Orvosi Hetilap, 1954. szeptember (95. évfolyam, 36-39. szám)
1954-09-05 / 36. szám - Dabis László dr.: Havas András dr.
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCV. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1954. SZEPTEMBER 5. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I- Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor u. 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-46 Havas András dr. (1891—1954) A magyar egészségtudománynak és a szocialista kultúrforradalomnak nagy gyásza van. Havas András eltávozott körünkből. Alkotó munkájának és fáradhatatlan, lelkes életének teljében ragadta el a halál. A magyar és európai demokratikus forradalmak és a szovjet kultúra neveltje volt s így érthető, ha a forradalmi orvostudás folyton fejlődő szellemisége széleskörű nemzetközi műveltséggel párosult sokszínű érdekes egyéniségében, melynek uralkodó vonása a harcos, akadályokat legyőző tevékeny optimizmus és szenvedélyes építő kritika volt. Anyanyelvén kívül négy nyelvet bírt — az oroszt, németet, angolt, franciát — s ez tette lehetővé, hogy tudománya területén a forrásokat eredetiben tanulmányozhassa és különösen a szovjet tudomány minden fejlődéséről gyorsan és kimerítően tájékozódhasson és azokat a magyar tudomány fejlesztésére alkalmazza és közelebbi vagy távolabbi munkatársaival, esetleg más területeken dolgozó barátaival is megismertethesse. Érdeklődése azonban messze túlterjedt az egészségtudomány amúgy is széles területén, társadalmi, művészeti, nevelési és egyéb kultúrterületek felé, s így lett személye a magyar-szovjet egészségügyi és kultúrkapcsolatok egyik központjává, aki azonban rajta tartotta szemét a nyugati tudomány és kultúra minden haladó megnyilvánulásán is. Nagy nevelő és előzékeny, készséges tanácsadó volt minden téren, az ifjúság szerető atyai támogatója, a dialektikus materialista gondolkodás élettel teli gyakorlati alkalmazója, az akadémiai aspiránsok körültekintő, tervszerű és kritikus vezetője, emberi bajokban meleg résztvevő, segítő barát és nyomatékkal kell rámutatni, hogy nagy érdeme van abban, hogy az elmúlt korszak haladó nagy értékeinek munkafolytonosságát biztosította, megfelelő helyre való állításukat elősegítette, sőt egyesek elkallódását is megakadályozta. Havas András a kolozsvári egyetemen végezte orvosi tanulmányait, harctéri szolgálata után az 1919-es proletárdiktatúra alatt a rokkantügyi hivatal vezetőhelyettese volt, majd olaszországi, romániai és ausztriai emigrációs évei alatt laboratóriumi, közelebbről tuberkulózis kutatási problémákkal kezdett foglalkozni. 1927-ben az emigráció viszontagságos évei után jutott ki a Szovjetunióba, ahol a Moszkvai Központi Tuberkulózis Kutató Intézetben nyert beosztást, ahol 1946-ig dolgozott s az utolsó években a kísérleti korosztály docense volt. Tudományos munkájának gerince a tbc-kutatás volt, úgy mikrobiológiai, mint kórtani vonatkozásban. Munkásságából e téren kiemelendők: a RÉS befolyásolhatósága tbc-nél aranykészítményekkel, a Weltmann-reakció prognosztikai értéke tbc-s műtéteknél, a BCG-oltások hatásfokának emelése, a nyirok sensibilogén és anaphylaktogen tulajdonságai és a Vole-bacillusról írott tanulmánya. A nagy Honvédő Háború alatt intézete szibériai evakuációjának idején új kórképet írt le, hyperlymphocytosis acuta asymptomatica néven, mely az ő neve alatt szerepel az irodalomban s amelyről székfoglaló előadását tartotta a Magyar Tudományos Akadémián. Hazatérése után 1947—49-ig az OKI tbc-csoportjának igazgatója lett, s mint ilyen megszervezte az országos BCG-oltási kampányt, melynek folyamán több mint 4 és fél millió lakos