Orvosi Hetilap, 1944. február (88. évfolyam, 6-9. szám)
1944-02-05 / 6. szám - Kégl József: Sárgaság ritka esete
64 ORVOSI HETILAP 1944. 6. szám. III. eset. 204 fiú 100 EA insula. Insulin előtt: T . 17 kg/mmi-nyi o. u. pupilla 4 mmnyi, fundus ép. Insulin után: 2 óra múlva T. változatlan, pupilla 2 mm nyi. A szieumyormája — többször mértük — sem a kémia idején, sem utána nem változott. IV. eset: 16 é. fiú, 120 EAnsulin. Insulin, előtt: T=25 hg/mm-nyi, pupilla 4 mm-nyi, fundus kóros nincs. Insulin után: 1 óra tanulva T. változatlan. 1®A óra múlva jelentkeznek az első könnycseppek. T=25 kg/mim-nyi, pupillái 6 mm-nyi, renyhén reagál. 3 óra múltán acornea még érzékeny, a pupilla-reaktióik jók, jobbra nystagmus. 4 óra, után 2 mm-nyi a pupilla, reagál, csak érzéstelenítés után mérhető a, szem nyomása. Nemi nyáladzik, könnye nem folyik. T=22 kg/mminyi. Az, ébredés utáni 2 óra múltán T=22. V. esett. 32 é. férfi 160 E Insul'br. Insulin, előtt: T=22 kg/mmi-nyi, a pupilla 3 mm-nyi, fundus ép. Insulin után: 3 óra múltán is T=22, a beteg sír, fel-femészéseikor nystagmus, a cornea érzékeny, pupilla változatlan nagyságú, jól reagál. 4 órai múltán T=25 kg/mmi nyi, erősen nyáladzik és folyik a könnye. Az ébredés utáni 4 óra múlva T-22 kg/must-nyi. Tapasztalatok. Ha a méréseket egybevetjük, azt mondhatjuk, hogy ilyen nagy adag insulin után sem növekedett a szem nyomása számottevően, ha csekély ingadozások mutatkoztak is. De akkor is egyszer növekedést, máskor meg szemnyomáscsökkenést mutatott a mérés. Semmi szabályos vagy jellegzetes hatást a szem nyomására vonatkozólag még nem állapíthatunk. Még az is lehetséges, hiszen beteg, érzékeny emberekről van szó, hogy ,a mérés nem volt mindig tökéletesen elvégezhető. A pupilla is különbözőképpen viselkedett. Egyszer alig változott, majd a 2 mm-nyi pupilla 3—4 mm-nyire tágult. Egy esetben a 8 mm-nyi pupilla 3 mm-nyire szűkült. Minden esetre nem mondhatjuk ezek alapján, hogy az insulin egészséges szeműeken pupillaszűkítő. Az is lehetséges, hogy ilyen súlyos sokban már talán más centrális eredetű, eddig ismeretlen hatások is közreműködnek. Vagy lehetséges, hogy csak beteg capillárisok esetén mutatkozik az insulinnak észlelt hatása pl. cukorbetegeken, glaukomásokon. Bizonyára mindannyian tapasztaltuk, hogy cukorbetegeken nagyobb insulinadagok (40, 60, 80 E.) befecskendezésekor a látás rosszabbodik, szaporodik ,a vérzés a szemfenéken, majd hamarosan megtelik az üvegtestvérrel, proliferatio keletkezik és bizony a látás csaknem kialszik. Olykor kisebb insulinadagok (20 E.) után is mutatkozik feltűnőbb vérzés a szemfenéken. Ilyenkor az insulin elhagyása javít a helyzeten. Több izben maga a beteg mondta, hogy az insulin befecskendezésekor rosszabbodott mindig a látása. A beteg hajszálereken tehát egészen másképpen hat az insulin. Ezzel a szemorvosnak is számolni kell. Feltűnő volt az, hogy nagyobb adag insulin után jelentkező kómában erős könnyezés, sőt könnycsurgás mutatkozott izzadás kíséretében. Eseteinkben csak 80 E. insulin után kezdett jelentkezni könnyezés, illetve könnycsurgás. Kisebb adag insulinra nem mutatkozott több könny. Kétségtelen a fenti mérések alapján, hogy a normális szem nyomását a nagy insulinadag számottevően nem növeli. Az állatkísérletek adatait a fentiek szerint nem tarthatjuk bizonyító erejűnek. A cukorbajosokon és glaukomásokon szerzett tapasztalatok sem egybehangzók. Ott is még sok, eddig ismeretlen tényező szerepelhet. Mindenesetre a megfigyelések tovább folytatandók. Beteg szervezetekkel szemben insulin kezelések idején helyénvaló az óvatosság. A Horthy Miklós MÁV-kórház, i. sz. sebészeti osztályának közleménye (főorvos: Koch László). Sárgaság ritka esete. Irta: Kégl József dr. adjunktus. Esetemet azért tartom közlésre méltónak, mert a rendelkezésemre álló irodalom áttekintése alkalmával hasonlót nem találtam. Az alábbiakból kitűnik, hogy látszólag könnyen felállítható körjóslatnál is mekkorát lehet tévedni. E. L. 59 éves nőbeteget szállítottak a mentők kórházunkba jobb bordaív alatti erős fájdalommal és kifejezett sárgasággal. A beteg előadja, hogy kb. másfél hónappal ezelőtt gyomra táján enyhe fájdalmakat érzett, melyek az étkezéstől függetlenek voltak. Egy héttel ezelőtt kezdett sárgulni. Pár órával beszállítása előtt hirtelen erős fájdalma támadt jobb borda íve alatt. Közepesen fejlett, jól táplált nőbeteg. Ütérlökései: 60. kp. feszes, szabályos. Arca beesett A sclera és a bőr kifejezetten, egyenletesen sárga. Hőmérékletre: 37.8 C. Elődomborodó zsíros has, hűvös végtagok. Az egész has felett kifejezett izomvédekezés és erős fájdalom, punctium maximum a jobb hypochondrium felett. Diaginosisunk: epekő, epehólyag átfúródás. Azonnali műtétre határozzuk magunkat. Altatás. A jobb bordaívvel párhuzamos metszéssel hatolunk a hasüregbe. A hashártya belövelt, eltől fekvő, letapadt cseplesz. A hasüregben kevés, kissé epés váladék. A csepleszt könynyen felszabadítjuk és ekkor előtűnik a duodenum. A lehágó szárán, a domborulaton fillérnyi, heges fekély látszik, melynek közepén színesgombostüfejnyi perforati és nyílás. A nyílást 3 öltéssel elzárjuk. Az epehólyag normális nagyságú, fala kissé belövelt. Az epe nyomásra ürül. Az epevezeték áttapintásakor a Water-papilát kissé nagyobbnak és tömörebbnek érezzük. Követ semaz epehólyagban, sem a vezetékben nem tapintunk. A hasfalat prímára zárjuk. Három nap múlva a sárgaság enged. A vizelet még sötétbarna. Tíz nap múlva a sárgaság megszűnt, széklet, vizelet normális. A seb kis fonályengedéstől eltekintve prímára gyógyult. Panaszmentesen hagyta el a kórházat. A műtét után hat héttel megejtett Rtg. és próba reggeli vizsgálati lelet a következő: