Orvosi Hetilap, 1953. május (94. évfolyam, 18-22. szám)
1953-05-31 / 22. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kós Rudolf: Az ujjsérülések kezelése plasztikai sebészeti eljárásokkal
ORVOSI HETILAP 1953. 22. ujj csonkoláskor rövidítés és volaris lebeny, vagy ujjforékolásos műtét alkalmazandó. Szellemi munkásnál a rövidített ujj kinézése nem kielégítő és funkciója redukált (J. Horn). Azonkívül kisebb igénybevétellel kell számolni. Az esetleg huzamos időt igénylő plasztika a szellemi munkást mimikájában többnyire nem zavarja. Tehát a kozmetikai, szempont és a beteg kívánsága előtérbe lép. Végeredményben idősebb beteg és fizikai munkás egy ujjáinak traumás amputációjakor a gazdasági érdek az, hogy minél előbb markolhasson, azaz felvehesse a munkát. Választandó műtét: rövidített amputátio. Szellemi munkás és tinóim kézi munkás számára pedig főként plasztikai megoldások jöhetnek szóba,különösen az I., esetleg a II—Ill-nik ujjakon. d) Több ujj sérülése komolyan csökkenti a kéz működőképességét. Többszörös sérülés megerősíti a plasztika, főként l a lebenyes pótlás indíikatióját. e) Különlegesujjak sérülése: A hüvelyk az, amelyik olyan fontos, hogy megtartása kötelező és rövidítését el kell kerülni. f) A sérülésnek a kéz egészéhez való viszonya lényegesen módosíthatja a műtéti indikátiót. Pl. Lecsupaszított inhüvely esetén a bőrhiány pótlására csak teljes bőrlebenyt választhatunk, mert szabad lebeny letapad és emiatt nem csúsznia az in. g) Egyéb betegségek: Reynaud és DupuyUrin megbetegedés, diabetes, rheumatoid arthritis, magas életkor contraindicatiót képez plasztikai műtétre. v Műtéti indicatiók. 1. Traumás amputatio vagy dysarticulatio esete — amikoraz eredeti trauma már csonkolt egy ujjat — kivétel nélkül sebészeti műtétet igényel. A kéz sebészetében ma legfőbb törekvésünk a megképződés megakadályozása (Buff), melyet a minden körülmények között végrehajtott elsőleges műtéti bőrzárás biztosít. Ha az egy síkban levágott ujjat granulatióri hagyják, akkor a csont idővel előnyomul a lágyrészek rethactiója miatt és a csontot fedő vékony hegszövet tapintásra érzéketlen, egyébként fájdalmas, ulceratióra hajlamos. Ezáltal pedig az egész kéz használhatósága csökkent. • 2. Súlyos ujjsérülések esetén, ahol a trauma ugyan nem csonkolt, indokolt lehet ujj amputatio. M. Ennis, H. S. Huber szerint a következő esetekben: a) Súlyosan inficiált, zúzott szöveteken, ahol a vérellátás rossz és kilátás hasznos funkcióra nincs. b) Többszörös fractura, dislocatio jelenlétekor, ha görbe, merev ujj lenne csak várható (kivéve a hüvelykujjat). c) Insérülés kilátástalan gyógyeredménnyel. d) Olyan izületi sérülések esetén, melyeik csak merevséggel gyógyulhatnának. e) Vascularis sérülések miatt, melyek következménye gangraena lenne. 3. Hol kell amputálni? — Leggyakrabban a sérülés helyén és csak ha célszerűbb, akkor választott helyen. Háromtagú ujjak esetén gyakran túlkonzervatív módon járnak el. Azok az ujjak, melyeknél elgörbülés, merevség, tapadó érzékeny hegek vagy szabálytalanul növő körölmimaradványok várhatók, munka közben többet ártanak, mintha hiányoznának. Lange szerint azt kell alapul vennünk, hogy »minden aktíve jól mozgatható ujjcsonk, mely fájdalommentes és jó bőrrel van fedve, értékes.