Orvosi Hetilap, 1943. július (87. évfolyam, 27-31. szám)
1943-07-03 / 27. szám - Gaál József: Az egészségügyi oszlopunk működése 35 laparatomia tükrében
87. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1943. július 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOMI Gaál József: Az egészségügyi oszlopunk működése 35 laparatómia tükrében. (325—327. oldal.) Angyal Lajos és Juba Adolf: Tapasztalatok az elektroshock-kezeléssel a budapesti elmeklinika anyagán. (327—330. oldal.) Kese György: A terhességen kívüli tejelválasztás. (330—331. oldal.) Szörényi Richard: Öregkori tuberculosisban szenvedők szívtherápiája. (331—332. oldal.) Irodalmi szemle. (335. oldal.) Könyvismertetés. (336. oldal.) Vegyes hírek. (338. oldal.) A Páncélos Hadosztály 1/1. Egészségügyi Oszlopának közleménye. (Oszlopparancsnok: Mezey József oszds.) Az egészségügyi oszlopunk működése 35 laparatómia tükrében. Irta: Gaál József dr. M.hadnagy, műtősebész. Az alábbiakban beszámolok egy első vonalban települt egészségügyi intézetnek, úgynevezett egészségügyi oszlopnak egy bevetés alatti munkájáról, különös tekintettel a hasműtétekre. Beszámolómat azért tartom tanulságosnak, mert az oroszországi viszonyok adottságai olyan szokatlan és főleg európai szemmel elképzelhetetlen helyzetek elé állítják az elől működő egészségügyi alakulatot, amit — azt mondhatnám — nehéz elképzelni és leírni, azokat látni, legalább is sokszor hallani kell, hogy el is higyjük őket. A szorossevojei ütközet alatt műtéteinket egy kis orosz házban végeztük. Ehhez tudnunk kell azt, hogy a Don felső folyása mentén lévő orosz házak két részből állanak: az első helyiség, amibe lépünk, istálló, s innen nyílik a lakószoba. Persze ez az istálló sem hasonlítható a nálunk lévőkhöz. A rettenetes ház örök időkre emlékezetessé teszi. Az ebből nyíló lakószoba volt hat héten keresztül a steril műtőnk. Négy házat kaptunk a faluban. Ezek közül kettőt műtőnek, kettőt pedig kötözőhelyiségnek rendeztünk be. Az előbb már említett steril műtőben csak hasműtéteket végeztünk. Hogy fogalmunk legyen a viszonyokról, le kell írnom, hogy a műtő 2,5—3 m volt, de úgy, hogy a fal mellett körben futott aza kb. 50 cm széles, egyetlen orosz házból sem hiányzó fapad, amely az ágyakat helyettesíti náluk. Ezenkívül ott állott még az egyik sarokban a tipikus, négyszögletes nagy orosz kemence. Amikor a műtőasztalt elhelyeztük, annyi hely maradt csupán, hogy szűkösen állni lehetett mellette, ha azonban hordággyal betegeit, hoztak, előbb ki kellett mennünk. A falak elképzelhetetlenül piszkosak, poloska,, bolha, tetű és legyek akkora tömege, amilyent csak Oroszországban lehet látni. Szabad legyen erre jellemzőül elmodanom, hogy egy műtétem alkalmával szidom a műszerelő honvédet, hogy hova tette már megint az ollómat, mire az méltatlankodva mondja, hogy hadnagy úr alázatosan jelentem, hiszen ott van s tényleg, amint jobban körülnézek, észreveszem az ollót ,az izoláló kendőn, de a legyek akkora tömege borította a véres műszert, hogy nem lehetett látni. Hiába, próbálkoztunk mindennel, a legyek számát alig lehetett csökkenteni. Hányszor gondoltam rá, hogy ők boldog békebeli viszonyok, amikor otthon, ha egy légy megjelent a műtőben, megállt minden munka, amíg egy szerencsés hajtóvadászat keretében sikerült elfogni, s ha a műszerre szállt, utána mindent újra ki kellett főzni. Itt azt nem tudtuk megvalósítani, hogy a kiemelt beleken ne legyen légy, s hogy tényleg alig lehetett elkerülni egy-egy légy becsomózását. Az isteni gondviselés különös kegyelmének tartom, hogy ennek ellenére is olyan jó eredményeket, értünk el. Megoperáltunk ezen bevetés alatt harmincöt hassérültet. Ezek nagy része (30 drb) 6 órán túl jutott el hozzánk. Bár tőlünk nem volt messze a tűzvonal és a szállítás is gépkocsin történt, mégis úgy látszik, hogy ez az idő, az ellenséges tűzbehatások miatt alig csökkenthető. Sok helyen meg kellett várni az esti szürkületet, s csak akkor tudták szállítani a sérülteket. Még így is gyakran százmétereken keresztül vonszolták derék sebesültvívőink a hordágyat súlyosan sebesült terhükkel, mert az ellenség a legkisebb mozgásra is aknavető, vagy tüzérségi tűzzel reagált, hogy a gyalogsági tűzfegyvereket ne is említsem. Mikor aztán rettenetesen rázós utakon át az el. oszlophoz érta sebesült, a sérüléssel járó shock-hatáshoz most már a súlyos vérvesztés is társult. Legtöbször nem is a hassebből vérzett a beteg, hanem a test más helyein keletkezett sérülésekből. A mai háborús sérüléseket még inkább jellemzi a multiplicitás, mint az elmúlt háborúban az ismétlő fegyverek lőhatása és a robbanó lövedékek szilánkhatása miatt. Nem egy sebesültet láttam, akinek testét megszámlálhatatlan tűszúrástól tenyérnyi nagyságig terjedő seb borította. -így ért-