Orvosi Hetilap, 1926. június (70. évfolyam, 23-26. szám)
1926-06-13 / 24. szám
1926. 24. sz. ORVOSI HETI LAS takat stigmatizálja, akik egészségileg még mindig egy fokkal jobban állnak, mint a minden nagy városban legalább tízszerte nagyobb számú titkos prostituáltak. Az előadónak legsúlyosabb tévtana azonban az a kijelentése, hogy a syphilis nem gyógyulhat meg. E helyen a leghatározottabban kell leszögezni, hogy ez veszedelmes nézet, melynek teljesen ellentmond a sokszoros tapasztalás. A syphilis főként a legkoraibb szakban ugyanis feltétlenül gyógyítható. De veszedelmes a kijelentés különösen azért, mert kétségbeejti a syphilises beteget, aki erre esetleg nem kezelteti magát, ami ismét több új fertőzésre vezethet. Tehát prophylaxisellenesen járna el az orvos, ha a syphilis gyógyíthatatlanságát hirdetné. Látnivaló, hogy hova vezet a veszedelmes kijelentés. Pedig az újabb keletű erélyes kezelésünk legnagyobb sikere éppen abban nyilvánul meg, hogy a syphilis átvitelének veszedelmét lényegesen csökkenti. Nyilván a kezelés sikerének tudható be, hogy Európa minden kultúrállamából jelentik a syphilisfertőzések jelentékeny számbeli csökkenését. Egyébként a syphilis szerencsére igen gyakran jól is végződik s igen sok magaskorú ember van, aki 30—40 év előtt syrphilist aequilált s jó egészségnek örvend. Előadó absolut sötét pessimismusa tehát nem indokolt. Tárja föl rendelőjének ablakait, tekintsen ki a világba s azt fogja látni, hogy pár fokkal mégis csak derűsebb a helyzet. Vajda Károly, Matlauschek és Pilznek ugyanezen statisztikában azt is bizonyítják, hogy azon luetikus tisztek közt, akik csak egy higanykúrát használtak, 32% lett paralytikus, míg azok közt, akik két éven át kezeltették magukat, már csak 2-3% kapott paralysist, végre azok között, akik négyévi kezelésben részesültek, egy sem lett paralytikus. Tehát ezen statisztika alapján nem lehet azt állítani, amit az előadó mondott, hogy t. i. úgy látszik, minél tovább kezelteti magát a luetikus, annál inkább kap paralysist. Preisz Károly: (Kézirat nem érkezett be.) Kausz János: Az orvostudomány feladata kutatni a betegségek okai s ezek által előidézett elváltozások után. A gyógykezelés módja kétféle: egyes és többes. Egyes akkor, amidőn egy adott kórformáról s ennek kúrálásáról van szó. Többes, ha egy megbetegedésről, amely utódokra, generátiókra, fajokra hat vissza, ebben az esetben speciális kezelés mellett általánosabb érvényű fajhygienikus intézkedésekre van szükség, ami szoros kapcsolatban kell hogy legyen a sociális védő- és gyógytényezőkkel. A syphilis prototypusa a fajt érintő megbetegedés ez utóbbi csoportjának. Az előadóval egyetértve hangsúlyozza a syndromás tünetek fontosságát, amelyek negálás mellett is syphilisre utalnak. A továbbiakban felemlíti Franciaország óriási elsyphilizálódását, amit, mint általában véve a kultúrállamokban, a gyermek, az utód megbecsülésének a hiányával magyaráz. Ha a kultúrállamok ezen a vonalon változást lesznek képesek felmutatni, úgy már öntudatlanul és ösztönszerűleg védekeznek a syphilis ellen. A többi factor — a város, ahol a gyermekáldás száma az emeletek magasságával fordítva arányos és a katonaság — ezen mentalitás hiányából folyólag a betegség terjesztői. Ezen kérdéssel egy előadásban még részletesen fog foglalkozni. Justus Jakab: Figyelmeztet orvosi statisztikánk alapvető hiányosságára, mely lehetetlenné teszi, hogy a kóresetek összehasonlításakor a főfontosságú factort, a kóresetek minéműségét figyelembe vegyük. A statisztikában egy-egy eset áll a másikkal szemben, a valóságban pedig igen eltérő szervezetű és más-más pathológiás előzményekkel bíró betegek. Afrika északi részén és Kisázsiában a luesből nem termelődik tabes és paralysis, nálunk igen sokszor. Ezt a feltűnő eltérést nem lehet csupán csak a therapiás (salvarsan, higany) beavatkozás következményeként magyarázni, ennek a rovására írni. Ellenben van ezen energikus eljárásoknak egy már mostan és különösen itt Budapesten igen jól felismerhető örvendetes következménye, az elsődleges affectiók nagyfokú megritkulása. A zsidókórház bőrbajos rendelésén régebben naponta olykor több sklerosissal is találkoztunk, most hetek, sőt hónapok telnek el, míg egyet-egyet látunk. Ez oly jelentős ritkulására vall a lueses fertőzésnek, hogy fontosságát különösen hangsúlyozni sem kell. Az átöröklődés lehetőségének