Orvosi Hetilap, 1942. február (86. évfolyam, 6-9. szám)

1942-02-07 / 6. szám - Eugel Károly: Kénesős húgyhajtókkal kezelt szerveinek kénesőtartalmáról

86. évfolyam, 6. szám. Budapest, 1042. február 7. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszt­őbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. T­A­R­T­ALOM: Engel Károly: Kénesős húgyhajtókkal kezeltek szer­veinek kénesőtartalmáról. (63—64. oldal.) Kecskés Zoltán: A csecsemők lappangó dob- és csecs­­üreggyulladásáról. 64—65. oldal.) Irodalmi szemle. (65—66. oldal.) Könyvismertetés. (66. oldal.) A gróf Apponyi Albert Poliklinika II. Belosztályának közleménye. Kénesőshúgyhajtókkal kezeltek szerveinek kénesőtartalmáról. Irta: Engel Károly dr., egyet. c. rk. tanár, főorvos. 1941 augusztusban került boncolásra egy bete­günk, akit inkompenzált szívbillentyűbaja miatt több mint 15 éven át kezeltünk kéneses húgyhajtókkal. Eleinte az e csoportba tartozó szerek közül még a novasurolt kapta, ennek befecskendezésére véres szék­let mutatkozott, ezt a későbben adott salyrganra és az utolsó 12 évben adott novuritra soha nem észleltük. Eleinte ritkán, több hónapi időközökben kapta a húgyhajtóbefecskendezést, éveken át jól használt a novuritkúp is, későbben mind sűrűbben kellett a befecskendezéseket alkalmazni, az utolsó félévben hetenként kapta, sőt még gyakrabban is. Az utolsó években gyakran kellett igénybe vennünk a húgy­­hajtóhatás erősítését cél­zó eljárásokat, a supraciolt, az ammoniumchloratumot, az ureumot, gyakran kel­lett egyszerre négy cm3 novuritot is alkalmaznunk. Az utolsó években többször mutatkozott már a novu­­ritbefecskendezés hatástalannak, erélyes strophantin­­kezelés, a jobboldali hydrothorax folyadékjának, más­kor a hasűri folyadéknak lebocsátása után vagy az előbb említett erősítő eljárásra megint hatásossá vált a novurit. Az utolsó hónapokban azonban az alsó vég­tagok vizenyősségét már nem tudták befolyásolni másodnaponta adott novurittal sem. Southey-csa­sok behelyezése, majd mind a két alszár hátsó felületén végzett bőrbemetszés (dr. Szenthe Lajos egyetemi magántanár főorvos volt szíves ezt elvégezni) csak egész rövid időre segített, a vizenyősség mindinkább fokozódott és a beteg végül is előrehaladó szívgyön­­geségének áldozatul esett. A boncoláskor (dr. Ko­rányi) mind a kéthegyű, mind az aortabillentyűkön elváltozást, súlyos szívizomelfajulást, cirrhosis car­­diacát és nephrosclerosis arterioloscleroticát lehetett megállapítani. A szervek kénesőtartalmát dr. Fridli Rezső orsz. bírósági fővegyész volt szíves meghatá­rozni; az eredményt a következő táblázatban mutat­juk be. Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (9—12. oldal.) Zemplényi Imre: Tanítóképzés és egészségtan. (67—68. oldal.) Vegyes hírek. (69. oldal.) Hetirend. (69. oldal.) Mint ezek szerint látjuk, a szervekben — a vesét kivéve — csak egészen csekély mennyiségű kéneső volt kimutatható; említésre méltónak tartom, hogy a májban, amely pl. Stollmann és Schreiber kénesőmér­gezésben meghaltak szervein végzett vizsgálatai sze­rint, háromszor annyi kénesőt tartalmazott, mint a két vese együttvéve is csak egészen kevés volt a kéneső mennyisége. Feltűnő ezzel szemben, hogy a vesében milyen nagy a kéneső mennyisége, majdnem háromszor annyi, mint a kénesőmérgezésben meghal­tak veséjében, (Lomholt, Stolmann és Schreiber) anélkül, hogy a vesében a histológiai vizsgálat (dr. Korányi) a legcsekélyebb kénesőmérgezésre valló elváltozást ki tudta volna deríteni. Jól tudom, hogy egyetlenegy eset bizonyító ereje kicsi. Mégis közlésre méltónak tartottam az esetet, mert kénesőhúgyhajtókkal kezelt és nem kénesőmér­gezésben meghalt beteg szerveinek kénesőtartalmá­­ról említést az irodalomban nem találok. Moeller, aki a salyrgant tanulmányozta nagyon alaposan, említi meg, hogy egy kutyájának, amelyik nagyon sok salyrgan befecskendezést kapott, szervei nagyon kevés kénesőt tartalmaztak. Betegünk szervei tehát, annak ellenére, hogy a beteg 15 év alatt, becslésünk szerint, 600—800 kéneső­­injectiót (kb. 40—50 gr. fémkénesőt) kapott, a vesét kivéve, csak nagyon csekély kénesőt tartalmaztak és sem a mája, sem a veséje kénesőmérgezésre valló elváltozást nem mutatott. Fontosnak tartom ennek megemlítését azért, mert ez azt bizonyítja, hogy a kénesőhegyhajtó erős hatása ellenére organodecursor, gyorsan ürül, a belső szervekhez affinitása nincsen, azokhoz nem kötődik és ezért azokat nem is bántja. Szerv megnevezés és Talált fémes kéneső súlya gr-bain milligr-ban 105 vesében ...................................12.24 245 májban ................................... 0.0004 275 gyomor-bélben...................... 0.0002 24 vérben....................................... 0.0003 65 lépben....................................... 0.0004 107 tüdőben................................... 0.0002 17 pajzsmirigyben...........................negatív 147 bőr-izomban .......................... 0.0003 69 szívizomban....................................negatív 37 pankreásban.......................... 0.0003

Next