Orvosi Hetilap, 1922. december (66. évfolyam, 49-53. szám)

1922-12-03 / 49. szám

1922. 49. sz. ORVOSI HETILAP hatására a tüdőben a gümök környezetében keletkezett széles gyuladásos zóna (gyuladásos vizenyő). Ha a toxinképződés csökken, illetőleg a képződött toxinok közömbösíttetnek, akkor ez a vizenyő lassanként felszívódik és így ennek klinikai tünete, a dyspnoé fokozatosan enyhül, végül megszűnik, mert a gümők önmagukban, szélesebb vizenyős udvar nélkül, nem okozzák a lélekző­felületnek nagyobb fokú csökkenését. Esetünkben tehát azt látjuk, hogy enyhébb virulentiájú és toxinhatású gümőbacillusokkal történt infectio mellett, ha a szervezet megfelelő védekezésre alkalmas, védőberende­zései a gümőbacillusok toxinjainak közömbösítése és a miliaris gümők kötőszövetes eltákolása által még a miliaris tuber­culosis súlyos klinikai tüneteit is annyira visszafejlődésre bír­hatják, hogy a betegség klinikailag gyógyulhat. Irodalom. Rilliet: „De la guerison de la meningite tubercu­­leuse“, cit. Bókay, O. H., 1914, 369. 1. — Freyhan: Deutsche med. Wochenschrift, 1894. — Henkel: Münchener med. Wochenschrift, 1900. — Barth: Münchener med. Wochenschrift, 1902. — Archangetsky: Jahrb. f. Kinderheilkunde, 1911. — Bókay János: A gümős agyhártya­­gyuladás gyógyulásának lehetőségéről. O. H., 1914, 19. sz. — Waller: Pr. Vjschr., 1845, II. köt., 1. old. — Wunderlich: Archiv für Heilkunde, 1860, 269. 1. — Sick: Württ. med. Corr.-Bl., 1866, 323. 1. — Burkart: Archiv für klin. Med., 1873, XII. köt., 277. 1. — Benedict: A gümős rheumatismus. A tuberculosissal foglalkozó orvosok egyesületének mun­kálatai, 1913. — Cornet: Die akute allgemeine Miliartuberkulose, 1900. Közlés a debreczeni magyar kir. Tisza István tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájáról. Új lumbalpunctiós tű az encephalographiás vizsgálatokhoz. Irta: Benedek László dr., egyet. ny. r. tanár. Az alábbiakban készüléket kívánok ismertetni, mely elsősorban a pneumoencephaliás befúvások czéljait kívánja szolgálni. A két különböző helyen való punctio ugyanis egy­részt elnyújtja a lefúvás időtartamát, másrészt kétszeres fáj­dalmat okoz a betegnek, végül a venosus plexus laesiójával kapcsolatos vérzések eshetőségei kétszeresen vannak meg. Épp úgy a tűnek obliteratiójára is kétszeres az eshetőség. Az egy tűvel való befúvás megnehezíti a liquorlefolyást, a­mi azért is kellemetlen, mert a liquornyomás mérése pontatlan, vagy egyáltalában nem eszközölhető a befúvás idején. E fel­sorolt kellemetlenségeket akarom kiküszöbölni akkor, midőn egy kettősfuratú lumbalpunctiós tűt ajánlok használatra, melyet klinikámon kipróbáltam. A tűt a Weszely István Utóda, Nagy Károly c­éggel készíttettem el. A tű éppen olyan könnyen használható, mint bármely más lumbalpunctiós tű. Alkalmazásának javallatai: 1. ence­phalographiás vizsgálatok czéljaira történő levegőbefúvások;­­ 2. minden diagnostikai lumbalpunctio azon czélból, hogy a liquorlefolyás után beálló hirtelen nyomáscsökkenést kevés levegőmennyiséggel pótoljuk. A mellékelt ábra a kettős lumbalpunctiós tűt eredeti nagyságában ábrázolja. A tű legnagyobb vastagsági átmérője 3 mm., egész hossza 105 mm. A kifurkált csőrészletek hossza 12 mm. Mindkét egymástól izolált csőfél mandrinnal van ellátva. A tű vége lancetta­ alakban vann kiképezve. Az így előálló ék magassága 5 mm.