Orvosi Hetilap, 1942. március (86. évfolyam, 10-13. szám)
1942-03-07 / 10. szám - Vámos László: Adatok az élősdis bőrbetegek eosinophiliájához
86. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1942. március 7. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Vámos László: Adatok az élősdis bőrbetegek eosiophiájához. (115—116. oldal.) Gábor György: Az elektromos diaszole (T—P-távolság) mérésének jelentősége. (116—118. oldal.) Irodalmi szemle. (118—119. oldal.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (17—20. oldal.) A budapesti Tudományegyetem bőr- és nemibetegségek klinikájának közleménye. (Igazgató: Neuber Ede ny. r. tanár.) Adatok az élősdis bőrbetegek eosinophiliájához. írta: Vámos László dr. Általános megfigyelés, hogy a viszketéssel járó folyamatokban, mint mykosis fungoidesben, dermatitis herpetiformisban, prurigoban, öregkori pruritusban, a bőr parsitaer megbetegedéseiben, stb. az eosinophil sejtek, úgy a vérkeringésben, mint a szöveti elváltozásokban felszaporodnak, közelebbit azonban a viszketésnek, illetőleg a vakaródzásnak és az eosinophiliának összefüggéséről még nem tudunk. Minthogy a bőr parasitaer betegségeit az egész szervezet szempontjából, mint allergiás folyamatokat foghatjuk fel, azért talán érdemes felemlíteni, hogy Mayr és Moncorps szerint az anaphylaxiás jelenségek és az eosinophilia egymással párhuzamosan folynak le. Ennek megfelelően Birke lép eltávolítása után nagyfokú eosinophiliát észlelt, de ugyanekkor az anaphylaxiás jelenségek is súlyosbodtak. Viszont lép-extraktumok adagolása, vagy a lép röntgenbesugárzása után az anaphilaxiás jelenségek, valamint a viszketés is csökken. Hogy az eosinophil-sejtek a szervezetben hol keletkeznek, arra vonatkozólag érdekesek Hamma vizsgálatai. Szerinte a csontvelőben mindig feltalálhatók, ahonnan a különböző toxinok hatására a vérkeringésbe, majd onnan a bőrbe kerülnek. Ennek következtében az eosinophil-sejtek száma a szervezetben azonos maradna, csupán kóros esetekben kerülnének a toxinok hatására a csontvelőből a vérkeringésbe és egyes szervekbe. Hogy az eosinophilsejteknek egyedüli képzőhelye a csontvelő lenne, azt Hamma azon észlelésével támasztja alá, amely szerint eosinophil-myelocytákat és mitosisokat csak a csontvelőben észlelt. Kísérleteit kutyákon és patkányokon végezte és elsősorban az emberben és állatokban előforduló bélférgek és ezek extraktumán Könyvismertetés. (121. oldal.) Kecskés Zoltán: Válasz György Ede dr. megjegyzésére. (121. oldal.) Lapszemle. (122. oldal.) Vegyes hírek. (122. oldal.) Heti rend. (122. oldal.) kívül egyéb szöveti anyagok (máj, lép, gyomor, bél, stb.) extractumait fecskendezte subeutan vagy subserosusan a kísérleti állatokba. Minthogy az ilymódon végzett vizsgálataiban az eosinophil-sejtek száma emelkedett, szerinte az eosinophiliához nem szükségesek feltétlenül maguk az élőállatok, hanem azok extractumai és az elpusztult állatok kivonatai is elegendők. Hamma feltételezte, hogy a bélférgek és a szövet-extractumok eosino-taktikus anyagokat tartalmaznak, amelyek hatására az eosinophil-sejtek a csontvelőből a vérkeringésbe, a szövetekbe, illetőleg a bőrbe kerülnek. Schwartz szerint a lép az eosinophiliával szemben antagonista hatást fejtene ki, amely Mayr szerint abban is megnyilvánulna, hogy a léptelenített állatokban az eosinophil-sejtek száma emelkedik, viszont lép-extractumok adagolása után csökken. Rothman a viszketés és az eosinophilia kapcsolatára vonatkozóan megemlíti, hogy az öregkori pruritus gyakran nem jár eosinophiliával. Ezzel szemben a bőr parasitaer megbetegedéseinek szinte állandó kísérőtünete egyrészt az eosinophil-sejtek felszaporodása, másrészt a bőr kínzó viszketése. Egy előbbi dolgozatunkban volt alkalmunk rámutatni, hogy a bőr parasitaer megbetegedései közül az eosinophilia legkifejezettebb scabiesben. Igen érdekes volt, hogy Homma-val ellentétben, aki feltételezte, hogy az eosinophilia foka a szervezetbe bevitt eosino-taktikus anyagok mennyiségével és a bevitel óta eltelt idővel arányos, vizsgálataink szerint az eosinophilia foka nem halad párhuzamosan a betegség tartamával és a jelenségek kiterjedésével, vagy súlyosságával, hanem elsősorban a parasiták által megtámadott szervezetek különböző reactióképességétől függ. Érdekes volt még Hajós, Németh és Enyedy észlelése, akik vagus izgalomra az eosinophil-sejtek szaporodását figyelték meg. A vakaródzás folytán az autonóm idegrendszer izgalma és az eosinophilia között ily módon valamelyes összefüggés esetleg feltételezhető. Míg tehát az eosinophilia foka,így látszik, első-