Orvosi Hetilap, 1938. március (82. évfolyam, 10-13. szám)
1938-03-05 / 10. szám
Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 82. évfolyam, 10. szám Budapest, 1938 március 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Benedek László: A Hand—Schüller—Christian-féle betegségről, (211—214. oldal.) Benedek László: Az ordinativ négydimensiionalitás szervi psychosisban. (214. oldal.) Nender Ede: A skleroma serologiája, allergiás reactiói és fajlagos kezelése, különös tekintettel újabb kutatásokra. (215—219. oldal.) Oláhné-Keppich Lídia: A trachoma kezelése. (220—224. o.) Szabó Dénes A hólyagfelettti sérv. (224—225. oldal.) Humayer Károly: Az epiglotts primaer rákjának Coutardféle besugárzással gyógyult esete. (225—226. oldal.) Humayer Károly és Kőváry István: Tüskéssejtű garatrák Coutard-féle sugárzással, kezelt esete. (226—227. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (37—40. oldal.) Lapszemle: Belorvostan — Szemészet. — Szülészet — Orrtorok, gégegyógyászat. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (227—229. oldal.) Könyvismertetés: (230. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (230—232. oldal.) Vegyes hírek: (232—234. oldal és a borítólap III. és IV. o.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) A Hand—Schüller—Christian-féle betegségről. Irta: Benedek László dr. egyet. ny. r. tanár. A Hand-Schüller-Christian-betegség a lipoidanyagcsere betegségének egyik formája, amelynek kórképét Hannd már Schüller előtt két évtizeddel leírta, bár a lényeg tekintetében hamis utakon járt és az elváltozásokat általános tuberculosisra vezette vissza. Ma már tudjuk, hogy a bántalom a lipoidosisoknak egyik legrégebben ismert alakjával, a xanthomatosis (helyesebben: xanthelasma) essentialissal, vagy helyesebben xanthelasmatosissal, illetve a xanthoma planum et tuberosummal közelebbi rokonságot tart fenn, amennyiben úgy a Sthüller-Christian-féle betegség, mint az infiltratiós xanthelasma eseteiben cholesterin és cholestermester tárolásáról van szó az ú. n. ,,habsejtek”-ben („Schaumzellen”). A xanthomatosus bőrelváltozásokban, melyeket már 102 évvel ezelőtt Royer (1835) gondosan észlelt — éppúgy mint a Schüller-Christian-betegségben — a szerin-anyagcserének mélyreható zavara áll az előtérben és tulajdonképen a Schüller-Christtian-betegség csak abban tér el a bőr-xanthomatosistól, hogy ez esetben a „plaques jaunatres” a csontszövetben foglalnak helyet. Epstein és Lorenz post mortem elemzéseiből arra lehet következtetni, hogy az összcholesterini emelkedése mellett különösen az ester-cholesterin vesz részt a hypercholesterinaemia előidézésében és fenntartásában. A xanthoma-csomókban az arány 1:4:7 az ester javára. A cholesterin nemcsak a táplálkozással kerül a szervezetbe, hanem az emberi szervezetben symbetizálás révén is keletkezik. Kérdés egyenlőre, hogy váljon a szabad és az esterizált cholesterin viszonyában történő változás. Vagy talán a cholestermesterek felhalmozódása (Thannhauser), avagy a normális értéktől bármely irányú eltérése teszi-e a humoralis syndroma lényegét. A xanthomatosisnak ezen alakjára vonatkozó közlések eddigi száma az irodalomban mintegy 70. Az essentialis xanthomatosis az örökölt elfajulási bántalmak közé számítható, amely valószínűleg domináns módon öröklődik. A Schüller—Christian-féle betegség előszeretettel a férfiakat támadja meg a gyermekkorban; mindazonáltal az utolsó években szaporodnak az észleletek, amelyek szerint az általánossá vált xanthomatosis első tünetei 2—5., sőt 6. és 7. évtizedben (Greifenstein, Sosmm, Stauder K. H.) jelentek meg. A Schüiler-Christian-féle betegség származástana egyelőre még kétséges. Nyilvánvaló, hogy vagy a sterinek képzése fokozott, vagy azoknak kiürítése csökkent. Ez a felhalmozódás tehát a sejtekben lefolyó anyagcsere eredménye lehet és vagy a sejtplasma lebontása, szétesése, vagy activ phagocytosis révén következik be. A világirodalom 49 esetéből növekedésgátlás kb. 50%-ban, diabetes insipidus 36 esetben, pyorrhea 17 esetben volt feltalálható. Az adiposogenitalis dystrophia is mintegy az észleléseknek 50%-ában fordul elő. A könnyebben felszívódó cholestermnesterek a normalserumban nagyobb mennyiségben vannak képviselve, mint a szabad cholesterin (150 mg% átlagos összcholesterinértékből mintegy 90 mg% estercholesterin és 60 mg% szabad cholesterin). A teljes vérben az arány ellenkező; a serum összes zsírtartalma normálisan 650 mg% körül mozog. De bármennyire fontos adat is a vér cholesterin-tükre, mégis az utóbbiból következtetni csak nagy tartózkodással lehet, ugyanis — úgy látszik — agytumorok is elő tudják idézni a tükör emelését. A szabad cholesterinnek a cholesterimesterihez való viszonyát a májműködés épsége biztosítja. A hirtelen estersülyedés Thannhauser és Schacher szerint a májparenchyma bántalmét jelenti. Thannhausernek ezen megállapítása csak szórványos észlelésekre támaszkodik. Bloch és Schaaf hangsúlyozták, hogy nem elég meghatározni csak a cholesterint, hanem a chlorestermester, lipoidphosphor, neutrális zsír és zsírsavak mennyiségét is kell ismerni, hogy a relatív elosztás és így a lipoid-anyagcserezavar jellege ismerhető legyen. A Schüller-Christian-féle betegségben egyébként a verserum cholesterinjét az irodalomban közölt esetek közül csak kevés esetben határozták meg. — Normálisan a liquor cholesterintartalma 0.2—0.3 mg%