kérdésében csak a tapasztalás dönthet. Ez a probléma 1896-ban a londoni dermatológiai nemzetközi congressuson referátum tárgyát alkotta. Akkoribann Jonathan Hutchinson, ki a lues-congentia legjobb ismerője volt, úgy nyilatkozott, hogy a gyermek veleszületett luese — bár később is lehetséges — csak kivételes esetekben észlelhető, ha az apának és anyának lese két esztendőnél idősebb. Simonyi Árpád: Egyes szerek azt állítják, hogy a heredélyes gyakoribb fellépésének oka a védhimlőoltás általános elterjedése. A komplikáltabb szervezet másként reagál, mint a simplexebb. Intermittáló kezelés a lehető legjobb, amint egyöntetűen kialakult az orvosi köztudatban már csak azért is, mert hiszen a milliárd spirochaetét a szervezetben nem lehet nagy adag gyógyszerekkel a sterilisatio magna elvén leküzdeni, tehát időbelileg elhúzva mehetünk neki a noxának. A katonaságnál ideálisan van évszázadok óta megoldva a nemibetegségek elleni küzdelem. 14 naponként, ezenkívül félévenként az összes csapatlegénység megvizsgáltatik. Kórházi kezelés kötelező. Kataszter van lefektetve, melynek alapján az emberek időszakos kúrok ismétlésére utasíthatnak a speciális egészségügyi intézetekbe. Juba Adolf: Mint iskolaorvos szól hozzá és kérdezi előadót, várjon hozzászólókkal szemben is hangoztatja-e a syphilis gyógyíthatatlanságát és ebből kifolyólag a kezelés hiábavalóságát, vagy pedig mégis mentől hamarább történő orvosi kezelést ajánl-e. Igen helyes, hogy a syphilis kerülését ajánlja, de tudvalevőleg a barátok csábítása és különösen a nők csábítása szerepel sokszor több esetben, mint gondolja. Egyébként kételkedik sok ajánlásában, így pl. hogy a spermavizsgálatot csinálja-e. Sötét Elek: A primaer skolerosis typikus klinikai képét elveszti a kombinált kezelés folytán igen rövid idő alatt, vagyis a spiroehaeték által előidézett edénykörüli láb megszűnik, tehát a kórokozók tönkremennek, ami a betegség gyógyíthatóságát bizonyítja. Pándy Kálmán: (Zárszó. Kézirat nem érkezett be.) Basch Imre: Elnézést kér, hogy az előadó válasza után szót kér, de előadó végszavában újra elhangzott határozott nyilatkozata, mely szerint a syphilis gyógyíthatatlan és az a kijelentése, hogy ő, mint iskolaorvos, középiskolai tanulók előtt is ezt vallja, mert az igazságot nem hallgatja el, súlyos következményekkel járhat. Pedig a valóság az, hogy az ezen kérdéshez hozzászólók mindnyájan ellenkező véleményüket fejezték ki, az előadó pedig semmivel sem tudta nézetét bizonyítani, pedig ha az eddigi általános felfogással szemben álló véleményt hangoztat s azt valóságnak hirdeti, azt köteles be is bizonyítani. Be nem bizonyított véleményt mint igazságot hirdetni orvosnak nem szabad, legkevésbbé serdülő ifjúság, középiskolai tanulók előtt, mert ez nemcsak a tanulóifjúság körében, hanem idősebbek körében is rendkívüli módon szaporítani fogja az öngyilkosok számát. Kéri előadót, hogy ezen nézetét a valóságnak megfelelő módon revideálja. 649 A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának máj.31-i ülése. 1. Keller Kálmán: A gyermekkor epilepsiaszerű rohamainak egyik ritka válfajáról. (Betegbemutatással.) Spasmusos diplegiás gyermekeken és a heredontaxiások egy csoportján sajátszerű elesési rohamokat észlelhetünk: többnyire kedélyi affectusokra az egész test izomzata tónusos merevségbe jő, a gyermek villámgyorsan a földhöz vágódik, de eszméletét nem veszti el. Az elesési rohamokat az öntudat megtartottsága különbözteti meg az epilepsiái nagy és kis rohamoktól, éppúgy sikerül elkülönítésük a többi rohamtípustól is. Létrejövetelük mechanismusának értelmezésére nem elegendő az Oppenheim által felvett acusticomotoros ingerlékenység növekedése, mert ezenkívül határozott psychés ingerek is szerepelnek kiváltásukban. Az irodalomban igen ritkán leírt esetek, továbbá az éppen bemutatott esetnek a megfigyelése arra utalnak, hogy több rendszer betegedett meg egyidejűleg s ezek közül a kisagyvelői rendszer megbetegedése a praedomináló. A régi magyarázatot tehát kiegészíthetjük azzal, hogy a kisagyvelői rendszer a megbetegedés folytán nem képes a túl erős psychomotoros reactiót — mely a roham lényege — lefolyásában normális mederbe terelni s így az egyensúly felborul. Túl heves psychomotoros reactiónak kisagyvelői statikus rohammal való combinatiójáról van szó, melyet a bemutatott betegnél az idősült agyvízkór jelenléte is elősegít.