Orvosi Hetilap, 1925. január (69. évfolyam, 1-4. szám)

1925-01-11 / 2. szám

34 ORVOSI HETILAP 1925. 2. sz. szervezet jód­szükséglete a növekedés, a pubertás és a graviditás ideje alatt nagyobb a rendesnél, amikor is jódszegény vidéken a struma növekedése észlelhető. Ezek alapján 1922-ben egy 60.000 lakosú kantonban rendszeresítették a golyvaprophylaxist, úgy, hogy jódos konyhasót (100 kg sóhoz 0-5 g jódot kevertek) hoztak for­galomba, ami napi 40 g jódot jelent a szervezet háztar­tásában. E kis mennyiség semmiféle jódártalmat nem okozott, ellenben azt eredményezte, hogy a strumák figyelemmel kísért volumene fokozatosan megkisebbe­dett, a golyvaműtétek száma évi 30—40-ről 8—11-re csökkent s míg azelőtt és az ugyanazon a vidéken a jó­dos sótól húzódozó anyáktól születettek 50%-a még ma is megnagyobbodott pajzsmiriggyel jött és jön a vi­lágra, a jódos sót élvező anyák újszülötteinek pajzs­mirigye kivétel nélkül rendes azóta. Moll dr. A tüdőcsúcsok Röntgen-átvilágításának és felvé­telének technikája. Gabert. (Kimn. Wochenschrift 1924, 47. szám.) A szerző felvételre és átvilágításra a következő testhelyzetet ajánlja: A beteg a Röntgen-cső felé for­dulva lehetőleg púpos helyzetet vesz fel oly módon, hogy felső testét előrehajlítja, állát magasra emeli, vál­lait lesüllyeszti s karjait a test előtt keresztberakja. A fősugarat a jugulumra állítja be. Ebben a helyzetben válnak a tüdőcsúcsok a fedőárnyéktól leginkább sza­baddá. Erdélyi József dr. Sebészet. A furunculosis vaccina­ kezeléséről. Hubert­ Sieben, Bürstadt. (Deutsche med. Wochenschr. 35. sz. 1158. old.) Szerző 120 esetben kezelt furunculosist opsogennel, a güstrowi gyógyszerészeti gyár által előállított staphylo­­coccus-vaccinával. Az eredmények igen biztatóak. A ke­zelés csak két esetben volt teljesen eredménytelen s csak két esetben következett be 1—2 év múlva recidiva, mely azonban újabb vaccina-kezelésre teljesen gyógyult. A be­tegeknek első nap 500 millió, a két következő napon 750—750, a, 4. és 5. napon 1000—1000 millió staphylococcust fecskendezett be. A kezelésnek csak egy betegnél látta utóhatását, ki könnyen gyógyuló urticariát kapott. Ha­sonlóképen jó eredményeket ért el hydradenitisnél s állandóan kiújuló hordeolumnál, melyek mind zavarta­lanul gyógyultak. Matolog: Járulékos veseverőér okozta hydronephrosis és kezelése. Haebler C. (Archiv f. kimn. Chir., 122. k. 3. f.) A würzburgi sebészeti klinikán észlelt és műtött eset kapcsán, melynél az ureter előtt a vese alsó pólusá­hoz futó járulékos veseverőér okozott hydronephrosist, a szerző tanulmányozta ezeknek a szerepét a hydro­­nephrosisok kezelésében, melyre először Eckehorn hívta fel 1907-ben a sebészek figyelmét. Annak magyarázatát, hogy a járulékos erek, mint veleszületett rendellenes­ségek, nem okoznak kezdettől fogva vizeletpangást, a s­zerző abban látja, hogy a normális életben is kelet­kezhetik a vesemedencében kisebbfokú pangás (bőséges vizeletelválasztás, telt hólyag, hurut, terhesség), mely azonban nem hagy nyomot. Járulékos erek ilyenkor az urétert összenyomják, ami a pangást növeli és állandó­sítja. Az irodalomból összegyűjtött 77 eset áttanulmá­nyozása és saját állatkísérletei nyomán a következő ered­ményekre jut: 1. Járulékos erek okozhatnak hydroneph­rosist. 2. Mint a veseverőér ágait, úgy a járulékos ereket is vég­ütőereknek kell tekintenünk. 3. Ha nem a vese­verőér főágairól vagy nagyobb veserészletet ellátó járu­lékos érről van szó, mint gyógykezelés az illető ér át­metszése jöhet szóba, tekintet nélkül az esetleg keletkező infarctusokra. 4. Ha ureterplastika válik szükségessé, igyekezzünk az eret megtartani. 5. Fertőzött hydroneph­­rosisnál vagy zsákvesénél nephrektomiát végezzünk. Boytha: Izületi szalagok műtétes képzéséről. Prof. M. Katzenstein. (Med. Kimn. 1924. 40. sz. 1396. old.) Számos eset alapján izületi szalagok pótlására a csonthártyát ajánlja, mely sokkal tartósabb eredményt nyújt, mint a bőnyéből vagy irhából képzett szalagok. A kivitelt illetőleg fontosnak tartja, hogy az átültetett csonthártya rétegével lefelé erősíttessék a csont hártyájától megfosztott csontra,­ mert így a meg­­tapadásra legbiztosabban számíthatunk. A műtéttel jó eredmény érhető el az ú. n. lötyögő ízületek minden alakjánál, lúdtalpnál, gacsos térdnél, a gerincoszlop el­­ferdülésénél s az izületi szalagok bármely eredetű pusz­tulásánál, úgyhogy ezáltal, gépek alkalmazása számos esetben feleslegessé válik. Painz dr. Angolkóros csontelváltozások kísérleti előidézésé­ről. Prof. A. Buschke és Br. Peiser. (Kimn. Wochenschr. 