Orvosi Hetilap, 1957. március (98. évfolyam, 9-13. szám)

1957-03-03 / 9. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Batizfalvy János: A női genitális tuberkulózis

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGY­I SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1957. MÁRCIUS 3. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765. Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó. Budapest, VI. Magyar Ifjúság útja 82. Lapkiadás telefonja: 423—377, 223—896-tól 899-ig. — M. N. B. egyszámlaszám: 91.915. 272—48. T­OVÁBBKÉPZÉS A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának (igazgató: Batizfalvy János dr. egyetemi tanár) közleménye A női genitális tuberkulózis írta: BATIZFALVY JÁNOS dr. A női­ nemiszervek gümőkórja sokáig elhanya­golt területe volt a gynekológiának. Csak elvétve foglalkoztunk vele, amikor véletlen műtéti lelet­ként hasmetszés vagy méhkaparás alkalmával de­rült ki a megbetegedés gümős jellege. Mivel pedig a gyógyítás eredményei is meglehetősen sivárak voltak, hasműtétek után gyakran keletkeztek sipo­lyok vagy kismedencebeli izzadmányok, melyeknek gyógyulása évekig eltartott, érthető, hogy a nőgyó­gyászok közömbösen viselkedtek a kórképpel szemben. De amióta a diagnosztika és a therápia terén nem remélt haladás tényei bontakoztak ki szemünk előtt, a kórkép az érdeklődés előterébe került. Ezért kell őszinte örömmel üdvözölni a Tbc. Szak­csoport kezdeményezését, amellyel megadta a lehe­tőséget, hogy az extrapulmonális tbc-k között rej­tett anatómiai helyzete és tünetszegénysége miatt talán a legnehezebben felismerhető szervi tbc-vel, a női nemiszervek tbc-jével foglalkozhassunk. Ma már a gümőkórt az egész szervezet beteg­ségének tekintjük és így a nemiszervek tbc-jét is, mint az egész test gümős megbetegedésének rész­jelenségét fogjuk fel. A korszerűen gondolkodó tüdőgyógyász nemcsak a mellüreg gümőkórjának tulajdonít jelentőséget. Tisztában van azzal, hogy a tüdőfolyamat részleges vagy teljes gyógyulása után hónapok, sőt évek múlva távolabbi szervek­ben jelentkezhet gümős elváltozás. Hasonlóképpen a gyógyítás más területén dolgozó orvosnak is gon­dolnia kell arra, hogy az általa észlelt extrapulmo­nális góc mellett a szervezetben máshol is előfor­dulhat specifikus elváltozás. A női g. tbc. az egyéb extrapulmonális tbc-khez hasonlóan a primaer komplexus és a generalizáció stádiuma után keletkezik olyan időpontban, amikor az elsődleges folyamatok már régen lezajlottak. Ilyen körülmények között érthető, hogy a klinikus a genitális tbc-t gyakran csak véletlenül fedezi fel. Klinikánk anyaga is számos bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy egyes betegek milyen hosszú szenvedés és bolyongás után jutottak el oda, ahol betegségüket felismerték és eredményesen kezelték. A fertőzés útja legalább 80°/o-ban a vérpálya. Kérdés, melyik életkorban lehet leginkább feltéte­lezni a csírák megtelepedését a nemiszervekben. Huebschmann szerint korai és késői szóródást lehet megkülönböztetni, vagyis egyik esetben a szóródás röviddel a primaer komplexus kifejlődése után jön létre, máskor különböző hosszú latentia idő után keletkezik a távoli góc, miközben a szervezet lát­szólag egészséges és csak valamilyen hajlamosító tényező váltja ki a csírák haematogen szóródását. A tuberkulin-próbák adataiból tudjuk, hogy a leá­nyoknak több mint fele a menarche fellépése ide­jén már átesett a primaer komplexuson. De azt is tudjuk, hogy a primaer komplexuson átesettek néha csak évek múlva kapják a tüdőbajt és a pleu­­ritist, úgyhogy ezek a betegségek, mint késői szó­ródások foghatók fel. Valószínű, hogy a genitális szervek szóródása a tüdő és a pleura tbc-jével egy­idejűleg jön létre. Ismeretes, hogy a nemi érettség kezdetén bizonyos hajlam állapítható meg a szóró­dást illetően. Ebben a jelenségben hormonális ha­tásokat lehet feltételezni. Régi megfigyelés, hogy a háborúk és a nélkü­

Next