Orvosi Hetilap, 1936. november (80. évfolyam, 45-48. szám)

1936-11-28 / 48. szám

1130 ORVOSI HETILAP 1936. 48. sz. lapotban került a beteg hozzánk, midőn csak gyors mű­téti beavatkozással lehetett segíteni, vagy már ez is későn volt. Egy 23 éves nőbetegünk V. hónapban gravid, felvétel­kor 2 hé­t óta magas lázak, bal oldalt nagyobb fokban, jobb oldalt is pyelonephritis. Bal vesét feltárjuk, rajta sok tályog, decapsulatio, lázak megszűnnek. —■ 5 hét múlva az újra jelentkező lázak miatt a jobb oldalt is feltárjuk, ezen is több, apró tályog, decapsulatio, felső póluson egy nagyobb tályog megnyitása. A lázak megszűnnek. Tenyésztéskor b. pyo­­cyaneus nőtt ki; lehet, hogy ez a gyengébb virulentiájú, s kevesebb számú coccusokat túlnőtte, de ezeket kitenyészteni nem tudtuk. Egy másik, 27 éves nő V. hónapos gravida. Több hetes cystitis, lázas, jobb oldali pyelitis, mely belső kezelésekkel dacolt. Állandó ureterkatheter 6—8 napig. Pár napi katheter­­kezelés nélkül, is­mét lázas. Újra katheter behelyezés, így ment ez két hónapig. A VII. hó végén a hidegrázás és lázak a katheter behelyezésére sem szűnnek meg. Leukocytosis. A vese operatív feltárása, sok elszórt tályog, benne staphylo­coccus. Nyitva kezelés mellett a lázak lemennek. 9. hónap­ban normális, egészséges gyermek született. Gyógyult. — Cystopyelitis még sokáig fennállottt. 30 éves nő terhességének VI. hónapjában hidegrázás, lá­zak. A jobb vese feltárása más kórházban. Rajta elszórt, egy carbunculusszerű és több tályog. Decapsulatio. Egy ideig a lázak leszállottak, majd újra jelentkeztek. 6 héttel ez­után a műtét után került hozzánk ezen oldali vizeletsipoly­­lyal, vesekörüli genyedéssel és magas lázzal. Újrafeltárás, s nephrectomia. A kivett vese tele van kisebb-nagyobb tályo­gokkal úgy a kéreg, mint a velőállományban. A genyből staphylococcus nőtt ki. Ezen műtét után rövid ideig jobban van, művi abortus, majd újabb lázak jelentkeznek, s a test legkülönbözőbb helyein tályogok képződnek, melyeket — ösz­­szesen 10 tályogot — megnyitunk. Vaccinakezelés, trypa­­flavin, prontosil, 4 héttel a nephrektomia után a vizelet újra zavaros lesz. Intravénás pyelographia: a bal vese alsó pólussá kiszélesedettnek mutatja, kelyhek itt nem tövődnek. — Ok, sok geny oldalt. — Hat héttel a nephrektomia után a bal vesét is feltárjuk; alsó pólusán diónyi tályog, ben­ne nyálkás, takonyszerü geny, s emellett apró elszórt tályo­gok, decapsulatio, s a nagyobb tályogok kinyitása. Nyitva kezelés. A beteg meggyógyult. Összesen 207 terhességi pyelitis esetünk volt. Ezek közül műtétre került 16 eset; 2-nél nephrektomiát kellett végezni, köztük az egyik meghalt; decapsulatio volt 14 esetben, 11-szer egy oldalon, 3-szor mindkét oldalon. Ezek közül meghalt­­. Ezen esetben a klinikára való be­kerülése előtt hajtűvel magzatelhajtást kíséreltek meg, a hajtű a hólyagba került, melyet magas hólyagmetszés útján távolítottunk el. Pyelonephritis miatt descapsula­­tio; később a terhesség megszakítását végezték más he­lyen, midőn uterusperforatio történt. III. Pyonephrosis, pyelonephritises­ zsugorvese. Pyonephrosis alatt a hosszan fennálló vesegényese­­dések azon kimenetelét értjük, midőn az elpusztult vese genyzsákká alakult át; ezen fogalom lényegese kelléke a pangás a vesében. Az igazi pyonephrosisban azonban az első a genyesedés s azután fejlődik­­ki valamely lefolyás­beli akadály, ami a pangást előidézi. Typusa ezen folya­matnak a hosszan tartó pyelonephritisből kifejlődő pyo­nephrosis. Egy másik fajta pyelonephrosisban előbb jön létre a lefolyásbeli akadály s ennek következtében a pangás és a többi elváltozások s csak később fertőződik a pangó zsák tartalma; ezt látjuk például az ú. n. inficiált hydronephrosiss van. Az előbbit primaer, az utóbbit se­­cundaer pyonephrosisnak is nevezhetik. Átmeneti alakok is lehetnek, ahol nem lehet megállapítani, hogy várjon a pangás vagy a fertőzés volt-e az első. Hydronephrosis­­ban a lefolyás akadálya lehet az alsó húgyutakban vagy­is a