Orvosi Hetilap, 1933. április (77. évfolyam, 13-17. szám)
1933-04-01 / 13. szám
256 ORVOSI HETILAP 1933. 13. sz. Sok esetben sikerrel jár a psychotherapia, különösen idegesebb természetű egyéneken, főleg, ha a hányásnak psychés oka van (pl. ha szabadulni szeretnének a terhességüktől). Előfordul, hogy csillapíthatatlannak látszó hányás megszűnik akkor, ha az asszonyt elkülönítjük (intézetbe szállítják). Néha eredményt látunk ovarium-készítmény injectiótól. Az esetek túlnyomó többségében ezen eljárások sikerre fognak vezetni, de lesznek olyan esetek, amelyek minden kezeléssel dacolnak, a pulsus állandóan szaporodik, a testsúly csökken, a vizeletben fehérjehasadási termékek lencin, tyrosin jelenik meg, láz lép fel, ha ikterus, vagy különösen agyi tünetek jelentkeznek, azonnal meg kell szüntetni a terhességet. Terhességgel kapcsolatban elég gyakran látunk dermatosist, ami szintén a terhesség alatt keletkező toxinok következtében lép fel s a terhesség végével, vagy megszakítása után megszűnik. Újabb terhesség alatt gyakran kiújul. Rendszerint a terhesség végefelé jelentkezik. Erythema, urticaria, pruritus, herpes a leggyakoribb, de a dermatosisok között a legveszedelmesebb, csak terheseken jelentkező impetigo herpetiformis Hebrae, mely majdnem minden esetben halálos kimenetelű, s csak a terhesség azonnali megszakítása mentheti meg a beteget. Dermatosisokban a beteg diaetáját rendezzük, fehérje, zsír, só és fűszerszegény étkezést írunk elő, naponta gondoskodunk székletről. Jó eredménnyel szoktuk adni a calciumot vassal combinálva (parenteralis fehérje is sikerrel járhat). Mayer és Linser 20 ccm egészséges terhes vért fecskendez izom közé. Mások a laserumot ajánlják. Adnak Ringier-oldatot is (200 ccm). A terhesség a máj működésére is befolyással van. Azonban, hogy a francia szerzők által leírt hepatopathia grav.-ról lehet-e beszélni, ez még nincs eldöntve. Terhességi sárgaságról csak akkor beszélhetünk, ha annak egyéb okát kizárhatjuk. A terhességi ikterus az egymás után következő terhességekben nagyon gyakran ismétlődik s ugyanabban a stádiumban marad az egész terhesség alatt. Ilyenkor nagyon gondosan kell az asszonyt ellenőrizni, nehogy az ikterus atrophia hepatica flava acutába menjen át, amikor a megnagyobbodott máj egyik napról a másikra fokozatosan kisebbedik, a vizeletben leucin, tyrosin jelenik meg s menthetetlenül felpusztul az aszszony s még a terhesség megszakításával sem tudunk rajta segíteni. Terhes asszonyok szövetei nedvdúsabbak, vizenyősebbek, innen van az, hogy idomaik teltebbek s kisebb-nagyobbfokú oedemát a lábszárakon majdnem minden terhesen látunk. Magyarázata ennek az, hogy a toxinok következtében átjárhatóbbak az erek falai. Ha ez a vizenyő igen nagyfokú, ha nem csak a bokák körül van, hanem a lábszáron, a hasfalon, az arcon is van, akkor beszélünk hydrops gravidarumról. Ebben a veseműködés részéről nincsen semmi zavar, a vizeletben fehérje, vagy alakelemek nincsenek, a vér maradék nitrogén-tartalma ,a vese hígítási- és concentrálóképessége normális. Ha azonban a vizelet fehérje-tartalma l°/oo-nél több, akkor már nephropathia gravidarumról beszélünk, ami a terhességgel van aki összefüggésben s elkülönítendő egyéb vesebajnak a terhességgel kapcsolódásától. A nephropathiában előfordulhat igen nagyfokú vizenyő, a vizeletben sok a fehérje, néha olyan sok, hogy Esbach szerint nem is mérhető. Az üledékben esetleg vesealakelemek, cylinder van, a vérnyomás csak kevéssé fokozott, bár néha magas vérnyomást is láthatunk, a vese hígítási és concentratiós képessége jó, maradék nitrogén a normális felső határán van. A fő anyagcsere-zavar a só- és vízretentio. Kétféle alakját szoktuk megkülönböztetni: