Orvosi Hetilap, 1942. február (86. évfolyam, 6-9. szám)
1942-02-07 / 6. szám - Eugel Károly: Kénesős húgyhajtókkal kezelt szerveinek kénesőtartalmáról
86. évfolyam, 6. szám. Budapest, 1042. február 7. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Engel Károly: Kénesős húgyhajtókkal kezeltek szerveinek kénesőtartalmáról. (63—64. oldal.) Kecskés Zoltán: A csecsemők lappangó dob- és csecsüreggyulladásáról. 64—65. oldal.) Irodalmi szemle. (65—66. oldal.) Könyvismertetés. (66. oldal.) A gróf Apponyi Albert Poliklinika II. Belosztályának közleménye. Kénesőshúgyhajtókkal kezeltek szerveinek kénesőtartalmáról. Irta: Engel Károly dr., egyet. c. rk. tanár, főorvos. 1941 augusztusban került boncolásra egy betegünk, akit inkompenzált szívbillentyűbaja miatt több mint 15 éven át kezeltünk kéneses húgyhajtókkal. Eleinte az e csoportba tartozó szerek közül még a novasurolt kapta, ennek befecskendezésére véres széklet mutatkozott, ezt a későbben adott salyrganra és az utolsó 12 évben adott novuritra soha nem észleltük. Eleinte ritkán, több hónapi időközökben kapta a húgyhajtóbefecskendezést, éveken át jól használt a novuritkúp is, későbben mind sűrűbben kellett a befecskendezéseket alkalmazni, az utolsó félévben hetenként kapta, sőt még gyakrabban is. Az utolsó években gyakran kellett igénybe vennünk a húgyhajtóhatás erősítését célzó eljárásokat, a supraciolt, az ammoniumchloratumot, az ureumot, gyakran kellett egyszerre négy cm3 novuritot is alkalmaznunk. Az utolsó években többször mutatkozott már a novuritbefecskendezés hatástalannak, erélyes strophantinkezelés, a jobboldali hydrothorax folyadékjának, máskor a hasűri folyadéknak lebocsátása után vagy az előbb említett erősítő eljárásra megint hatásossá vált a novurit. Az utolsó hónapokban azonban az alsó végtagok vizenyősségét már nem tudták befolyásolni másodnaponta adott novurittal sem. Southey-csasok behelyezése, majd mind a két alszár hátsó felületén végzett bőrbemetszés (dr. Szenthe Lajos egyetemi magántanár főorvos volt szíves ezt elvégezni) csak egész rövid időre segített, a vizenyősség mindinkább fokozódott és a beteg végül is előrehaladó szívgyöngeségének áldozatul esett. A boncoláskor (dr. Korányi) mind a kéthegyű, mind az aortabillentyűkön elváltozást, súlyos szívizomelfajulást, cirrhosis cardiacát és nephrosclerosis arterioloscleroticát lehetett megállapítani. A szervek kénesőtartalmát dr. Fridli Rezső orsz. bírósági fővegyész volt szíves meghatározni; az eredményt a következő táblázatban mutatjuk be. Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (9—12. oldal.) Zemplényi Imre: Tanítóképzés és egészségtan. (67—68. oldal.) Vegyes hírek. (69. oldal.) Hetirend. (69. oldal.) Mint ezek szerint látjuk, a szervekben — a vesét kivéve — csak egészen csekély mennyiségű kéneső volt kimutatható; említésre méltónak tartom, hogy a májban, amely pl. Stollmann és Schreiber kénesőmérgezésben meghaltak szervein végzett vizsgálatai szerint, háromszor annyi kénesőt tartalmazott, mint a két vese együttvéve is csak egészen kevés volt a kéneső mennyisége. Feltűnő ezzel szemben, hogy a vesében milyen nagy a kéneső mennyisége, majdnem háromszor annyi, mint a kénesőmérgezésben meghaltak veséjében, (Lomholt, Stolmann és Schreiber) anélkül, hogy a vesében a histológiai vizsgálat (dr. Korányi) a legcsekélyebb kénesőmérgezésre valló elváltozást ki tudta volna deríteni. Jól tudom, hogy egyetlenegy eset bizonyító ereje kicsi. Mégis közlésre méltónak tartottam az esetet, mert kénesőhúgyhajtókkal kezelt és nem kénesőmérgezésben meghalt beteg szerveinek kénesőtartalmáról említést az irodalomban nem találok. Moeller, aki a salyrgant tanulmányozta nagyon alaposan, említi meg, hogy egy kutyájának, amelyik nagyon sok salyrgan befecskendezést kapott, szervei nagyon kevés kénesőt tartalmaztak. Betegünk szervei tehát, annak ellenére, hogy a beteg 15 év alatt, becslésünk szerint, 600—800 kénesőinjectiót (kb. 40—50 gr. fémkénesőt) kapott, a vesét kivéve, csak nagyon csekély kénesőt tartalmaztak és sem a mája, sem a veséje kénesőmérgezésre valló elváltozást nem mutatott. Fontosnak tartom ennek megemlítését azért, mert ez azt bizonyítja, hogy a kénesőhegyhajtó erős hatása ellenére organodecursor, gyorsan ürül, a belső szervekhez affinitása nincsen, azokhoz nem kötődik és ezért azokat nem is bántja. Szerv megnevezés és Talált fémes kéneső súlya gr-bain milligr-ban 105 vesében ...................................12.24 245 májban ................................... 0.0004 275 gyomor-bélben...................... 0.0002 24 vérben....................................... 0.0003 65 lépben....................................... 0.0004 107 tüdőben................................... 0.0002 17 pajzsmirigyben...........................negatív 147 bőr-izomban .......................... 0.0003 69 szívizomban....................................negatív 37 pankreásban.......................... 0.0003