-t tesz ki. Az ék két leköszörült lancetta­­lapja a két kifurkált csőrészlet irányába néz. Ezenkívül a lancetta-élek facette-szögekbe vannak csiszolva. A lándzsa felett kétoldalt biztosító nyílások. A használatkor tanácsos az egyik mandrint kihúzni és ezt a véget megfelelő vékonyságú gummicsővel ellátni. Ez lesz a levegőbefúvásra alkalmas cső. A szokott helyen és irányban történő beszúráskor (medián vonal, a beteg ülő­helyzetben) a gummival ellátott levegőcső felfelé nézzen, az alsó mandrinos, a­mely a liquorkifolyásra alkalmas, lefelé irányuljon. A mandrint félig kihúzom a beszúrás után és a cseppekben ürülő liquort méretezett hengerbe felfogom. Kis nyomás esetén az egész mandrint eltávolítom. A felső csövön a szakaszokban kiengedett liquormennyiséget ugyanannyi mennyiségű levegővel pótolom. A levegőbefúvást egy Dieulafoy­­féle, végén conusus illesztékkel ellátott fecskendővel végzem, a­melynek illesztékére a kifurkált cső gummiját ráhúzom. Az alsó liquorcsőtől a liquornyomás mérését is végezhetem ha­sonló gummitoldalékkal az eljárás közben. Végül ismét kiemelem, hogy a technika egyáltalában nem nehezebb, mint az egyszerű lumbalpunctiós tű haszná­latakor, éppen azért kívánatos volna, hogy az eszköz minél szélesebb körben elterjedjen és így azok a számos esetben észlelhető és a hirtelen nyomás­csökkenés folytán előálló heves fejfájások, tarkótáji fájdalmak, a­melyek a közönséges diagnostikai lumbalpunctiónál sokszor minimális liquor­­mennyiségek eltávolítása után is bekövetkeznek, könnyen kiküszöbölhetők legyenek. Közlemény a debreczeni m. kir. Tisza István tud.-egyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájáról. (Igazgató: Benedek László dr., egyetemi tanár.) A pneumonkephaliás befúvások technikájának módosítása. Irta: Thurzó Jenő dr., egyetemi klinikai tanársegéd. A­ betegség-góczok localisatiója a központi idegrend­szerben gyakran a legnehezebb feladatok közé tartozik. E téren a röntgenológia csak keveset nyújtott a neurológiai diagnostikának. Dandy és Bingel módszerének alkalmazása azonban nagy haladást jelent e téren. Dandy módszere a „ventriculographia“, a­melyet először 1920-ban alkalmazott. Az agyvelőkamarák punctiója után levegőt fújt be az oldal­kamarákba és Röntgen-felvételt készítve, a ventriculusok alak­­változásából, egyik ventriculus esetleges relatív eltolódásából fontos következtetést vont le egyes tumorok localisatiójára nézve. Bingel módszere még tökéletesebb és többet nyújtó. Ő a ventriculus-punctio helyett a kisebb beavatko­zást jelentő lumbalpunctiót végzi és a gerinczvelő­­liquor lebocsátása után levegőt fúj be endolumba­­­ lisan. A spinalis liquornak a for. med. Magendiin és a for. lat. ventr. quartin át való közlekedése folytán az endolumbalisan befújt levegő az agy­­velő-kamarákba és a subarachnoidalis űrbe jut. Ily eljárással kapjuk az úgynevezett „pneumenkephalo­­graphiás“ Röntgen-képeket. Bingel óta sokan hasz­nálják ezt a methodust nagy sikerrel az ideggyó­gyászati diagnostika terén. A befúvások technikájára nézve különböző eljárások vannak alkalmazásban. Ismert methodus az, mikor két lumbalpunctiós tűt szúrunk be, az egyiket a második és harmadik, a másikat a harmadik és negyedik lumbalis csigolya között s az alsó tűn történik a liquor lebocsátása, a felső tűn a levegő befúvása. Lehet egy csigolya­ közben két lumbalpunctós tűt is beszúrni s így végezni az eljárást. Használatosak a Krönig-féle, csappal el­zárható lumbalis tűk is. A befúvások technikájának megkönnyítésére egy kis készüléket szerkesztettem. A rajzban feltüntetett minta szerint egy négyágú s három oldalágon csappal elzárható üvegcső­szerkezetről van szó. Az elül levő részhez kis gummicső útján az egyszerű lumbalis tűkhöz szolgáló kis illeszték van kapcsolva, melynek révén a lumbalpunctiós tű beszúrása s a mandrin kihúzása után az egész készüléket a lumbaltűhöz 469

Next