chronikus és acut alakját. Chronikusban sok fehérje van a vizeletben, nagyfokú az oedema, de ritkábban szokott eklampsia fellépni, míg az acut nephropathiában a fehérje mennyisége, az oedema is jóval kisebb, viszont igen korán fejfájás, émelygés, hányás, gyomortáji fájdalmak, homályos látás, szemkáprázás, lépnek fel, s a vérnyomás is emelkedett, sőt elég magas fokot is elérhet. Mivel ezek a tünetek a fenyegető eklampsia tünetei, azért ilyen esetben eklampsismusról vagy praeeklampsiáról szólunk. A tünetek szülés után már pár napra lényegesen csökkennek, megindul a diuresis, az oedema csökken, kevesebb lesz a fehérje és a cylinderek, vesealakelemek eltűnnek, a vérnyomás is alacsonyabb lesz. Ugyancsak enyhülnek a tünetek akkor is, ha a magzat intrauterin elhal. Azon esetekben, amikor a szülés után az asszony állapota nem javul, sokáig megtaláljuk a vizeletben a fehérjét, s az üledékben a cylinaereket, akkor valószínű, hogy a terhesség alatt nem tiszta terhességi vesebajról volt szó, hanem az nephritissel szövődött. Terhességi vesebaj leginkább csak először szülőkön fordul elő, újabb terhességek esetében az eseteknek csak igen kis (2) százalékában ismétlődik. A nephropathia megelőzése céljából ajánlatos, ha a terhes nőkön a terhesség utolsó hónapjaiban a só- és folyadékfelvételt megszorítjuk. Ha azonban felállítottuk a nephropathia diagnosisát ,akkor a diaetának szigorúbb megszorítására van szükség. Ha oedemája van, akkor ágybafektetjük, diaetáját pedig a tünetek súlyossága szerint fogjuk összeállítani. Súlyos esetekben az első napokban a folyadék bevitelt a legminimálisabbra csökkentjük, ha tűrhetetlen szomjúságról panaszkodik, akkor adunk egy korty hideg tejet, vagy limonádét, vagy kis jégdarabokat adunk szopogatni. Egész napi tápláléka csak nyers gyümölcsből és kompótból álljon. Ilyen szigorú megszorításra és ágynyugalomra már az első pár napon szép javulást szoktunk látni, a fehérje a vizeletben megkeveslebedik, az oedemák csökkennek. Ezután a tünetek javulásával fokozatosan bővítjük a diaetát. A diaeta megszorítására aránylag rövid idő alatt szépen javulnak a tünetek. Ha eklampsismusban a tünetek rövid idő alatt nem szűnnek meg, akkor ajánlatos vagy megszakítani a terhességet, vagy ha a terhesség végén vagyunk, sectio caesareát végezni. A toxicosisok legsúlyosabb alakja az eklampsia, ami néha, mint derült égből avillámcsapás, teljesen váratlanul jelentkezik, máskor a nephropathiában leírt jelek előzik meg. A görcsroham az arcizmokban fellépő görcsös rángatózással kezdődik, majd az egész testen, a végtagokra is kiterjedő tonikus, majd kronikus görcsök lépnek fel, a roham alatt légzés nincs, az arc színe szederjes-lila, a szájból véres habos savó ürül, a cyanosis fokozódik, úgyhogy olyanra, aki kevés ilyen rohamot látott, azt a benyomást kelti, hogy megfullad az asszony; amikor a görcsök szűnni kezdenek, egy mély horkolásszerű légvétellel véget ér a roham. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a roham nagyon sokáig tart, a görcs nem szűnik meg, úgy, hogy tényleg a fulladás veszélye fenyeget, aminek elkerülésére mesterséges légzést kell alkalmazni. Súlyos esetekben a rohamok után az asszony mély comában van, a nyelven harapások nyomai láthatók, a légzés a bővebb secretio miatt hangosan hörgő, arca livid és duzzadt. Könnyebb esetekben az egyes rohamok között a beteg magához tér, azonban a történtekre nem emlékszik. A rohamok időtartama az esetek súlyossága szerint változik, de 1,5 percnél tovább nem szokott tartani. Amikor a betegek hozzátartozóitól azt halljuk, hogy 5, vagy legalább 10 percig is eltartott egy roham, ez onnan van, mert egy súlyos eklampsiás roham oly megdöbbentő ké