Orvosi Hetilap, 1935. július (79. évfolyam, 27-30. szám)
1935-07-06 / 27. szám
79. évfolyam 27. szám Budapest, 1935 július 6 Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LEMNOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Kramár Jenő: A gyermekkori gümőkór megelőzéséről. (743— 745. oldal) Szelőczey Dénes : A csúcs összenövés miatt inkomplet pneumothorax műtéti kiegészítése pneumolizissel kombinált csúcsplasztikával. (745—751. oldal) Liebmann István: A 2000 gr-os és ennél kisebb súllyal született magzatok további sorsáról. (752—755. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (105—108. oldal) Schmidt János: A thrombopéniás purpurénak agranulocytosissal szövődött gyógyult esete. (755—757. oldal) A Ferenc József Tudományegyetem gyermekklinikájának közleménye. A gyermekkori gümőkór megelőzéséről. (Klinikai előadás.) Irta: Kramár Jenő dr., egyetemi tanár. A háború óta a gümőkór elleni küzdelem mind nagyobb érdeklődéssel fordul a gyermekkori tuberculosis problémái felé. Ennek oka többszörös. Egyrészt felismerték, hogy a felnőttek gümőkórjának gyökere csaknem mindig a gyermekkorba nyúlik vissza, másrészt észrevették, hogy a gyermekek kezdődő folyamatai a felnőttek inkább idült formáihoz viszonyítva jóval könnyebben gyógyulnak, a gümőkór elleni küzdelem tehát a gyermekkorban gazdaságosabb, e mellett a gyermekek kezelése, a családból kiragadása nem jár olyan szociális nehézséggel, mintha egy családfenntartó vagy csak időnként is kereső felnőttről lenne szó. A gümőkór elleni küzdelemnek a gyermekkorra eső része arra az alapvető megismerésre támaszkodik, hogy kulturált viszonyok között nem kerülhető el az, hogy az emberek zöme máig a gyermekkorban ne fertőződjék gümőbacillussal. Sok minden szól amellett, hogy ez az »átvészelés« szükséges is. Az eszményi cél az, hogy az átvészelés szükségszerű anatómiai folyamata lehetőleg minden gyermeken a klinikai érzékelhetőség alsó határa alatt maradjon, más szóval ne jelentsen betegséget. Ennek feltételei : 1. hogy az első fertőzés ne történjék meg már a korai gyermekkorban, mert minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fertőzés betegséghez fog vezetni; 2. hogy a szervezet állapota a fertőzés időpontjában az immunitás kialakulása szempontjából optimális legyen; 3. hogy a fertőzött szervezet kialakult, vagy kialakulóban lévő egyensúlyát gyakori superinfectio ne billentse meg. Így adódik a védelem hármas feladata: arra kell törekednünk, hogy az első fertőzés időpontját minél későbbre toljuk, hogy a fertőzés megtörténte után a szervezetet minden eszközzel támogassuk s végül, hogy a superinfectiók gyakoriságát lehetőleg csökkentsük. A Dósa András: Allergiás kísérletek blastomykinnel. (757— 758. oldal) Lapszemle: Belorvostan — Sebészet — Szülészet — Gyermekgyógyászat— Urológia — Bőrgyógyászat— Fülészet — Elméleti (758—761. oldal) Könyvismertetés (761. oldal) Vámossy Zoltán : Személyi változás a közegészségügyek élén. (761 — 762. oldal) Sz.: Kenyeres Balázs rector magnificus és Grósz Emil professor kitüntetése. (763. oldal) Vegyes hírek (a boríték 3. és 4. oldalán) gyakorlatban a védelem másképpen alakul, aszerint, hogy a védendő gyermek milyen idős, hogy a családja egészséges-e vagy sem, a mellett természetesen különbözők az egyéni- és tömegprophylaxis eszközei is. 1. A csecsemők és kisgyermekek fertőződését mindenképpen meg kell akadályoznunk (expositiós prophylaxis). 1. Ha a család egészséges, a helyzet könnyű. Hiszen már a természetes körülmények is kedveznek: a kisgyermek még keveset mozog, kevés emberrel érintkezik s akkor is olyannal, kinek egészségi állapotát a család ismeri. Hogy ennek dacára sem ritka a korai fertőződés, annak oka, hogy még mindig nem ment át eléggé a köztudatba, hogy milyen veszedelmet jelent a kisgyermek számára a gyermekbarát tüdőbajos szomszéd, a levegő változásra jövő tüdőcsúcshurutos, »vérszegény« rokon s a betegségéről nem tudó, vagy azt eltitkoló dajka vagy pesztonka. Ez tehát felvilágosítás kérdése s a népegészségügyi propaganda feladatai közé tartozik. E mellett azonban fontos szerep vár itt a háziorvosra is. Ő értetheti meg a családdal legjobban, hogy a fiatal csecsemők szokásos »látogatása« nem nagyon kívánatos (e látogatások megritkításával sok egyéb bajt is megelőzhetnek), hogy a csecsemőnek, a kisgyermeknek betegeskedő, gyanús emberrel érintkeznie nem szabad. Miután legjobban neki áll módjában a személyzet egészségi állapotának ellenőrzése, a gyermekeket ez oldalról fenyegető veszélyt is ő háríthatja el legkönnyebben. 2. Sokkal nehezebb a helyzet a beteg családban, kiváltképpen, ha a szülők valamelyike a beteg. A következő lehetőségek jönnek számításba: a) a beteg egyén eltávolítása, b) az újszülött kiemelése a családból, c) házi isolálás, d) az újszülött B. C. G.-vel immunizálása. E lehetőségek közül az elsőről, mint gyakorlatilag keresztülvihetetlenről, teljesen le kell tennünk. Erre a feladatra sokkal gazdagabb és fejlettebb közegészségügygyel bíró államok sem vállalkoztak, annál kevésbbé, mert az isolálással együtt járna az elkülönítettek családjáról való gondoskodásnak kötelezettsége is. Már inkább megvalósítható a második lehetőség. Egyes országok (Egyesült Államok, Olaszország) külön intézeteket, u. n. preventóriumokat létesítettek, amelyekben a beteg családok új