Orvosi Hetilap, 1924. március (68. évfolyam, 9-13. szám)
1924-03-02 / 9. szám
68. évfolyam. 9. szám Budapest, 1924 március 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbizásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN egyetemi tanár segédszerkesztő : HUZSY IMRE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Heiner Lajos: További adatok a bujakórnak bismuttal való kezeléséhez (129—132. oldal.) Tornay János: A „Maturin“ gyakorlati értéke és alkalmazása. (132—134. oldal.) Pándy Kálmán : A tabes dorsalis magyarázata. (134—136.) Therapia. Zimányi Vidtor: A Ponndorf-féle oltás jelentősége a felső légutak gümőkórjának gyógyításában. (137. oldal.) Diagnostika. Vas J. Jenő: A tarkómerevség viselkedésének diagnostikus jelentősége. (137. oldal.) Soós Aladár: Étrendi előírások. A diabetes mellitus diaetás kezelése. (137—138. oldal.) L. Emmett Holt (138. oldal.) Jacques Loeb (139 oldal.) Lapszemle. Belorvosian. — Sebészet. (140. oldal.) Könyvismertetés. (141. oldal.) A Budapesti Királyi Orvosegyesület febr. 23-i ülése. (141. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület 1924 február 21-én tartott VI. tudományos ülése. (142. oldal.) Heti krónika (143—144. oldal.) — Vegyes hírek. (144. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A szegedi m. kir. Ferenc József«tudományegyetem bőr- és nemibeteg »klinikájának közleménye (igazgató: Poór Ferenc dr. egyet. ny. r. tanár). További adatok a bujakórnak bismuttal való kezeléséhez. Irta : Heiner Lajos dr. 1. tanársegéd. Alig múlt el két év azóta, hogy Levaditi és Lazerac sikeres állatkísérletek alapján a bismutot a bujakór gyógyítására alkalmazni kezdték. Eme aránylag rövid idő alatt a bismutkérdésnek hatalmas irodalma támadt és a kisebb-nagyobb vegyi gyárak között erős verseny indult meg abból a célból, hogy minél hatásosabb és minél kevésbbé mérgező bismutkészítményeket hozzanak forgalomba. A klinikák, nagy kórházi osztályok feladata, hogy ezeket a praeparátumokat kórházi, tehát a megfigyelésre alkalmasabb beteganyagon kipróbálják és csak beválásuk esetén adassanak át a gyakorló orvos kezébe. A bőr- és nemibetegklinika fekvő és bejáró beteganyagán egy év előtt kezdtem használni a bismutot erre a célra. Kezdetben néhány csomag trepolt használtam, majd a jóval olcsóbb hazai gyártású „bismolitok"-ra tértem át, amelyet Richter Gedeon vegyészeti gyára készít Budapesten. A syphilis különböző szakában lévő 63 beteg kezelése közben szerzett tapasztalataimról a folyó év márciusában számoltam be. Ezeknél a betegeknél a bismuton kívül más, a bujakórt gyógyító szert nem használtunk, mert tisztán akartuk látni a bismut gyógyító és mérgező hatását. Azonkívül igyekeztünk megtalálni azt az adagot is és azt a módszert, amely mellett kúránk még hatásos, de amellyel élve, betegeinket a legkevesebb veszedelemnek tesszük ki. Később neosalvarsannal társítva adtuk a bismolutolt, hogy ilyenformán összehasonlítást tehessünk egyfelől a tiszta bismut, bismutsalvarsan, másfelől a Hg- és salvarsan-kúrák hatásossága között. Az utolsó hónapokban néhány betegen a bismutsalvarsant is kipróbáltuk. Egy olyan idült és alattomos fertőző betegségnél, mint aminő a syphilis, az eddig észlelt betegek száma kicsiny, a megfigyelési idő még rövid ahhoz, hogy végleges következtetéseket vonhassunk le. De szükségesnek tartjuk, hogy minél többen és hamarább előálljanak megfigyelésük eredményével, mert csak ily módon válik lehetővé ennek az új gyógyszernek alapos megismerése. Magunk és mások tapasztalatai alapján mindenesetre már most leszögezhetjük azt a tényt, hogy a bismut a syphilis gyógyítására alkalmas, mondhatni, ennek a betegségnek összes tüneteit képesek vagyunk vele kedvezően befolyásolni. Igen nagy előnye a higany felett az, hogy a friss, a fertőző vírust nagy mennyiségben tartalmazó elsődleges és másodlagos kiütések használatára nagyon gyorsan visszafejlődnek és belőlük 1—2 befecskendezés után a kórokozók eltűnnek, majdnem olyan gyorsan, mint salvarsan adása után. Ez a tény járványtani szempontból különösen nagyjelentőségű a mai nehéz viszonyok között, mikor sok szegény ember a drága salvarsant megszerezni nem tudja és csak higanyos kezelésben részesülve sokáig fenyegetné fertőzéssel környezetét. Elég találó ezért az az elnevezés, amit a bismutnak adtunk, t. i. szegény ember salvarsanja. A kombinált Hg- és salvarsankúrákkal szemben sokszor dacoló, túltengő papulákra való hatása a bismutnak egyenesen meglepő. Éppen ilyen gyors a regionális nyirokmirigyek duzzanatának visszafejlődése. Nemcsak a bőr, hanem a nyálkahártyák másodlagos tünetei is épp ily gyorsan múlnak el. Mióta a bismutot használjuk, nem láttuk sohase szükségét annak, hogy ezeket a kivirágzásokat helyileg is kezeljük. A Hysalvarsan-kezelésnél ez pedig nem tartozik a ritkaságok közé. A nagyobb szövettani elváltozásokkal járó harmadlagos tünetek visszafejlődése lassúbb ugyan, de kielégítő. A belső szervek késői lueses megbetegedéseinek ezzel a szerrel szemben való viselkedése még aránylag kevesebb adattal rendelkezünk. Egyesek pl. nagyon kiemelik az aortitis lueticára való jó hatását. Laubry szerint a baj kezdetén nemcsak a subjectiv panaszok enyhülnek meg, hanem tárgyilagosan is javulás mutatható ki. Ez utóbbit ugyan nem láttam három ilyen betegünknél, de a subjectiv panaszok elmaradását én is megerősíthetem. Az idegrendszer bujakóros bántalmainál szintén elég kedvezőek az észleletek. Egyes túl jóhiszemű szerzők nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a bismut hamarosan és elég tetemes mennyiségben megjelenik a liquorban. Többen jelzik a tabeses tünetek enyhülését, pl. a krízisek elmúlását, az ataxia csökkenését. Beneci egy esetben a pupillamerevség és a Romberg-féle tünet elmaradását látta. Van ellenben olyan észlelet is, mely az ellenkezőről számol be. Magunk három esetében a lancináló fájdalmak kezdetben fokozódtak, majd csökkentek, s végül megszűntek és az ataxia is javult. Különösen tabeses betegeknél sokszor tapasztaltuk, hogy erélyes higanykezelést nem jól tűrik.