Orvosi Hetilap, 1951. május (92. évfolyam, 18-21. szám)
1951-05-06 / 18. szám - Tarján Róbert: Diétás élelmezésünk időszerű kérdései
Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM, 1951. MÁJUS 6. Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség : Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon : 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V. Bpest, V., Akadémia u. 1. Tel.: 129-580. 97. m. o., 128-376. M. N. B. egyszámlaszám : 936.545. Az Élelmezéstudományi Intézet közleménye. (Igazgató : Tarján Róbert dr.) Diétás élelmezésünk időszerű kérdései írta: TARJÁN RÓBERT dr. A helyes táplálkozás elérésére naponta és állandóan több mint ötven féle különböző tápanyagból meghatározott mennyiséget kell szervezetünkbe bejuttatnunk, jelenlegi tudásunk szerint. A jól definiált egyes tápanyag-molekuláknak a szükségesnél lényegesen kisebb vagy nagyobb mennyisége anyagcseréket megzavarja és ez kóros állapotokhoz vezethet. Az egyes tápanyagmolekulákat a különböző élelmiszerekből szokásaink és ízléseink által megszabott ételek formájában fogyasszuk el. A megszokott külső tulajdonságokkal (íz, szín, szag stb.) bíró ételeket elfogyasztjuk, míg a megszokottól lényegesen eltérő külső tulajdonságokkal rendelkező ételek nem ritkán olyan feltételes reflexet hoznak létre, amelyek most már nemcsak a szokatlan külső tulajdonsággal bíró ételre, hanem esetleg annak alapanyagára is kihatnak. Ezek a tények szabják meg egyik oldalról a diétás élelmezés határait. Az élelmiszerekben csak olyan elváltozásokat lehet létrehozni, amelyek az ételek a betegek által megszokott külső tulajdonságait nem változtatják meg lényegesen. A nagyközönség általában »diéta« alatt a megszokott táplálkozási módjának erős korlátozását érti és orvosaink nagy része is elősegíti ennek a helytelen nézetnek elterjedését. A diétás utasítások az esetek túlnyomó részében negatívumokat sorolnak fel, vagyis megtiltanak, korlátoznak élelmiszereket vagy ételfajtákat és a betegre, vagy élelmezőjére bízzák hogy a tilalom alá nem eső ételeket hogyan válogatja össze. Magával a diétával komolyabban nem foglalkozó orvosok körében is elterjedt ez a negatív diétikai szemlélet és jelentékeny azoknak az orvosoknak száma, akik a kímélő étrendet és a diétát azonosítják és a két, nem azonos fogalmat felváltva alkalmazzák. Amíg pl. gyomor-bélrendszer megbetegedése esetén a nyálkahártya ingerlékenysége indokolja a fűszerszegény és könnyen emészthető kímélő étrendet, addig a diéta ennél sokkal többet és sokkal komplikáltabb feladatot jelent. A negatív diétás szemlélet kórházainkban is igen elterjedt. A konyhák felé az egyes osztályok diétás kívánságai negatív megjelöléssel futnak : pl. »sómentes, vagy folyadékszegény, zsírszegény vagy szénhidrátszegény« stb. Ráirányítva egy-egy ártalmasnak vagy károsnak vélt tápanyagra, vagy élelmiszercsoportra a figyelmet, az ilyen diétetika igen gyakran megfeledkezik a táplálkozás alapvető feladatáról és szükséges tápanyagokból sokszor heteken vagy hónapokon át a szükséglet töredékét, vagy semmit sem nyújt. A legszigorúbb Lippy-kúra pl. teljesen C-vitamin mentes és a vérképző ásványi elemekből is csak a szükséglet kis töredékét tartalmazza. A tiltó diéta a táplálkozást úgy látszik káros szenvedélynek tartja és korlátozással igyekszik bizonyos gyógyhatásokat elérni. Túl messzire vezetne ennek a szemléletnek az eredetét és okait kikutatnunk, de fölösleges is, hiszen jól tudjuk, hogy táplálkozásra és a meghatározott tápanyag-molekulák szervezetbe juttatására feltétlenül szükségünk van és a táplálkozásról »leszoktatni« valakit nem lehet és nem is célunk. A vitaminok szerepének tisztázása, az egyes fontos aminosavak, ásványi elemek élettani hatá s*1 I«* 557 39