Orvosi Hetilap, 1953. február (94. évfolyam, 5-8. szám)
1953-02-01 / 5. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Dömök István - Farkas Elek - Fürész István - Mihályfi Irén: A rickettsia komplementkötési reakció a kiütéses tífusz szerodiagnosztikájában
ORVOSI HETILAP 1953. 5. gyár orvosoknak is azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a burzsoá nacionalizmus, a nyugati orvostudomány kritikanélküli maradéktalan elismerése, a kozmopolitizmus az a talaj, amelyen a béke, a demokrácia és a szocializmus országaiban az ilyen kártevéseik felburjánozhatnak. Tanulság számunkra magyar orvosok számára olyan értelemben is, hogy az orvosi gyakorlat, az orvostudomány sem azok a területek, amelyeket az imperializmus ügynökségei elkerülnének. A magyar orvosok mély megvetéssel és gyűlölettel fordulnak él a leleplezett orvosgyilkosoktól. Megfogadják a Párt tanítását az éberség terén és fokozzák harcukat a kozmopolitizmus ellen. Szerkesztőség Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Havas András dr.) közleménye A rickettsta komplementkötési reakció a kiütéses tífusz szervdiagnosztikájában* írtas DÖMÖR ISTVÁN dr., FARKAS ELEK dr., FŰRÉSZ ISTVÁN dr. és MIHÁLYFI IRÉN dr. Népi demokratikus kormányzatunk egészségügyi intézkedései, így elsősorban a tetvetlenítés rendszeres keresztülvitele, a tervszerű és céltudatos egészségügyi propaganda és az életszínvonal emelkedése arra vezettek, hogy a kiütéses tífusz (a továbbiakban k. t.) veszélye hazánkban gyakorlatilag megszűnt. Az újabb irodalmi adatok és saját tapasztalataink alapján azonban a járványveszély csak akkor tekinthető véglegesen megszűntnek, ha pillanatig sincs visszaesés a rendelkezések keresztülvitelében, különös gondot fordítunk az esetleges szórványesetek felkutatására és továbbfejlesztjük az egészségügyi propagandát. Éppen ez teszi cikkünket a jelenlegi körülmények között is aktuálissá. Már a századforduló idején feltételezte Minen orosz kutató, hogy a k. t.-t vérszívó rovarok viszik át. Utóbb Gamaleja járványtani alapon kimutatta, hogy a közvetítő csakis a ruhatetű lehet. Ezt Nicolle francia kutató 1909-ben kísérletileg igazolta. Mégis a legutóbbi időkig vitatott kérdés volt, hogyan is keletkeznek a járványok olyan népességben, amelyben a k. t. hosszabb ideig nem volt jelen. Felmerült a kérdés, hol kell keresni a k. t. kórokozójának, a Rickettsia prowazeki-nek a rezervoárját. Nem volt sokáig vitás, hogy a tetű legfeljebb kivételesen lehet rezervoár, mert a fertőzött vér szívása után 2 héten belül elpusztul, az utódokra pedig nem megy át a fertőzés. Rövidebb ideig elképzelhető a kórokozó fennmaradása a fertőzött tetű ürülékében, amely esetleg akkor fertőzhet embert, ha a ruhát kirázzák, vagy azt más ember kezdi viselni és vakaródzáskor a tetű ürülékét a bőrébe dörzsöli. Ennek a gyakorlati valószínűsége azonban kicsi, különösen azért, mert a kórokozó életbenmaradása korlátozott. Psenyicsnov (1) szerint a tetvek egymást szájon át is fertőzhetik és így válhatnak rezervoárrá. Erre azonban csakigen eltetvesedett népesség körében van lehetőség, a jelenlegi hazai viszonyok között aligha. A rezervoárt tehát az emberben, vagy pedig állatokban és ezek parazitáiban kellett keresni. Nagy haladást jelentett, amikor Maxcy (2), Mooser (3), Dyer (4) és más kutatók vizsgálatai alapján bizonyítást nyert, hogy az Egyesült Államok déli államaiban és Mexikóban kétféle k.t. otthonos: az egyik az európaihoz hasonlóan járványokat okoz, a másik pedig egyes területeken endémiás és inkább sporadikus esetekben nyilvánul meg. Kimutatták, hogy a k. t.-nak ez a válfaja a patkányokat fertőzi, a patkányok vérével jut be a patkánybolhába, ez pedig fertőzheti az embert, ha esetleg átmegy rá. A kórokozó (Rickettsia mooseri) állatpatogenitás és rickettsia-szuszpenziókkal végzett szerológiai reakció alapján megkülönböztethető a klasszikus R. prowazekitől (5). Ez az u. n. murin, vagy endémiás k. t. sokfelé előfordul, így a Szovjetunióban is (6., 7.), ahol ez a betegség az utóbbi időkben járványtani, mikrobiológiai és parazitológiai oldalról igen beható tanulmány tárgya volt. Nálunk eddig a murin típusú k.t.-t nem mutatták ki és létezését járványtani adatok sem támogatják. A murin típusú rickettsia ugyan megfertőzi a beteg ember vérét szívó ruhatetűt (8) és elméletileg nem zárható ki, hogy hosszabb tetű passzázs után átalakul humán típussá, az erre irányuló kísérletek azonban eddig eredménytelenek voltak. A klasszikus R. prowazeki ezzel szemben nem fertőzi meg a patkányt. Alig képzelhető el tehát, hogy a patkány és parazitái a nálunk előforduló k. t. rezervoárjai lehetnének. A Szovjetunióban előfordul az ú. n. szibériai kullancs-tífusz. Egy törzset, amely állítólag ennek a betegségnek a kórokozója, Amerikában Crocker és munkatársai (9) megvizsgálták és azt R. prowazekinek találták. Ez az észleletük azonban nem egyezik Korsunova (10., 11.), Szoliterman (12), Szavickaja (13) és más szovjet szerzők kísérletileg megalapozott megállapításaival. Majevszkij (14) nem hagy kétséget afelől, hogy ez a betegség az u. n. Rocky Mountainsláz csoportjába tartozik, kórokozója dermacentroxenus. EREDETI KÖZLEMÉNYEK * Az Országos Közegészségügyi Intézet 1952. VI. 2-án megtartott tudományos ülésén elhangzott előadás nyomán. 114