tünemények is. Ilyen például az ú. n. „Meeresglühen“. Grandiositása és fascináló hatása szóval alig írható le. 1894-ben augusztus 20.-án Helgoland szigetén gyönyörködtem benne. A tünemény magyarázatát abban leli, hogy azok a csudás pelagikus állatok, amelyeknek finom, absolute kristálytiszta, teljesen áttetsző testei mint plankton a tengerek felső rétegeiben kóborolnak, úgyszólván kivétel nélkül világítani képesek. Vagyis tehát az élő szervezetbe táplálék alakjában bevitt potentiális energia átalakulása élő energiává az élő anyag mozgásain, elsősorban is concentratiós mozgásain kívül más alakban is, nevezetesen fénytermelésben stb. nyilvánulhat meg. A szervezetek fénytermelése a luminiscentia, nevezetesen a chemoluminiscentia csoportjába tartozik. Kifejlődése azonban csak úgy, mint az egész óceánra kiterjedő hirtelen megjelenése, vagyis a pelagikus állatoknak explosivnak mondható és a végtelenségig terjedő elszaporodása csakis bizonyos exogen factoroknak, mint kedvező assimilativ princípiumoknak behatásáról van föltételezve. Úti feljegyzéseim értelmében 1894 augusztus hó 10.-étől 20.-áig terjedő időben Helgoland egy egész Középeurópára kiterjedt magas barométeres zárt maximumnak a területébe esett. Felejthetetlen szép időjárásban volt részünk tíz napon keresztül. Feltűnő meleg, absolut szélcsend. A híres északi tengeri hullámcsapás az ár fölételezte hullámvetésre redukálódott. Az óceán tükrének absolut mozdulatlansága lehetővé tette gyönyörködnünk Helgoland szigetének nevezetes tengeri flórájában, illetve faunájában. Augusztus 20.-án a hőség szinte tűrhetetlen. A levegőben nyoma sincs áramlásnak, a látóhatár teljesen felhőtlen és páramentes. De az ég boltozatának szerfelett intenzív kék színe máris jelzi a nemsokára várható változást. Napnyugta után semmi lehűlés, a levegő szinte még fülledtebb. A teljes sötétség beálltával a „Meeresglühen“ szinte titokzatos varázsában gyönyörködhettünk. A tüneménynek ezek voltak feltételei, illetve előzményei. Másnap az idő megváltozott és a tünemény nyomtalanul elmúlott. A vitalis energia provocatiója fénytermelés alakjában bizonyos kedvező exogen factorok hatásától függ, amelyek természete azonban még nem eléggé ismeretes. A „Meeresglühen“ tüneményével sokban analóg tünemény az emberi szervezetben ú. n. fertőzéses betegség eseteiben a kórokozóknak deklarált bacteriumok hirtelen aggressivitása és explosiv elszaporodása úgyszólván a végtelenségig. A saját megítélésem értelmében ez a tünemény a biológiának egyik legnehezebb s föltételeiben hasonlóképpen még távolról sem eléggé analyzált tüneménye. A hirtelen megnövekedő vitalis energiának a provocatiója elnevezést nyer az activitásban, vulgo virulentia-fokozódásban és hirtelen elszaporodásban esetleg variatióban, ha az elszaporodás factora a variatio factorába csap át. A szerves periodicitásnak más példái: minden 4. év cserebogár-év; bizonyos időközökben, minden 14. avagy 16. évben bizonyos lepkefajok, nevezetesen az ú. n. apáczák, továbbá levéltetük, különféle tengeri állatok (például medúzafajok), sáskák stb. nagy tömegekben jelentkeznek. Szerfelett érdekes, hogy az ú. n. Palao-féreg és akusztikus rokonformája, az Eunice furata minden októberben, illetve júniusban, mégpedig az utolsó holdnegyed idejében árasztja el a tenger felületét. Nagyon sok algafaj, például a spyrogyrák, periodice szaporodnak és mint zöld hínár töltik be a tengert. Korallszigetek zátonyaiban az algák, alakjainak kifejlődése periódusos intervallumokban történik. Virágzás idején a virágok képződése nem egyenletesen következik be, hanem periodice. A fák törzsének a megvastagodása is periodice halad előre, mint ahogyan a phobotropismus és a heliotropismus tüneményei is periódusok szerint váltakoznak. Kell-e az ember szervezetére utalnom? Fejlődése a pete megtermékenyítésétől fogva és egész élettartama periódusok szerint alakul. Az intrauterin élet 9 havi tartamával, a csecsemő- és puerilis kor, a pubertas, a felnőtt-, az öreg- és aggkor periódusokat jelentenek. A fogzást nem tekintve, mely periodice megy végbe, magában az ember szervezetében classikus periodicitásos tünemény a nő menstruatiója. De mint látni fogjuk, bizonyos kóros tünemények is periodice jelentkeznek és még más olyan jellegű periodicitásos jelenségek is ismeretesek, amelyek éppen problémánk szempontjából 1921. 3. 17.