húgycsőben vagy a hólyagban. Ilyenkor rendszerint mindkét oldali vesében pangás jön létre, mi a felső húgyutak kitágulásához vezet. Mindennapi példáját lát­juk ennek a prostata hypertrophia okozta hólyagreten­­tio esetén, ami idővel retrograd úton vesemedencebeli pangásra s a veseállomány sorvadására vezet. Ugyanezt látjuk hólyag daganatok, hólyagkő, vagy diverticulum esetén is. Traumás szűkületekben, miket a háborúban sokat láthattunk. Ide tartoznak az uréternek nőgyógyá­szati műtét közben véletlen sérülései is, melyek azután bevarrás után vagy anélkül is szűkületekhez vezethetnek. Beékelt ureterkő gyakran szerepel. Kívülről­­össze­nyomhatja az urétert miéhdaganat, különösen a paramet­­riumot infiltráló carcinoma, férfiakon ugyanezt csinál­hatja a prostatacarcinoma, mely áttör a medence kötőszövetébe vagy áttételeket csinál. Uretermegtöretés vándorvese által, rendellenesen futó véredény okozta leszorítás, mely csak bizonyos tejtartás mellett okoz le­folyásbeli akadályt. A pyelumban lehet tasakképződés az uréternek na­gyon hegyes szögbe eredése miatt sarkantyúképződéssel. Patkóvese, rendellenes helyzetű vese- vagy kettős vese­medence esetén gyakran látni az ureter szabálytalan ere­dés­ét, miáltal pangásra van alkalom. Vesemedencekő vagy daganat elzárhatja a lefolyást. A kórbonctani kép bizonyos fokig különböző az egyik és a másik esetben. A primaer pyonephrosis nem szokott olyan nagy lenni, mert a régen fennálló lobos fo­lyamat, mi a veseállományra, illetőleg az interstitiumra is ráterjed, merev, ellenálló kötőszövet képződéssel jár, ami nem engedi, — ha a pangás később beáll , hogy az egyes kelyhek és a vesemedence nagyon kitáguljanak; ezért az egyes kitágult kelyhek csak szűk nyíláson ke­resztül közlekednek a vesemedencével. — A vese állomá­nyában gyakori az apró tályogképződés még a pangást megelőző pyelonphritis stádiumában; ezek közül a kéreg­­állomány felületén levők könnyen áttörnek s inficiálják a vesekörüli zsírszövetet is, ami az idők folyamán hatalma­san megszaporodik, elhegesedik, a hylusban beburjánzik a veseállomány felé, azt összenyomja s szintén egyik oka annak, hogy a pyonephrosisos vesezsák nem nőhet nagyra. Ezen esetben az ureter is átalakul, mert fala lé­nyegesen megvastagszik, elhegesedik s egyszersmind az ártere is megszűkül; ilyen állapotban merev falú csővé alakul át, ami elvesztette iperistatikus mozgását, ami szintén hozzájárul a vesebeli pangás keletkezéséhez. A véredények a bőségesen képződő s hegesedő kö­tőszövet által összenyomatnak, árterük megszűkül s a veseállomány vérellátása rosszabb lesz. A zsák tartalma sűrű, sárgás-barna nyúlós, tejfölszerű, máskor híg vilá­gosabb színű, bűzös geny szokott lenni. A secundaer pyonephrosisban a kórbonctani kép az­által más, hogy itt a lefolyásbeli akadály már akkor létre­jött, mikor fertőzés és annak következménye a ve­sében még nem volt. A vesezták tehát sokkal nagyobb, a pangás folytán a vesepapillák lelapulnak, a közlekedés a pyelum és a kelyhek között nagyon tág, mert a Bertini­­féle oszlopok, melyek az egyes tágult kelyhek között az elválasztó falat képezik, ellenállnak ugyan a nyomás­nak, de nem annyira, mint a primaer pyonephrosisban, hol a lobos folyamat következtében sklerotikussá váltak. Az egyes kelyhek vékony falú, nagy üregekké tágultak ki, a veseállomány elsorvadása folytán, melyek néha több li­ter folyadékot is befogadhatnak. Az ureter itten vékony­falú, jelentékenyebben vastagabb a rendesnél, de ártere is nagyon tág. A zsák tartalma híg, néha bűzös, zavaros, genyes folyadék, mi hosszabb idei fennállás után sű­rűbbé válik. Lehetnek esetek midőn a vesének csak egy része vagy valamelyik kehely záródnak el úgy, hogy bennünk inficiált pangás van, ilyenkor valamelyik pó­lusban vagy valamelyik körülírt veserészben egy két na­gyobb tályog képződik. Ezen különbségek a primaer­ és secunder pyonephro­sis között soká fennálló folyamatnál a genyedés s a vese körüli zsíros tok lobosodása következtében annyira él­

Next