Orvosi Hetilap, 1935. augusztus (79. évfolyam, 31-35. szám)
1935-08-03 / 31. szám
79. évfolyam 31. szám Budapest, 1935 augusztus 3 FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON . Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC TARTALOM: Dzsinich Antal és Pély Mihály: A szénhydrát anyagforgalomváltozása allergiás állapotban és histamin reactio alatt. (839—842. oldali Róna Andor és Hoffenreich Ferenc : Vizsgálatok a terhességi oedema keletkezéséről. (842—846. oldal) Rosenthal Jenő és Szilárd Katalin: Új módszer a vér A- vitamin-tartalmának meghatározására (846-848 oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (121—124. oldal). Kulcsár Ferenc és Piróth Endre: Benedek-féle koponya kopogtatással pontosan localizált tályog a fali lebenyben. (848—850. oldal) Horváth Klára: A paprika hatása a zsírfelszívódásra (850— 852. oldal) Baum Miklós: Enterococcus endocarditis esete. (852-853. oldal) Gerencsér Nándor: Gyógyító kísérletek a ,,Dynarsan-Egger" nevű syphilisellenes gyógyszerrel, (853—854. oldal) Lapszemle: Belorvostan — Szülészet— Gyermekgyógyászat — Szemészet — Bőrgyógyászat — Fülészet (854-857. oldal) Könyvismertetés (857 oldal) Egyesületek ülésjegyzőkönyve , (857—859. oldal) Sz.: Mansfeld Géza professor kitüntetése. (859. oldal) Vegyes hírek (a boríték 3. és 4. oldalán) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Tisza István Tudományegyetem belklinikájának közleménye (igazgató: Fornet Béla ny. r. tanár). A szénhydrat anyagforgalom változása allergiás állapotokban és histamin reactió alatt. Írta: Dzsinich Antal és Pély Mihály dr. Előző kísérleteinkben számos vonatkozásban sikerült kimutatnunk, hogy egyes állatfajok (és az ember) histaminmérgezése és anaphylaxiás állapota között szoros párhuzam vonható, így kimutatták, hogy a vérkép és a véralvadási idő nagyjában egyirányban változik meg mind anaphylaxiás, mind histaminsokkban. Cholesterin etetés után mindkét sokjelenség nagyfokban gyengül, a histaminra jellegzetes vércholesterin változások, valamint a véralvadási idejének megnyúlása elmarad. Histaminshokban az anaphylaxiás shokhoz hasonlóan a vércholesterint telítettnek találtuk. Jelen közleményünkben újabb analógiát ismertetünk, ami a szénhydrat anyagcserére vonatkozik asthmás betegeken, valamint anaphylaxiás shokban és histaminhatás alatt. Az allergiás betegek vércukor értékeivel legtöbbet az angol irodalom foglalkozott. Ezen betegeken Oliver a szénhydrát anyagforgalom zavarát teszi fel. Kilin 12 aszhmás beteg éhgyomri vércukor értékeit 0'077 és 0'09 % között találta. Vele szemben Oriel 110 eset közül csak kettőben talált hasonló értéket. Cammidge szerint éhgyomri állapotban hypoglycaemia van, melyet egy relatív hyperglycaemia követ a cukormegterhelés után. Niekerg a vércukor alacsonyabb értékét éhgyomor mellett nem tartja az allergiások állandó caracteristicumának. Rost és tanítványai az éhgyomri alacsony cukorértéket az allergiás hajlam egy jelének tartják. A francia szerzők (Bazin és Bouchard) szerint az allergiás hajlam anyagcsere megbetegedésekre is hajlamosít, így elsősorban diabetes mellitusra. Anaphylaxiás shok után kutyákon La Barre és Hartog hyperglycaemiát mutattak ki. Ugyancsak a vércukor megszaporodását észlelte a nyulak serum anaphylaxiájában Okamoto. A kísérleti anaphylaxiás shok tetőfokán Sinaj a vércukor szint kiindulási értékeinek 40%-os megszaporodását látta. Ezen vizsgálatokkal szemben Grün és Reinwein a tengeri malacok súlyos anaphylaxiás shokjában a vércukor süllyedését észlelték. Histaminsokkban kutyákon Chambert és Thomson erős vércukor emelkedést kapott. A nyulakon nyert eredmények nem egységesek. Menten és Krugh a testsúly kilogrammonként 1—4 mgr histamin érbefecskendése után támadó hyperglycaemiát egyénileg nagyon különbözőnek találta. Okamoto histaminsokkban a szabad cukor emelkedésével szemben a kötött cukor esését látta. Silberstein és Kesler kisebb adag histamin után gyors átmeneti esés után a vércukor kicsi, de tartós emelkedését mutatták ki. Ezzel szemben Ohmi 0 7 mg histamint adott testsúly kg-onként és a vércukor tartós esését észlelte. La Barre tengerimalac kísérleteiben az átmeneti erős hyperglycaemiát hypoglycaemia követte. Emberen Schenk nagyobb adag histamin bőr alá fecskendése után a vércukor változását nem tapasztalta. Fonseca és Carvalho csak mérsékelt hibaforráson belüli emelkedést kaptak. Velük ellentétben Gerli, Motte és gyermekeken De Toni vizsgálataiban histamin subeutan fecskendezése után a vércukor szaporodott. A röviden vázolt irodalmi adatokból kitűnik az, hogy mind az allergiás betegségekben, mind anaphylaxiás vagy histaminsokkban az eddigi vizsgálatok eredményei nem egységesek. Ezen nem egyöntetű és sokszor ellentmondó adatok miatt kívánatosnak láttuk kísérletünk első szakaszában meghatározni az éhgyomrú cukorértékeket: 1. asthmás betegeken, rohammentes időben és roham alatt; 2. anaphylaxiás kísérletekben, a reinjectio előtt és a shok alatt és végül 3. histamin injectio előtt és a histaminhatás tetőfokán. Áttekintve a túloldali táblázatokba foglalt adatokat, feltűnik, hogy asthmás betegeken az esetek nagyobb számában a nyugalmi szakban az éhgyomri vércukorérték a hypoglycaemia irányában tolódik el. A roham alatt a vércukor minden esetben — néha magas értékekig is —— emelkedik. A vércukorszint az anaphylaxiás shokban kísérleteinkben szabályszerű emelkedést mutatott. Histamin reactio tetőfokán a vércukor emelkedés teljesen hasonlóan