1924, 13. sz.) Fehér és tarka patkányoknál thallium aceticum adagolásával (u­l . 500 vízre, s ebből napon 1 cm3-t ada­goltak) és fém-thalliumnak a bőr alá ültetésével 128 eset közül 87-ben, tehát 68%-ban sikerült kísérletileg typusos angolkóros csontelváltozásokat előidézniük. Felfogásuk szerint, a thallium a belső elválasztás szer­veit mérgezi meg, s ezeknek bizonyos fokú működési zavara volna az angolkóros csontelváltozások fellépé­sének oka. Parnz dr. Chloroformáltatás hatása splenektomizáltakra. Beresow, Nisneivitsch. (Zentralbl. f. Chir. 1924, 40. sz.) A lépkiirtás után, a nyirokrendszer túltengése folytán fejlődik ki olyan kórkép, mely a status thymo­­lymphaticushoz hasonló. Az autonóm idegrendszer ingerlékenysége fokozódik. Tudjuk azt, hogy status thymo­ lymphaticusnál a chloroformhalál gyakori. Mi­vel ritkán sikerül splenektom­izált betegeket újabb alta­tásnak kitenni, azért a szerzők a kutyáknál splenekto­­miát végeztek chloroformaltatásban. A műtét után egy hónap múlva újabb laparotomiát kíséreltek meg, s ki­tűnt, hogy már a chloroform néhány cseppje (10—15) után részben elpusztultak a kutyák, részben megmen­tésük csak hosszas mesterséges légzéssel sikerült. Kovács J. dr. Az epithelpéppel végzett epithelizáló eljárás mó­dosításáról. Hilarowitz. (Zentralbl. f. Chir. 1924, 40. sz.) Az epithelpép befecskendése nagy kiterjedésű, sar­­jadzó sebfelületek behámosítására nagyon alkalmas. Eredménytelen azonban lepedékes sebfelületek, kemény alapon (csont, heg) nyugvó borhiányok és tro­­phikus zavarok miatt keletkezett fekélyeknél. Utóbbi esetekben a behámosítást oly módon végzi, hogy a fekély szélén a bőr epidermis- és corium-rétege közé finom késsel 6—8 mm mélységben bemetszést ejt, s a vérzés megszűnte után ezen tasakba szonda segítségé­vel epithelpépet helyez. Nagyobb kiterjedésű fekélynél ezen bemetszéseket több helyen végzi. Kovács J. dr. Urológia. Az izomtamponálás resorptiójáról veseresectiónál. Dr. Ciminata. (Zeitschrift für urologische Chirurgie 1924, XVI. kötet.) Hivatkozik egy régebbi dolgozatára (Zeitschrift 1. urolog. Chirurgie 9.), melyben secundaer vérzések el­kerülésére izomdarabnak a nephrotomiás sebbe való transplantálásával foglalkozott. Jelen közleményében ugyancsak kutyákon végzett kísérleteiről szól. Vesere­sectiókat végzett és a vesesebet egy szomszédos izomdarabbal tamponálni próbálta. En­nek lehetőségeit, a transplantált izomdarab viselkedé­sét, resorptiójának egyes phasisait figyelte meg és anatómiai-histológiai vizsgálatainak eredményeit a kö­vetkezőkben foglalja össze: 1. A megfelelő aseptikus cautelák mellett lehet­séges kutyán a veseresectio sebét egy izomdarabbal tamponálni és gyors gyógyulást elérni. 2. A vérzéscsillapítás kielégítő, utóvérzések nem fordulnak elő. 3. A gyógyulás a transplantált izomdarab teljes nekrosisa és organizálódása mellett történik, mely utóbbi a 3. napon már észrevehető. A 6. napon már csak néhány jól megtartott izomköteget látni, míg a 20. napon a parenchyma sebét vastag, magszegény kötő­szövet fedi az izomtampon helyén. A sarcolemmamag­­vak megszaporodása és a perimysium internum kissej­tes infiltratiója az organizálódás egy fázisában sem lát­ható. A szétesett izomrostok között sejtmagburjánzás nem vehető észre. Ehelyett a veseparenchymából, a tunica fibrosa renisből és a vese zsíros tokjából a nekrotikus izomrostokat pótló kissejtes infiltratio indul meg. Ezen folyamat forrásaihoz közelebb fekvő izom­rostok hamarább pótoltatnak kötőszövettel, mint a tá­volabb fekvők. 4. A parenchymán kisebbfokú elváltozások: az in­­tertubularis stroma burjánzása, a húgycsatomácskák tágultsága, néha hyalin cylinderek előfordulása lát­hatók. 5. Az izomrostokon regeneratiós tünetek egy eset­ben sem voltak megfigyelhetők, amiből az következik, hogy a veseresectio izomtamponálásánál a regeneratio feltételei módfelett kedvezőtlenek. Ehn dr.

Next