Orvosi Hetilap, 1957. november (98. évfolyam, 44-47. szám)

1957-11-03 / 44. szám - Doleschall Frigyes: 1917-1957

Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVIII. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 1957. NOVEMBER 3. Szerkesztőség : Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon : 121—804, ha nem fele! : 122—765 ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest , Akadémia u. 10. Lapkiadás telefonja: 129—699. — M. N. B­egyszámlaszám: 91.915, 272—48. Negyven év világtörténelmi mértékkel mérve nem hosszú idő, a kortárs szemszögéből azonban — több mint egy emberélet fele! — igen hosszú és óriási, ha az alatta történtek jelentőségét mér­jük fel. Kezdődött ez a 40 év azzal, hogy Lenin és a kommunista párt vezetésével Oroszország munkás­­osztálya az emberiség történetében először végle­gesen megdöntötte tőkéseinek és földbirtokosai­nak évszázados uralmát és megalkotta azt az álla­mot, melyben az állam érdeke azonos a dolgozó tömegek és így az egész emberiség jövőjének érde­kével. Befejeződött ez a 40 év azzal, hogy az Októberi Szocialista Forradalom nyújtotta lehetőségeket ki­használva a szovjet tudomány, technika és ipar az emberiség történelmében először feszítette szét a nehézségi erő bilincseit, azt az Ember szolgálatába állítva új égitestként kis fémgömbbe kényszerített laboratóriumot keringtet földünk körül. Közben pedig 4 évtized alatt történtek olyan dolgok, születtek olyan események, melyek ámu­latba kell ejtsenek minden tárgyilagos, de a marxizmusban nem jártas embert, és melyek gaz­dasági és társadalompolitikai téren méltán mond­hatók egyenrangúnak az 1957. október 4-i techni­kai csodával. Mert minek nézze a nem marxista, ha­nem csodának, hogy az az ország, mely gazdaságilag, kultúra és életszínvonal szempontjából Európa egyik legelmaradottabbja volt, ma ipari nagyha­talom, iparának termelése megharmincszorosodott. Ez a szám lenyűgöző volna akkor is, ha csupán csak az ipar fejlődött volna, de ha a Szovjetunió népei vállalták is egyéb növekvő szükségleteik ki­elégítésének lassúbb ütemét, eme lassúbb ütem mellett is 40 év alatt a szovjet kiskereskedelem a gyapjúszövet forgalmát háromszorosára, a selyem­­szövetét nyolcszorosára, a hús- és baromfiét há­romszorosára, a húskonzervekét pedig 28-szorosára tudta emelni. És a kultúra területén? Elég lesz itt is csak néhány szám: a Szovjetunióban évente még egyszer annyi mérnököt képeznek ki, mint az Amerikai Egyesült Államokban, a 40 év előttihez viszonyítva a főiskolák száma 105 . 767, a hallga­tók száma pedig 127 ezer , 2 millió. Amíg a cári Oroszországban 10 ezer lakosra egy orvos jutott, ma 17. (A 17-es számnak az USA-ban 13, Hollan­diában és Franciaországban 12 felel meg.) A cárok Oroszországa nemzetiségi állam volt, nemzetiségeinek sorsa pedig régi feudális-kapita­lista recept szerint a legnagyobb elnyomás, mely­nek célja és végeredménye nem lehetett kétséges: a nemzetiségnek el kellett pusztulnia. A Szovjet­unió is nemzetiségi állam, de elismeri a területén élő nemzetek és nemzetiségek önrendelkező jogát. Hogy ez nemcsak írott betű maradt, azt bizonyítja Finnország visszakapott függetlensége, vagy olyan kis népek esete, melyek mostanában jutottak el csak a minden nemzeti kultúra alapjához, saját ábc-j­ükhöz, az írás és olvasás lehetővé tételéig.

Next