Orvosi Hetilap, 1925. január (69. évfolyam, 1-4. szám)
1925-01-11 / 2. szám
34 ORVOSI HETILAP 1925. 2. sz. szervezet jódszükséglete a növekedés, a pubertás és a graviditás ideje alatt nagyobb a rendesnél, amikor is jódszegény vidéken a struma növekedése észlelhető. Ezek alapján 1922-ben egy 60.000 lakosú kantonban rendszeresítették a golyvaprophylaxist, úgy, hogy jódos konyhasót (100 kg sóhoz 0-5 g jódot kevertek) hoztak forgalomba, ami napi 40 g jódot jelent a szervezet háztartásában. E kis mennyiség semmiféle jódártalmat nem okozott, ellenben azt eredményezte, hogy a strumák figyelemmel kísért volumene fokozatosan megkisebbedett, a golyvaműtétek száma évi 30—40-ről 8—11-re csökkent s míg azelőtt és az ugyanazon a vidéken a jódos sótól húzódozó anyáktól születettek 50%-a még ma is megnagyobbodott pajzsmiriggyel jött és jön a világra, a jódos sót élvező anyák újszülötteinek pajzsmirigye kivétel nélkül rendes azóta. Moll dr. A tüdőcsúcsok Röntgen-átvilágításának és felvételének technikája. Gabert. (Kimn. Wochenschrift 1924, 47. szám.) A szerző felvételre és átvilágításra a következő testhelyzetet ajánlja: A beteg a Röntgen-cső felé fordulva lehetőleg púpos helyzetet vesz fel oly módon, hogy felső testét előrehajlítja, állát magasra emeli, vállait lesüllyeszti s karjait a test előtt keresztberakja. A fősugarat a jugulumra állítja be. Ebben a helyzetben válnak a tüdőcsúcsok a fedőárnyéktól leginkább szabaddá. Erdélyi József dr. Sebészet. A furunculosis vaccina kezeléséről. Hubert Sieben, Bürstadt. (Deutsche med. Wochenschr. 35. sz. 1158. old.) Szerző 120 esetben kezelt furunculosist opsogennel, a güstrowi gyógyszerészeti gyár által előállított staphylococcus-vaccinával. Az eredmények igen biztatóak. A kezelés csak két esetben volt teljesen eredménytelen s csak két esetben következett be 1—2 év múlva recidiva, mely azonban újabb vaccina-kezelésre teljesen gyógyult. A betegeknek első nap 500 millió, a két következő napon 750—750, a, 4. és 5. napon 1000—1000 millió staphylococcust fecskendezett be. A kezelésnek csak egy betegnél látta utóhatását, ki könnyen gyógyuló urticariát kapott. Hasonlóképen jó eredményeket ért el hydradenitisnél s állandóan kiújuló hordeolumnál, melyek mind zavartalanul gyógyultak. Matolog: Járulékos veseverőér okozta hydronephrosis és kezelése. Haebler C. (Archiv f. kimn. Chir., 122. k. 3. f.) A würzburgi sebészeti klinikán észlelt és műtött eset kapcsán, melynél az ureter előtt a vese alsó pólusához futó járulékos veseverőér okozott hydronephrosist, a szerző tanulmányozta ezeknek a szerepét a hydronephrosisok kezelésében, melyre először Eckehorn hívta fel 1907-ben a sebészek figyelmét. Annak magyarázatát, hogy a járulékos erek, mint veleszületett rendellenességek, nem okoznak kezdettől fogva vizeletpangást, a szerző abban látja, hogy a normális életben is keletkezhetik a vesemedencében kisebbfokú pangás (bőséges vizeletelválasztás, telt hólyag, hurut, terhesség), mely azonban nem hagy nyomot. Járulékos erek ilyenkor az urétert összenyomják, ami a pangást növeli és állandósítja. Az irodalomból összegyűjtött 77 eset áttanulmányozása és saját állatkísérletei nyomán a következő eredményekre jut: 1. Járulékos erek okozhatnak hydronephrosist. 2. Mint a veseverőér ágait, úgy a járulékos ereket is végütőereknek kell tekintenünk. 3. Ha nem a veseverőér főágairól vagy nagyobb veserészletet ellátó járulékos érről van szó, mint gyógykezelés az illető ér átmetszése jöhet szóba, tekintet nélkül az esetleg keletkező infarctusokra. 4. Ha ureterplastika válik szükségessé, igyekezzünk az eret megtartani. 5. Fertőzött hydronephrosisnál vagy zsákvesénél nephrektomiát végezzünk. Boytha: Izületi szalagok műtétes képzéséről. Prof. M. Katzenstein. (Med. Kimn. 1924. 40. sz. 1396. old.) Számos eset alapján izületi szalagok pótlására a csonthártyát ajánlja, mely sokkal tartósabb eredményt nyújt, mint a bőnyéből vagy irhából képzett szalagok. A kivitelt illetőleg fontosnak tartja, hogy az átültetett csonthártya rétegével lefelé erősíttessék a csont hártyájától megfosztott csontra, mert így a megtapadásra legbiztosabban számíthatunk. A műtéttel jó eredmény érhető el az ú. n. lötyögő ízületek minden alakjánál, lúdtalpnál, gacsos térdnél, a gerincoszlop elferdülésénél s az izületi szalagok bármely eredetű pusztulásánál, úgyhogy ezáltal, gépek alkalmazása számos esetben feleslegessé válik. Painz dr. Angolkóros csontelváltozások kísérleti előidézéséről. Prof. A. Buschke és Br. Peiser. (Kimn. Wochenschr. 