Orvosi Hetilap, 1932. október (76. évfolyam, 39-43. szám)
1932-10-01 / 39. szám
76. évfolyam, 39. szám, Budapest, 1932 október 1. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Sebestyén Gyula: Az extrapleuralis apicolysis a pneumothorax kezelésnek szolgálatában. (874—876. oldal.) Kiss Pál: Vérzések a diphtheria kapcsán. (876—880. oldal.) Keller Kálmán: Helyi és általános hőhatás a veseműködés szempontjából. (880—883. oldal.) Török Sándor: Kísérleti vizsgálatok az enterogen colipgelitis keletkezésének útjáról. (883—885. oldal.) Pollák János: Két gyógyult méhrepedés. (885—887. oldal.) Ikepuska István: A sziklacsont lövési sérülése. (887— 889. oldal.) Kassay Dezső: Új műszer tonsillektomiához. (889—891. oldal.) Székely Ferenc: Kalmopyrin a gyermekgyógyászati használatban. (891—893. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (153—156. oldal.) Lapszemle: Belorvosiam. — Sebészet. — Szülészet. — Szemészet. (893—894. oldal és a borítólap III. oldalán.) Peschky László: A Karyon megbízhatóságáról. (a borítólap . III. oldalán.) Vegyes hírek. (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A pestújhelyi „dr. Vass József Munkáskórház” tüdősebészeti osztályának közleménye. Az extrapleuralis apicolysis a pneumothorax kezelésnek szolgálatában. Irta: Sebestyén Gyula dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. A pneumothorax-kezelés közismert hátránya, hogy pleuralis összenövések jelenlétében nem eredményez a célnak megfelelő collapsust. Mivel az összenövések leggyakrabban, a legrégebben a legsúlyosabban megbetegedett tüdőrészlet körül fordulnak elő, érthető, hogy a collapsus legtöbbször a csúcs és a felsőlebenyt illetőleg tökéletlen. Ily esetekben rendesen azt látjuk, hogy a tüdő mindenütt collabált, csak éppen a beteg területen nem s így az egyébként jó ptk., a kritikus helyen nem érvényesítheti hatását. Mivel a klinikai eredmények a ptk. tökéletességétől függnek, nagyon természetes, hogy ily esetekben a kezelés nem nyújthatja azt az eredményt, amelyet a tökéletes pth.-tól várhatunk. Ha a collapsustherapia mai álláspontját elfogadjuk, akkor ily esetekben a pth. kezelés beszüntetendő s adott esetben vagy extrapleuralis paraffin plombage, vagy thorakoplastika végzendő. Ma, amidőn Tuffier óta az extrapleuralis apicolysis fogalma ismeretes s amióta ezen eljárás a tüdőgümőkór sebészetében ismert fogalom, ezen eljárást, némi módosítással a pneumothorax pth. kibővítésére is felhasználhatjuk és így a pth.-kezelés szolgálatába állíthatjuk. Ezen módosított eljárás két főrészből áll: 1. extrapleuralis apicolysis, 2. pleurotomia. Paravertebralis behatolással, szükség szerint, a 3. vagy 4. bordából 6—7 cm-nyi darabot resekálunk, kipraeperáljuk a pleura costalist és ujjunk segítségével tompán előrehaladva, a letapadt tüdőcsúcsot extrapleurálisan oldjuk. A csúcs leválasztásának oly terjedelmesen kell történnie, amilyen kiterjedésű az összenövés és amíg ujjunkkal az ép pleurát, vagyis a pth. határát el nem értük. Ezen körülményt a feszes pleurán a pth. által adott dobos színezetű hangon könnyen észrevehetjük. Vigyáznunk kell arra, hogy a csúcs kiszabadításánál a pth. üregét meg ne nyissuk, mert ezen körülmény a műtét további menetét megnehezíti. A műtét első szakasza tehát, az extrapleuralis apholysis elvégzésével befejezést nyer. A műtét eddigi menete teljesen egyezik a Sauerbruch által előírt technikával, amelynek segítségével az extrapleuralis paraffin plombaget szoktuk végezni. Mielőtt a műtét második szakaszához kezdenénk, igen ajánlatos az extrapleuralis üreget stryphnon gase-val tamponálni, hogy a vérzést teljesen megszüntessük. A vérzés teljes csillapodása után térhetünk át a műtét második szakaszára, amely pleurotomia útján, a pth.-ür megnyitásából áll. Arra alkalmas eszközök segítségével, a pleura costalist a pth. határán két csípő között megnyitjuk s egy hosszú térdolló segítségével az összenövések határán azt körkörösen átvágjuk. Ha ezen műveletet sikeresen végezzük el, a csúcs az összenövésekkel együtt a mellkas üregébe süllyed és a collapsus bekövetkezik. Ily módon tehát az incomplet pth., extra- és intrapleuralis pth. combinatiójával completté tehető. A műtét elvégzése könnyűnek nem mondható. Homlokreflector használata szükséges és a kis behatolási nyíláson keresztül, a pleurotomia elvégzéséhez különleges műszertárra van szükségünk. 1. 20 cm hosszú élére hajlított térdolló, 2. conchotom-szerű eszköz a pleura megfogására, 3. hosszú, hajlított végű horgascsípő és 4. tenotom-szerű finom, hajlított kés, a pleurotomia elvégzésére. Igen nagy gondot kell fordítani a seb exact zárására. Az ily betegek általában sokat köhögnek s a roszszul zárt mellkasi seben keresztül a pth.-ot kiszoríthatják. Nagyfokú bőralatti emphysema keletkezhet, a mellüri levegő megfogy, mely körülmény a tüdő kitágulásához és az összenövések újbóli keletkezéséhez vezet. Éppen ezért ajánlatos már a behatolást úgy végezni, hogy