Orvosi Hetilap, 1953. február (94. évfolyam, 5-8. szám)

1953-02-01 / 5. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Dömök István - Farkas Elek - Fürész István - Mihályfi Irén: A rickettsia komplementkötési reakció a kiütéses tífusz szerodiagnosztikájában

ORVOSI HETILAP 1953. 5. gyár orvosoknak is azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a burzsoá nacionalizmus, a nyugati orvos­­tudomány kritikanélküli maradéktalan elismerése, a kozmopolitizmus az a talaj, amelyen a béke, a demo­krácia és a szocializmus országaiban az ilyen kár­tevéseik felburjánozhatnak. Tanulság számunkra magyar orvosok számára olyan értelemben is, hogy az orvosi gyakorlat, az orvostudomány sem azok a területek, amelyeket az im­perializmus ügynökségei elkerülnének. A magyar orvosok mély megvetéssel és gyűlölet­tel fordulnak él a leleplezett orvosgyilkosoktól. Meg­fogadják a Párt tanítását az éberség terén és fokoz­zák harcukat a kozmopolitizmus ellen. Szerkesztőség Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Havas András dr.) közleménye A rickettsta komplementkötési reakció a kiütéses tífusz szervdiagnosztiká­jában* írtas DÖMÖR ISTVÁN dr., FARKAS ELEK dr., FŰRÉSZ ISTVÁN dr. és MIHÁLYFI IRÉN dr. Népi demokratikus kormányzatunk egészségügyi intézkedései, így elsősorban a tetvetlenítés rendszeres keresztülvitele, a tervszerű és céltudatos egészségügyi propaganda és az életszínvonal emelkedése arra vezet­tek, hogy a kiütéses tífusz (a továbbiakban k. t.) ve­szélye hazánkban gyakorlatilag megszűnt. Az újabb irodalmi adatok és saját tapasztalataink alapján azon­ban a járványveszély csak akkor tekinthető véglegesen megszűntnek, ha pillanatig sincs visszaesés a rendel­kezések keresztülvitelében, különös gondot fordítunk az esetleges szórványesetek felkutatására és tovább­fejlesztjük az egészségügyi propagandát. Éppen ez teszi cikkünket a jelenlegi körülmények között is aktuálissá. Már a századforduló idején feltételezte Minen orosz kutató, hogy a k. t.-t vérszívó rovarok viszik át. Utóbb Gamaleja járványtani alapon kimutatta, hogy a közvetítő csakis a ruhatetű lehet. Ezt Nicolle francia kutató 1909-ben kísérletileg igazolta. Mégis a leg­utóbbi időkig vitatott kérdés volt, hogyan is keletkez­nek a járványok olyan népességben, amelyben a k. t. hosszabb ideig nem volt jelen. Felmerült a kérdés, hol kell keresni a k. t. kórokozójának, a Rickettsia prowa­­zeki-nek a rezervoárját. Nem volt sokáig vitás, hogy a tetű legfeljebb kivételesen lehet rezervoár, mert a fer­tőzött vér szívása után 2 héten belül elpusztul, az utódokra pedig nem megy át a fertőzés. Rövidebb ideig elképzelhető a kórokozó fennmaradása a fertő­zött tetű ürülékében, amely esetleg akkor fertőzhet embert, ha a ruhát kirázzák, vagy azt más ember kezdi viselni és vakaródzáskor a tetű ürülékét a bőrébe dörzsöli. Ennek a gyakorlati valószínűsége azonban kicsi, különösen azért, mert a kórokozó életbenmara­­dása korlátozott. Psenyicsnov (1) szerint a tetvek egymást szájon át is fertőzhetik és így válhatnak rezer­­voárrá. Erre azonban csak­­igen eltetvesedett népesség körében van lehetőség, a jelenlegi hazai viszonyok között aligha. A rezervoárt tehát az emberben, vagy pedig álla­tokban és ezek parazitáiban kellett keresni. Nagy hala­dást jelentett, amikor Maxcy (2), Mooser (3), Dyer (4) és más kutatók vizsgálatai alapján bizonyítást nyert, hogy az Egyesült Államok déli államaiban és Mexikóban kétféle k.­t. otthonos: az egyik az európai­hoz hasonlóan járványokat okoz, a másik pedig egyes területeken endémiás és inkább sporadikus esetekben nyilvánul meg. Kimutatták, hogy a k. t.-nak ez a vál­faja a patkányokat fertőzi, a patkányok vérével jut be a patkánybolhába, ez pedig fertőzheti az embert, ha esetleg átmegy rá. A kórokozó (Rickettsia mooseri) állatpatogenitás és rickettsia-szuszpenziókkal­ végzett szerológiai reakció alapján megkülönböztethető a klasszikus R. prowazekitől (5). Ez­ az u. n. murin, vagy endémiás k. t. sokfelé előfordul, így a Szovjet­unióban is (6., 7.), ahol ez a betegség az utóbbi idők­ben járványtani, mikrobiológiai és parazitológiai ol­dalról igen beható tanulmány tárgya volt. Nálunk eddig a murin típusú k.­t.-t nem mutatták ki és létezé­sét járványtani adatok sem támogatják. A murin típusú rickettsia ugyan megfertőzi a beteg ember vérét szívó ruhatetűt (8) és elméletileg nem zárható ki, hogy hosszabb tetű­ passzázs után átalakul humán­ típussá, az erre irányuló kísérletek azonban eddig eredménytelenek voltak. A klasszikus R. prowazeki ezzel szemben nem fertőzi meg a pat­kányt. Alig képzelhető el tehát, hogy a patkány és parazitái a nálunk előforduló k. t. rezervoárjai lehet­nének. A Szovjetunióban előfordul az ú. n. szibériai kul­lancs-tífusz. Egy törzset, amely állítólag ennek a be­tegségnek a kórokozója, Amerikában Crocker és mun­katársai (9) megvizsgálták és azt R. prowazekinek találták. Ez az észleletük azonban nem egyezik Kor­­sunova (10., 11.), Szoliterman (12), Szavickaja (13) és más szovjet szerzők kísérletileg megalapozott meg­állapításaival. Majevszkij (14) nem hagy kétséget afelől, hogy ez a betegség az u. n. Rocky Mountains­­láz csoportjába tartozik, kórokozója dermacentroxenus. E­REDETI KÖZLEMÉNYEK * Az Országos Közegészségügyi Intézet 1952. VI. 2-án megtartott tudományos ülésén elhangzott előadás nyo­m­án. 114

Next