1924, 13. sz.) Fehér és tarka patkányoknál thallium aceticum adagolásával (ul . 500 vízre, s ebből napon 1 cm3-t adagoltak) és fém-thalliumnak a bőr alá ültetésével 128 eset közül 87-ben, tehát 68%-ban sikerült kísérletileg typusos angolkóros csontelváltozásokat előidézniük. Felfogásuk szerint, a thallium a belső elválasztás szerveit mérgezi meg, s ezeknek bizonyos fokú működési zavara volna az angolkóros csontelváltozások fellépésének oka. Parnz dr. Chloroformáltatás hatása splenektomizáltakra. Beresow, Nisneivitsch. (Zentralbl. f. Chir. 1924, 40. sz.) A lépkiirtás után, a nyirokrendszer túltengése folytán fejlődik ki olyan kórkép, mely a status thymolymphaticushoz hasonló. Az autonóm idegrendszer ingerlékenysége fokozódik. Tudjuk azt, hogy status thymo lymphaticusnál a chloroformhalál gyakori. Mivel ritkán sikerül splenektomizált betegeket újabb altatásnak kitenni, azért a szerzők a kutyáknál splenektomiát végeztek chloroformaltatásban. A műtét után egy hónap múlva újabb laparotomiát kíséreltek meg, s kitűnt, hogy már a chloroform néhány cseppje (10—15) után részben elpusztultak a kutyák, részben megmentésük csak hosszas mesterséges légzéssel sikerült. Kovács J. dr. Az epithelpéppel végzett epithelizáló eljárás módosításáról. Hilarowitz. (Zentralbl. f. Chir. 1924, 40. sz.) Az epithelpép befecskendése nagy kiterjedésű, sarjadzó sebfelületek behámosítására nagyon alkalmas. Eredménytelen azonban lepedékes sebfelületek, kemény alapon (csont, heg) nyugvó borhiányok és trophikus zavarok miatt keletkezett fekélyeknél. Utóbbi esetekben a behámosítást oly módon végzi, hogy a fekély szélén a bőr epidermis- és corium-rétege közé finom késsel 6—8 mm mélységben bemetszést ejt, s a vérzés megszűnte után ezen tasakba szonda segítségével epithelpépet helyez. Nagyobb kiterjedésű fekélynél ezen bemetszéseket több helyen végzi. Kovács J. dr. Urológia. Az izomtamponálás resorptiójáról veseresectiónál. Dr. Ciminata. (Zeitschrift für urologische Chirurgie 1924, XVI. kötet.) Hivatkozik egy régebbi dolgozatára (Zeitschrift 1. urolog. Chirurgie 9.), melyben secundaer vérzések elkerülésére izomdarabnak a nephrotomiás sebbe való transplantálásával foglalkozott. Jelen közleményében ugyancsak kutyákon végzett kísérleteiről szól. Veseresectiókat végzett és a vesesebet egy szomszédos izomdarabbal tamponálni próbálta. Ennek lehetőségeit, a transplantált izomdarab viselkedését, resorptiójának egyes phasisait figyelte meg és anatómiai-histológiai vizsgálatainak eredményeit a következőkben foglalja össze: 1. A megfelelő aseptikus cautelák mellett lehetséges kutyán a veseresectio sebét egy izomdarabbal tamponálni és gyors gyógyulást elérni. 2. A vérzéscsillapítás kielégítő, utóvérzések nem fordulnak elő. 3. A gyógyulás a transplantált izomdarab teljes nekrosisa és organizálódása mellett történik, mely utóbbi a 3. napon már észrevehető. A 6. napon már csak néhány jól megtartott izomköteget látni, míg a 20. napon a parenchyma sebét vastag, magszegény kötőszövet fedi az izomtampon helyén. A sarcolemmamagvak megszaporodása és a perimysium internum kissejtes infiltratiója az organizálódás egy fázisában sem látható. A szétesett izomrostok között sejtmagburjánzás nem vehető észre. Ehelyett a veseparenchymából, a tunica fibrosa renisből és a vese zsíros tokjából a nekrotikus izomrostokat pótló kissejtes infiltratio indul meg. Ezen folyamat forrásaihoz közelebb fekvő izomrostok hamarább pótoltatnak kötőszövettel, mint a távolabb fekvők. 4. A parenchymán kisebbfokú elváltozások: az intertubularis stroma burjánzása, a húgycsatomácskák tágultsága, néha hyalin cylinderek előfordulása láthatók. 5. Az izomrostokon regeneratiós tünetek egy esetben sem voltak megfigyelhetők, amiből az következik, hogy a veseresectio izomtamponálásánál a regeneratio feltételei módfelett kedvezőtlenek. Ehn dr.