« Ez feltételez kerek ujjvéget, jól eltolhatóbőrt a csont felett és azt, hogy a bőr és a csont közöt jó párnázottság legyen. Plasztika esetében ne maradjon vissza bunkószerűen megvastagodott ujjvég. Ha ezen követelményekhez nem tudunk megfelelő feltételeket teremteni, akkor inkább választott helyenamputáljunk. Az ujjbegy elvesztése. Az ujj sérülései közül külön fejezetben kell foglalkoznunk az ujjbegy elvesztésével. A külön tárgyalást az indokolja, hogy e sérülések igen gyakoriak és következményeik nagy mértékben csökkenthetik az egész kéz használhatóságát. Természetes, hogy akonzervatív kezelési módszerek itt sem válnak be, mert a keletkező heg csonthoz tapadó, fájdalmas és a többi ujj funkcióját is zavarja. Lemetszett ujjbegy reklamtatiójának kérdéséről Ladányi Józsa a közelmúltban tett közlést. E kérdésben a szovjet Mazajev ésmunkatársainak állatkísérletei alávető haladást jelentenek és finom megfigyeléseiket a jelek szerint további gyakorlati eredmények fogják követni. Saját anyagunkban a leválasztott ujjrészt a sértő eszköz (présgép, súly) rendszerint összezúzta, megsemmisítette. A mindennapi gyakorlatban meg kell azt is fontolni, hogy sikertelen visszavarrás — mely roncsolt szövetek esetén különösengyakori — agyógyulási időtjelentősen megnyújtja. Az ujjvég lágyrészvesztésekor szóbakerülő plasztikai műtéti módszerek vázlata: I. Szabad bőrlebenyátültetés: Thiersch, Reverdin, Intermediaer (dermaton) és Krause-lebenyek. II. A környező ujjbőr eltolásán, illetőleg felhasználásán alapuló módszerek: 1. Klapp plasztika. 2. Marcus volaris lebenyképzéses eljárása. 3. Tranquilli —Leali plasztika. 4. Lahey plasztika. III. Nyeles lebenyplasztika: 1. Kézbőrből: a) Thenar-lebeny, b) Palmaris-lebeny, c) keresztezett ujjlebeny, d) irrepanabilisen sérült ujj bőrének felhasználása, 2. Távolból vett lebeny, a) keresztezett alkarlebeny, b) hasi vagy mellkasi nyeleslebeny. Ezek alkalmazásának azonban alapfeltétele, hogy a kézbőr speciális szerkezetére tekintettel legyünk. Volaris oldalon a kézbőr párnázott, mivel itt a zsírszövet az erősen igénybevett bőrnek ütközője és ágyazásul szolgál az érek, idegek, valamint a hajlító iinak számára. A dorsalis bőr viszont nagy eltolódást enged meg. A defectus fedéséhez tehát volarisan teljes vastagságú, lehetőleg párnázott dermis kell. Dorsalisan az igénybevétel kisebb, ezért teljes vastagságú bőr nem absolut szükséges. A volaris oldal bőre a tapintáshoz és az elcsúszásimentes fogáshoz speciális szerkezetű. Tapintó testecskét a mutatóujjbegyben 1 nmeként 23-at, a második perc volaris oldalán 9-et és az alappercen 3-at talált Meissner, míg ,a kéz feszítő oldalán számuk gyér s a kar bőrében már csak 36 mrm’-re jut egy. A volaris oldal a tapintást rendszerint a szem ellenőrzése nélküli végzi, ezért az érzés fenntartása a hajlító oldalon elengedhetetlen követelmény. A dorsalis oldal a tapintásban alig vesz részt. A kéz használata közben a feszítő oldalt a szem ellenőrizheti, tehát az érzés folytatólagos és teljes fenntartása — legalább is átmenetileg — nem nélkülözhetetlen követelmény. Ezért dorsalis oldalon szabadlelbeny átültetés alkalmazása nem képez hátrányt. Ezzel szembeni tengeri oldalon tulajdonképen csak a kéz saját bőrén,elkostolásán alapuló módszerek a megfelelőek, amit még a továbbiak folyamán tárgyalni fogunk. Az ujjbegy elvesztésekor alkalmazható plasztikai módszereket az alábbiakban méltatjuk: Thiersch-lebenyt a kapott hám kicsi ellenállóképessége miatt egyáltalán, nem használjuk. Reverdin-lebenykék ujjbegyen is jól gyógyulnak, azonbann csontig terjedő defectuson az eredmények nem jók az ujjvég pirnázatlansága folytán. Emiatt csak kicsi és csontig nem terjedő hiányokesetén szabad alkalmazni. A Reverdin-plasztika alkalmazásának előnyeit hazánkban Érczy és Zoltán. publikálásából ismerjük. A Krause-i. szabad börlebenyátültetést több szerző, mint minden ujjvégdefectus fedésére alkalmas módszert ismertet. Kürschner és Gohrband.